Megjegyzés: ez egy fordítás.
Eredeti mű szerzője: Isis
Mű címe: Oral Sex
Fordította: Rosemary Baggins
A fordításhoz a szerző hozzájárult.
Eredeti fordítás megjelenése: 09/05/2007 (fanfic . hu / merengo)
Eredeti mű megtalálható az alábbi címeken:
: / / isis . arithmancy oral . htm
: / / isis . arithmancy . net
Verbálisan
Nem fáradozott a kérdés feltevésével. Piton úgyis odavágta volna: - Persze, hogy zavar, Black - ezért egyszerűen csak az asztalra állított egy üveget és egy poharat és közelebb húzott magának egy széket.
Piton így is horkantott egyet kelletlenül.
Sirius békítőlég felemelte az üveget:
- Ajándékot hozok. És egyébként is… - mondta, miközben bőségesen töltött Piton poharába – A többi asztalt már elfoglalta a nyavalygó fiatalság. Úgy véltem, nem lenne illendő a terhükre lenni.
- Ezért inkább az én terhemre leszel?
- Természetesen.
Töltött magának whiskyt és felhajtotta. Nem is rossz fajta, nem az a mosogatólé, amit általában inni szokott. Harrynek semmi sem volt túl drága.
Piton eltökélten függesztette rá a tekintetét:
- Miért?
- Nos… - Sirius nem tudta volna megmondani, mi késztette arra, hogy átverekedje magát a vendégek tömegén a nyolcszemélyes asztalnál egyedül ücsörgő Pitonhoz. Úgy illett a színesen öltözött tömegbe, mint keselyű a pacsirták közé. – És te miért jöttél el?
- Meg lettem hívva – válaszolta Piton mereven.
Istenem, a pasi olyan ingerlékeny volt, mint egy vad macska.
- Tudom, hogy meg lettél hívva. Meglepett minket, hogy eljöttél.
- Albus úgy gondolta, hogy jót tesz a nevemnek, ha megjelenek Potter esküvőjén.
Piton hangjából egyértelműen kicsengett a keserűség és neheztelés, amiért Harry megint begyűjtötte a babérokat, őt meg szokás szerint besározták.
- Senki sem szereti a volt halálfalókat, nem igaz? – Piton elvörösödött. – Vagy a volt tömeggyilkosokat – tette hozzá Black gyorsan.
- Kapd be! – köpte oda Piton.
,, Nos, magad keveredtél ilyen pácba." – gondolta Sirius. Félmosolyra húzta a száját, és poharával megkoccintotta Pitonét:
- Kapd be! – mondta.
A whisky könnyedén gördült le a torkán. Egy pillanattal később Piton röviden felnevetett és ő is ivott egy kört.
oOo
- Élete kétharmadáig börtönben ültem. A maradék idő nagyját szökevényként töltöttem el. És most, amikor végre szabad vagyok már nincs rám szüksége.
- Kímélj meg a nyavalygásodtól, Black.
- Ugyanúgy gyűlölőd őt, mint Jamest?
- Kímélj meg a pszichoanalízisedtől is, Black.
Sirius kortyolt egyet a poharából.
- Én már nem gyűlöllek.
- És szerinted ez engem hol érdekel?
Piton fel sem emelte a tekintetét. Úgy tűnt a pohár fenekén sokkal érdekesebb dolgok ülnek Siriusnál.
- Tudom, mit tettél Albusért. Lehetsz akár a legbeképzeltebb, zsíros bunkó, én akkor is tudom, hogy a mi oldalunkon állsz.
- És melyik ez az oldal, ha szabad tudnom?
Az összes szó úgy lett kiköpve, mintha keserű lenne.
- A Jó és a Fény oldala, Piton és a bolyhos nyusziké. A pokolba, mégis mit gondolsz, miről beszélek?
Piton felsóhajtott és egy kisebb koppanással lerakta a poharát:
- Fogalmam sincs. És ha jól sejtem, neked sem.
- Már akkor sem gyűlöllek – ismételte meg Sirius újabb adag whiskyt töltve mindkettejük poharába. – Tudod, te egy háborús hős vagy.
- Te pedig őrült vagy. És soha nem felejtem el, hogy egyszer megpróbáltál megölni.
- Harminc évvel ezelőtt, Piton. Az emberek változnak.
- Valószínűleg – nem tágított, egy centit sem.
- Természetesen – hajolt közelebb Sirius –, továbbra is egy beképzelt, zsíros bunkó vagy.
- Kapd be!
Sirius megemelte a poharát:
- Kapd be!
Koccintás. Ittak. Sirius fogadni mert volna, hogy miután visszarakták poharaikat, a mosoly egy halvány árnyékát vélte felfedezni Piton arcán.
oOo
- …és később Potter, az a kretén egyenesen belemasírozott – Piton megrázta a fejét – Annak a bolodnak fogalma sem volt arról, hogy a láthatatlan nem jelent egyet a felfedezhetetlennel.
Sirius magának is ellentmondva felnevetett:
- Nem illik kigúnyolni a házigazdát a saját esküvőjén.
- Meglepett, hogy megérte az esküvőjét.
- Engem meglepett, hogy közülünk bárki is megérte.
- Engem is, Black – Piton szája széle egy leheletnyit felfelé görbült. – Kénytelen vagyok, bármennyire kelletlenül is, de beismerni, hogy a Rendnek tett munkád minden bizonnyal rengeteg életet mentett meg.
- Oh, tehát most az életeddel tartozol nekem? – kérdezte Sirius hanyagul.
Piton szemei megvillantak:
- Amit tettél, kiegyenlíti a korábbi életemre törési kísérleteidet. Semmi több.
Mosoly. Majd egy támadás:
- Tehát akkor kvittek vagyunk.
- Kapd be!
- Kapd be!
Ittak.
oOo
- …és szörnyen idegesített az, ahogy Remusra néztél – fejezte be.
- Mégis, hogy néztem Remusra? – Piton pirulása önmagáért beszélt.
- Ugyan úgy, ahogy én – vallotta be Sirius. – Milyen kár, hogy a nőket jobban szereti, nem? Bár jó fej felesége van.
Piton mereven bámult rá.
- Csorgattad a nyálad Remusért?
- Aha.
A férfi felröhögött:
- Istenem, ez hihetetlen. Az a sok, szerencsétlen, utánad loholó lány… Szörnyen letörtek lehettek.
- A lányokat is szeretem – válaszolta Sirius könnyedén.
- Óh.
- Te nem?
- A női bájak sosem vonzottak igazán.
- Gondolom, ez vice versa is így volt.
- Kapd be!
- Kérlek.
Piton előrehajolt és poharával megkoccintotta Sirius poharát. Erősen.
- Kapd be!
- Oh, igaz. Kapd be!
Megint ittak.
oOo
Nos, ezekben a ruhákban egészen elegánsan nézett ki.
- Hm, megfontolhatnám a dolgot.
- Mit fontolhatnál meg?
- Téged.
Piton meglepetésében kiköpte az italát.
- Ezt hívják a kiváló whisky pazarlásának.
Sirius újra töltött Piton poharába és sajátját is kipótolta. Ha ilyen tempóban fognak haladni, nemsokára szükség lesz egy új üvegre.
- Nem kérek belőle.
- Már késő – mondta Sirius jókedvűen. – Töltöttem, úgyhogy innod kell.
- Én a… a másik dologról beszélek – intett kezével Piton, a hanyag mozdulattal majdnem feldöntve az üveget. Szemmel láthatóan zavart volt. Úgy kell neki.
Sirius csak megrebbentette a pilláit és összecsücsörítette a száját:
- Nem dobhatsz el csak úgy. Jó parti vagyok.
- Felejtsd el. Egy koszos korcs vagy.
- Zsíros hajú bunkó.
- Kapd be!
- Kapd be!
A poharak hangosan koppantak vissza az asztalra.
oOo
- Őszintén szólva ma nem is tűnsz olyan zsírosnak – állapította meg Sirius. – Ha jól értem, akkor hajat mostál Harry tiszteletére.
- Amikor épp olyan alkalom van, megpróbálok neki eleget tenni.
- Nem is rossz. Gyakrabban kéne eleget tenned.
- Nem fogok a gyengeelméjű diákjaimnak tetszelegni, mint egy kivert korcs.
- Nocsak, nocsak! Csak nem megbotlott valakinek a nyelve?
Piton haragosan megvillantotta a szemeit:
- Korcs, korcs, korcs.
- Seggfej, seggfej, seggfej.
- Kapd be!
- Kapd be!
Ismét ittak.
oOo
Felnézett. Remus és… a pokolba, hogy is hívják? Angela? Angelica?
- Sirius, mi már indulunk – vetett pillantást Lupin mindkét férfira.
- Ahaaa, világos.
Sirius fontolóra vette, hogy felálljon és úgy döntött, hogy nem éri meg kockáztatni.
- Farkas, farkas, farkas – zendített rá Piton szórakozottan.
Siriusból kirobbant a nevetés.
Remus megdermedt.
- Perselus, minden rendben?
- Tökéletesen rendben van, Remus. Tö–ké–le–te-sen. Ha lehet, légy oly szíves és mutass be az elragadó nejednek.
- Jó bőr – szúrta közbe Sirius.
- Ööö, Angeliqe, ez itt Perselus, egy régi kolléga az iskolából. Siriust pedig ismered. És mi már megyünk is. Most.
- Nagyon örvendek – válaszolta Angeliqe unott ábrázattal. Végül távoztak.
- Kapjátok be! – mondta Piton a távolodó alakjuknak.
- Á, már úgysem jutna nekik – felelte Sirius poharaikba öntve a maradék whiskyt.
oOo
- Üres az üveg – panaszolta Piton sötéten.
- A picsába.
- Hozhatnál még.
- Most te vagy a soros.
Piton vetett rá egy gyilkos pillantást. Vagy legalábbis megpróbált.
- Nem lehet ijesztően nézni, mikor nem tudod összpontosítani a tekintetedet, te lökött.
- Kapd be!
Sirius belenézett a poharába:
- De hát üres.
- És jól van így – Piton felállt és rögtön hátra is esett a székkel együtt. Sirius felröhögött.
- Fogd be!
- Marha.
Piton a másik férfi mellé lépett, meglökte és ennek eredményeképpen a szék is, és Sirius is a földön találta magát.
- Há!
Sirius elkapta Pitont a lábánál és megrántotta, hogy a másik a földre zuhanjon.
- Magadat ,,há"!
- Kapd be!
- Lehetetlen, a forrás kiszáradt – nézett fel Sirius a tőle alig pár centiméterre lévő kipirosodott arcú Pitonra. – Hacsak ez nem meghívás.
- Kapd bmmghpff – mondta Piton, mikor Sirius elkapta a tarkójánál és megcsókolta.
Whisky íze volt.
oOo
Az ifjú Potter házaspár már rég elutazott a kéthetes nászútjára, Korfura. Már csak pár, kisebb csoportba verődött, álmatag vendég maradt, de a lakodalom már véget ért. Ideje volt hazamenni. A roxforti tantestület egy emberként érkezett és így is szándékozott távozni, de sehol sem találták Perselust. Albus Dumbledore maga fésülte át a termet. Bár volt egy olyan sejtése, hogy Perselus már korábban elbúcsúzott, a láthatóan szórakozott Remus arról informálta, hogy Piton egy asztalnál ült Siriusszal. Akit egyébként szintén nem lehetett sehol sem megtalálni.
Albus már épp kész volt csatlakozni a várakozó tanári karhoz, hogy visszatérjenek a Roxfortba, mikor négy feketébe burkolt lábat fedezett fel diszkréten kikandikálni egy virágos abrosz alól. Az asztalhoz lépett és felemelte a terítőt. A padlón a horkoló Sirius feküdt, fejét Piton vállán nyugtatva, míg ő Black mellkasába fúrta a fejét.
- Na tessék – mondta Albus. – Tökéletes alkalom, hogy összejöjjenek.
Elmosolyodott az orra alatt és leengedte az abroszt. Visszatérőben a tanári karhoz úgy vélte, mintha egy halkan elmotyogott 'kapd be' törte volna meg a csendet.