Remus 17. szülinapja korántsem hétköznapian indult.
Arra ébredt, hogy hárman ugrottak rá. Ebből James és pláne Sirius nem lett volna probléma, de Peter a gyomrán… hát nem volt túl kellemes érzés.
- Szálljatok le rólam – hörögte kétségbeesetten Remus – megfulladok!
James röhögve leugrott az ágyról, Peter is legurult, de mikor Sirius is követni akarta őket, az ünnepelt megfogta a karját.
- Ez rád nem vonatkozik, cica!
Sirius kutya lévén nem örült túlzottan a megszólításnak, de mikor a fiú a nyaka köré kulcsolta a kezeit és elkapta egy forró csókra, azonnal elfelejtette minden aggályát.
Nem ízlelgethették hosszan egymás ajkait, mert a szenvedélyes perceket megzavarták a szoba többi lakói.
- Nem sajátíthatod ki a szülinapost, mi is fel akarjuk köszönteni! Utána folytatjátok a turbékolást.
- Mit kapok tőled? – vigyorgott Remus a párjára.
- Este megkapod.
- Tőlem viszont most, ha hajlandó vagy elszakadni Tapitól – mondta James egy csipetnyi éllel, és odadobott barátjának egy hanyagul becsomagolt ajándékot.
- Óh, egy kitűző? – vigyorgott Remus, de a vigyor az arcára fagyott, mikor meglátta a feliratot. A sors furcsa iróniája – Tekergő és Prefektus egy személyben - Ágas, te tulok!
A repülő párna célt tévesztett és a szerencsétlen Petert találta el.
- Boldog szülinapot – motyogta az, mikor felkászálódott a földről és odaadta a szokásos Mézesfalás – csokoládékat.
- Kösz, Farki – mosolygott a barna hajú – sokkal használhatóbb, mint Ágasé.
- Pukkadj meg! Az ajándékod része, hogy lemegyünk este a faluba és én állom a Szárnyas Vadkanban a számlát.
- Nem hagynál ki egy alkalmat se, hogy leidd magad a sárga földig, mi?
- Nagykorú lettél, ezt meg kell ünnepelni!
- Addig úgysem hagysz békén – sóhajtott beletörődőn Remus.
- Erről van szó! Most van egy kis dolgom, de nem úszod meg!
James sietősen elhagyta a szobát, majd mikor Peter észrevette, hogy ő lett a felesleges harmadik, inkább szélsebesen felszívódott.

Amint kettesben maradtak Sirius bemászott Remus takarója alá.
- Na, mi az?
- Fázom. Mit szeretne a szülinapos?
- Csak ezt – bújt hozzá.
- Mondjuk reggeli?
- Te csak a hasadra tudsz gondolni?
- Várj csak – mosolygott Sirius és elővette a pálcáját a zsebéből – Invito reggeli– mutatott a saját ágya felé, aminek a függönyei mögül egy finomságokkal telerakott tálca bukkant fel.
- Ágyba hozod nekem?
- Ez a minimum, amit a szülinapos megérdemel.
- Én meg gondolkozhatok, hogy mivel múlom ezt felül augusztusban.
- Egyelőre ne gondolkozz, hanem egyél – tömte be szerelme száját egy jókora vajas pirítóssal Sirius.

Remus ezen a napon egy pillanatra nem volt hajlandó elengedni a karjai közül Siriust, mondván, hogy ő az ünnepelt és azt csinál, amit akar. Ő pedig az egyetlen megfelelő programnak csak azt tudta elfogadni, amit a fekete hajúval tölthetett.

Már esteledett odakint, mikor James végre rávette az indulásra.
A köpeny alatt nehezen fértek el négyen, csak lassan tudtak haladni, így már bőven benne jártak az estében, mire leértek a kocsmába.
- Egy kör lángnyelv a mi nagykorú Holdsápunk tiszteletére! – kurjantott James a kocsmárosnak.
- Itt vannak az én kedvenc törzsvendégeim – üdvözölte őket az – hát nagykorú lettél, ifjú Lupin? Az első kör a ház ajándéka.
- Köszönjük! A többit pedig én állom – jelentette ki James, miközben mindenki elé került egy-egy pohár – Vigyorogj már Holdsáp, legalább a szülinapodon! – kócolta össze a világosbarna tincseket.
- Nem szeretek inni – felelte csendesen a srác.
- Akkor csak koccintsunk és megiszom a tiédet – ajánlkozott a szemüveges fiú.
- Nyugi, mindjárt elmegyünk – suttogta Remus fülébe Sirius, miközben kócos barátjuk már a sokadik pohárral küldött a torkába a lángoló italból.
Mikor James elkezdett magyarázni Peternek - egy szerinte roppantul fontos dolgot -, a másik két fiú elérkezettnek látta az időt az indulásra
- Végre – sóhajtott a borostyánszemű fiú, mikor már a sötét utcán siettek – hova megyünk?
- Az ajándékodhoz. Sajnos még nem megy úgy a hoppanálás, hogy biztonságban használhassuk, így kénytelen leszünk buszozni.
- Olyan messze van?
- London külvárosában.
- Te jó ég, kezd érdekelni!
Sirius kinyújtotta a pálcás kezét, és a hatalmas busz nagyot fékezve megjelent előttük.
- Üdvözöljük a… - kezdte volna a vidám kalauz, de Sirius félbeszakította.
- Tudjuk! Felszállhatnánk esetleg?
- Jóvanna, nem kő má ilyennek lenni! – morgott a fiatal férfi, ahogy félreállt, hogy az utasok felszállhassanak – hová lesz a fuvar?
- Goldest Green, Star street 15 – mondta Sirius, kifizette kettejük viteldíját és kézen fogva Remust, felment a busz emeletére.
- Hova megyünk? – a szülinapos oldalát már nagyon furdalta a kíváncsiság.
- Aki kíváncsi, hamar megöregszik! – hárította a kérdést Sirius, és rövid gondolkozás után bemászott a kapaszkodó korlát mögé, így egészen megtartotta a stabilitását, mikor a busz nagy rángatásokkal elindult.
Tíz perc gyomorforgató utazás után megérkeztek a titokzatos helyre.
Sirius befogta Remus szemét, és így szálltak le a buszról.
- Boldog szülinapot – vette el a kezét, mikor már egy takaros kis ház előtt álltak.
- Hova kéne néznem?
- Talán az orrod elé.
- De itt csak ez a házikó… na ne! Azt ne mondd, hogy vettél egy házat!
- Pedig így van, kettőnké. Iskola utánra, hogy legyen hova mennünk.
- De… de… ezt egy kicsit nagy ajándéknak érzem…
- Megjött a bácsikám pénze, amit rám hagyott. Be kell fektetnem valamibe, és a ház annyira megtetszett. Bemegyünk?
- Még szép!
Sirius elővett a talárja belső zsebéből egy kulcsot, és kinyitotta az ajtót.
- Gyere, körbevezetlek. Két emelet összesen, idelent van egy nappali, egy étkező és egy konyha, míg odafent egy háló, egy dolgozó és egy vendégszoba. Ezt nézd – nyitott ki egy tolóajtót, ami a belső kertre nyílt.
- Gyönyörű – bukott ki Remusból, ahogy kisétált a félhomályba. A csillagok fényében kivehető volt a nagy kerti medence, ami most leeresztve várta a nyarat, és a tengernyi bimbózó virág.
- Gyere be, megfázol! – törte meg a pillanatnyi csendet Sirius hangja.
- Ez annyira szép, annyira hihetetlen – suttogta még mindig döbbenten Remus.
- Látod azt a virágágyást ott?
- Igen, mi van vele?
- Farkasölőfű fog ott nőni.
- Lehetsz te még ennél is tökéletesebb?
- Még nincs vége az éjszakának – kacsintott Sirius és becsukta párja mögött az ajtót - Nem láttad még az emeletet.
Odafent a lépcsőről három ajtó nyílt. Középen, jobb, illetve baloldalon.
Sirius kinyitotta a jobb kézre eső ajtót és előre engedte Remust is. A szoba nagy részét egy hatalmas, nagyon kényelmesnek tűnő ágy foglalta el, de tartozott hozzá egy fürdőszoba és egy erkély is.
- Isten éltessen sokáig! – csókolta meg Sirius, miközben lefektette az ágyra.
- Ez életem legszebb szülinapja! – suttogta a fülébe Remus, ahogy a gyakorlott ujjak kibontották a ruháiból.