Az Akatsuki alkuja

1.rész:

Az Akatsuki megbeszélése

Az Akatsuki búvóhelyén mindenki jelen volt, kivéve Peint és Konant akik kicsit később csatlakoztak az ott lévő tagokhoz. Pein sokáig gondolkodott miként tudnák elfogni a Kyuubit, de eddig semmi érdemleges nem jutott eszébe; mivel a kilenc farkú hordozója túl nagy erőre tett szert. A vezér gondterhelten nézett a tagok holografikus képére, s egy nagyot sóhajtott mielőtt beszélni kezdett.

-Nos mindannyian tudjátok hogy a Kyuubin kívül már csak egy bijuut kell elkapnunk.-mondta Pein

-Főnök miért nem próbáljuk a mi oldalunkra állítani a Kyuubit?-kérdezte Tobi ártatlan hangon

-Mintha az olyan egyszerű lenne te idióta, hm.-válaszolta dühösen Deidara

-Tobi jó fiú, Deidara-senpai. Csak ha nem tudjuk elkapni megpróbálhatnánk az oldalunkra állítani , nem?-kérdezte ismét bizonytalanul a maszkos fiú

-Nem is olyan rossz ötlet Tobi, de mivel tudnánk elcsalni Konoha közeléből?-kérdezte Pein

-Talán felajánlhatnánk neki, hogy segítünk kiiktatni Orochimarut a bolond kis öcsém életéből.-vázolta ötletét Itachi

-Vagy felajánlhatnánk neki azt is, hogy életben hagyjuk ha csatlakozik hozzánk.-mondta Kisame

Az Akatsuki tagjai egyre több ötlettel rukkoltak elő, de még egyiket sem találták elfogadhatónak. A társaság még órákig tanácskozott, s végül megszületett az alku tárgya. Végül úgy döntöttek hogy felajánlják a Kyuubi kölyöknek az életét és Orochimaru kiiktatását cserébe azért, hogy csatlakozik hozzájuk. Az ajánlat közlésével Itachit és Kisamét bízták meg, s a lelkükre kötötték hogy lehetőleg senkit ne öljenek meg addig amíg nem közölték az ajánlatot Narutoval. A fiúk megfogadva az újonnan megkapott feladatot elindultak a Levelek közt rejtőző falu, Konoha felé. A fekete fiú, és a Cápali egymás mellet baktattak a szokásos kabátban amin fekete alapon voltak vörös felhők, s a fejükön a megszűnhetetlen bambusz kalap amiről lógtak le a fehér szalagok, s ezzel takarták a tagok arcát. Az út zavartalanul, s csendesen telt senki nem zavarta meg őket a poros út járása közben. A napok és órák teltek, s egyre közelebb értek Konoha kapuihoz. A két tag várta hogy találkozzanak a Kyuubi kölyökkel s az alkut elmondják neki. És végül eljött az idő, s a tagok elérték Konoha határát.

-Megérkeztünk.- mondta Kisame, s elindultak a házak tetején ugrálva Naruto háza felé.

Naruto nem volt otthon, ezért a tagok a házon ülve várták. Pár óra múlva az utcán megjelent egy narancssárga overallos fiú, aki tele volt horzsolásokkal s a lépései imbolyogtak. Látszott rajta hogy éppen edzésről jött, s várta hogy haza érhessen. A két férfi megvárta míg bemegy a házba, majd az ablakon bemenve Naruto elé ugrottak ezzel megijesztve az így is fáradt fiút.

-Már megint ti? Mi a fenét akartok tőlem?-kérdezte Naruto unottan, s végig nézett a tagokon.

- Lenne neked egy ajánlatunk!- közölte Kisame, s várta Naruto kirobbanását. De ez hirtelen elmaradt, s Naruto töprengő arcát látták.

- És mégis mi lenne az?- kérdezte Naruto kíváncsian.

-Meghagyjuk a Kyuubi életet kiiktatjuk Orochimarut, cserébe csatlakozol hozzánk.- mondta Itachi, miközben levette a kalapját s ezzel Naruto meglátta a mindenre elszánt vérfagyasztó szemeket amikben a Sharingan csillogott.

-Ezt most komolyan gondoljátok? Na ne szívassatok és húzzatok innen.-mondta dühösen a szőke fiú

-Az ajánlatunk a lehető legkomolyabb Naruto-kun. Kapsz néhány nap gondolkodási időt.-mondta hidegen az Uchiha

-Na ne! Ezt nem hiszem el! Az Akatsuki alkut akar kötni velem?-kérdezte ingerülten Naruto

-Kapsz egy hetet Kyuubi és utána visszajövünk a válaszodért.-mondta Kisame majd mindketten eltűntek

Naruto fáradtan rogyott le az ágyára, s nem akarta elhinni ami néhány pillanattal korábban történt vele. Annyira elmerült a gondolataiban hogy ülve elaludt, s csak másnap reggel kelt fel az órája csörgésére. A szőke ninja kómásan mászott ki az ágyából és imbolygó léptekkel indult a fürdő szobája felé, hogy felfrissítse magát. Miután végzett a reggeli rituálékkal és megreggelizett elindult a csapata találkozó helyére, ahol még csak ő volt ott. Naruto gondolatai visszatértek az elmúlt nap eseményeihez, s nem vette észre ahogy Sakura mellé lép és néhány perccel később Kakashi is megjelent körükben. A kunoichi néhányszor megszólította szőke csapat társát, de az nem reagált a szólongatásra.

-Naruto! Mi a fene ütött beléd?-kérdezte dühösen Sakura

-Mi? Ne haragudj Sakura-san csak elgondolkoztam kicsit.-válaszolta zavartan nevetgélve Naruto

-Na jó gyerekek ideje elkezdeni az edzést.-szólt közbe Kakashi

A két fiatal bólintott és a jounin parancsait követve neki láttak az edzésnek, ami közben Narutoból kitört a Kyuubi chakrája. A falusiak egy része látta az esetet és idegesen összenéztek, miközben egy terv kezdet körvonalazódni a fejükben. A falusiak elhatározták hogy mindenképpen megölik a Kyuubit, ezzel együtt Narutot. Mikor a szőke fiú hazaindult a falusiak elé ugrottak, s elkezdték őt szidni miközben a kezükben mindenféle eszközök voltak.

-Pusztulj el!.- ordítottak fel egy emberként a falusiak

Majd elkezdték verni Narutot, aki rezzenéstelen arccal tűrte az emberek bánás módját vele szemben. Az emberek csak verték miközben Narutot kezdte körül ölelni a vörös chakra.

Használd az erőmet, védd meg magad..-morogta a Kyuubi

Nem, menj innen.-üvöltötte magának Naruto.

A tömeg egyre csak durvult Naruto már félholtan feküdt mélyebbnél-mélyebb sebekkel amiből ömlött a vér, de ezzel a szőke fiú mit sem törődve hagyta hogy a falusiak addig verjék míg meg nem hal. Már várta, hisz az életének sem volt semmi értelme mindenki elhagyta Sasuke elment ő meg itt maradt. Nem jött érte senki hogy megmentse, se Kakashi, se Sakura vagy akár a perverz remete Jiraiya. Hiszen Jiraiya és Kakashi éppen vitatták egy pornó könyv tartalmát, miközben Narutot verték. Naruto szemében megjelent pár könnycsepp ami végig folyt a róka bajuszos arcán, s a földre hullt. Ekkor egy falusi férfi beleállított a szíve alá egy kunait, s elvesztette eszméletét. Az emberek mint akik jól végezték dolgukat ott hagyták vérbe fagyva Narutot. Egy ANBU éppen arra ugrált a ház tetőkön mikor meglátta a Kyuubi kölyköt, miközben körülötte egy hatalmas vér tócsa van s hogy nem mozdul. Leugrott hozzá majd az ölébe vette, s futott a szőkeséggel a kezében a Konohai kórházba. A kórházhoz érve leugrott majd futott vele, hát ha talál még valakit ebben a késői órában a kórházban. Belépve egy irodába meglátta hogy egy barnás-szőke hajú nő ül a székében, s a fejét fáradtan dönti hátra.

-Hokage-sama, a Kyuubi kölyköt egy vér tócsa közepében találtam.-közölte nyugodtan az ANBU

- Sakio, vidd be a sürgősségire.- mondta idegesen a Gondaime, majd felvett egy fehér köpenyt s követte Sakiot a sürgősségire.

- Mond Sakio, nem tudod hogy mi történt vele? –kérdezte Tsunade, miközben végig nézett a fiú testén.

-Nem.- felelte közönyösen, majd kiment a teremből.

Tsunade egyedül kezdte el gyógyítani a fél holt Narutot, mivel a többi orvos nem szándékozott segíteni a Kyuubi kölyöknek. Ezért Tsunade egyedül fogott neki, sok munkája volt kevés ideje. A sebek mélyek voltak, s nem volt biztos benne hogy Naruto kibírja másnap reggelig. Bár a fiúban mindig volt elszántság, de az nem biztos hogy most is elég lesz neki. Tsunade elvégezte amit tehetett s át tolta Narutot egy másik terembe, s várta hogy másnap mi fog történni.

A reggel hamar eljött s Naruto már ült az ágyon mikor Tsunade bement hozzá, hogy megnézze hogy megérte-e a reggelt.

-Naruto.- mondta vidáman Tsunade mikor meglátta Narutot, aki az ágyon ülve bámult ki az ablakon a messzeségbe.- Naruto?- kérdezte hagosabban a Godaime, s közelebb ment Naruto kórházi ágyához és elé állt.

Meglepődött. Naruto arcán semmi érzelem nem volt látható, csak maga az üresség. A Hokage a döbbenettől hátrált egy lépést, majd szólni akart, de torkán nem jött ki hang. S ekkor Naruto, ránézett. Átnézett a Godaimén a fagyos tekintetével, mire az hátrahőkölt ismét. Nem tudta elhinni, hogy a mindig vidám és életerős gyermekből egy ilyen lesz.

-Naruto mi történt veled tegnap?- kérdezte aggódva Tsunade.

Naruto továbbra sem felelt, hanem továbbra is egy pontot bámult s gondolataiba temetkezett és a körülötte történő dolgokat kizárta. Gondolataiba mélyedve társalgott a Kyuubival, kilenc farkú rókával.

Mért nem ölted meg azokat az embereket?

Nem szabad!

De majdnem megöltek!

Nem érdekel.

Pusztítsd el őket.

Nem.

Ez volt Naruto utolsó szava a kilenc farkú démonhoz, s indult lemászni az ágyról. De az oldalába nyilalló fájdalom megakadályozta, s fájdalmát összeszorított fogakkal tűrte. „Francba"-gondolta s a fájdalom ellenére is felállt, kiegyenesedett s most pár centire volt a meglepődött Godaimétől.

-Naruto, minden rendben van? Feküdj vissza az ágyba! .-mondta parancsoló, mégis aggódó hangon Tsunade-sama.

-Semmi bajom, most pedig haza megyek.- közölte egyszerű, mégis fagyos hangon Naruto.

-D-de.. Akkor is ITT maradsz.- üvöltötte Tsunade, az éppen öltözni induló Narutonak.

-És ki akadályozz meg?- kérdezte sunyi mosollyal az arcán Naruto, majd hirtelen Tsunade előtt termett.

-Hát én. Én vagyok a Hokage.- mondta kétségbeesetten Tsunade a sérült Narutonak, akinek az oldala felszakadt s a vér szivárogni kezdett a sebéből

-Tsunade-sama, én haza megyek.-mondta Naruto.- Ne aggódjon miattam.-folytatta immár, lágyabb hangon a sérült fiú

- De lesz egy ember aki vigyázz rád.- mondta Tsunada megkönnyebbülten .

-Nem.- rémült meg Naruto, mikor eszébe jutott hogy a falusiak hagyták helyben az elmúlt éjszaka.

-Vigyázz rád Sakura, ő a barátod!- mondta vidáman Tsunade, bár Naruto arc kifejezése megrémítette.

-Hokage-sama vigyázok én magamra, nem kell ide más.- mondta érzéketlenül Naruto, majd felöltözve elment a kórházból.

„Naruto" gondolta a Godaime, majd ő is elhagyta a kórházat. Naruto ahogy kitette a lábát a kórházból, felugrott a tetőre majd útját ott folytatta, bár nehézkesen mivel a mozgás még nem volt az erőssége. Amint hazaért ledobta magát az ágyra, s újra a gondolataiba mélyedt ami Itachi s az alku körül forgott. Megfontolt döntést kellet hoznia. De ahogy vissza gondolt a tegnapi napra, eszébe jutottak a falusiak Konohától szinte semmi jót nem kapott életében, s itt van egy ajánlat ami nem olyan rossz. Itt hagyhatja a számára régen, oly fontos Konohát.

-Már nem akarok Hokage lenni.-mondta halkan magának, majd próbál felállni de lábai nem engedelmeskednek neki.

Többszöri próbálkozás után feladta, majd elnyomta az álom a sérült fiút. Másnap késő délután ébredt fel s rögtön indult volna zuhanyozni, de fájt neki minden egyes mozdulat. A fürdés számára fárasztó volt, ahogy kijött onnan már feküdt be az ágyba s aludt tovább. Így teltek a napjai senki nem látogatta meg még azok az emberek sem akik a barátainak nevezték magukat. És eljött a nap a hét utolsó napja ma kell választ adnia Itachinak s Kisamenak. Szíve még mindig Konohához kötötte, bár senki nem volt itt akiben megbízhatott volna esetleg a Hokage.

-De hogy is barátkozhatna az 5. Hokage egy démonnal?- tette fel a kérdést magának Naruto, majd nevetett egyet saját szánalmán.- Már tudom mit fogok mondani, elhatároztam magam.-mondta mindenre elszánt hangon a szőkeség

S csak várta a két Akatsuki tagot, hogy a döntését megossza velük is. Csak várt és várt, míg az ablakon be nem ugrott egy alak s kalapja mögül felvillant két vörös szempár és csak bámulta a fekete pólóban s egy nadrágban lévő Narutot; aki immár fagyos tekintettel bámult az Akatsuki tagra.

-Milyen döntést hoztál Naruto-kun?-kérdezte ridegen Itachi

- A döntésem….

Folytatás következik…