1.
Hangos zene dübörgött, villogtak a stroboszkópok, mindenféle színű lézer fények szelték át, az amúgy félhomályban úszó helyiséget, apró ledek szóródtak szét a falakon, fényes, izzó pontocskákként.
Középen rengeteg ember táncolt, az idegesítően mű zenére, de ez szemlátomást nem zavarta őket. A levegő forró és párás volt, de ennek ellenére egymáshoz simulva rángatóztak az egyhangú ritmusra. Kicsivel arrébb a bárpulttól nem messze, a mosdók irányában, ahol kissé eltompult a zaj, két férfi ácsorgott, egymáshoz közel húzódva. Az egyik, egy majd' két méter magas, fekete bőrű, kigyúrt testű kopasz fickó volt. Első ránézésre kosárlabdázónak tűnt, másodikra dílernek. Mereven állt a fal mellett, karba tett kezekkel és homlokráncolva nézte az előtte szexisen pózoló srácot, aki szemlátomást fel akarta szedni, de legalábbis el akarta adni magát. Mivel hogy Dragu hímringyó volt, mellékesként drogot árult, és úgy tűnt, azon az estén megfogta az isten lábát, ugyanis pont egy olyan fickóba botlott bele, aki szintén benne volt a drog-bizniszben, nem mellesleg elég vastagnak is tűnt, legalábbis a legújabb Armani öltönyből és az egyedi tervezésű gyémántberakásos arany Rolexből erre következtetett. Formás csípőjét a férfi ágyékához nyomta, és egyik kezével lejjebb húzta, az amúgy is keveset takaró, matt, fekete latex csípőnadrágot. Felsőtestén egy lehúzott cipzáras, sötétszürke, szőrmés mellény volt, amiből kilátszott a szépen kidolgozott, szőrtelen mellkasa és hasa. Másik kezével beletúrt vérvörös hajába, melyben ezüstfehér melír csíkok voltak, majd ugyan azzal a mozdulattal kezét a kopasz fickó mellkasára helyezte, és mutató ujjával szép lassan, lefelé haladt, míg elérte a kritikus pontot. A nadrágon keresztül megmarkolta a férfi méretes szerszámát, és rutinos mozdulattal simogatni, ingerelni kezdte, míg végül elérte a kívánt hatást; a nadrág eleje majd' szétrepedt a nekifeszülő, kőkeményre duzzadt faroktól. Ekkor Dragu lábujjhegyre állt, megmarkolta a férfi méregdrága öltönyét, hogy felérjen az arcáig, majd nyelve hegyével gyengéden végignyalta húsos ajkait, utána egy halk kérdést intézett a kopasz férfihoz.
- Nálad, vagy nálam?
Az öltönyös fickó egy másodpercig némán nézett Dragu eszméletlenül szép zöld szemeibe, majd válaszolt.
- Nálam – majd rábökött két lányra és még egy fiúra. – De őket is hozd magaddal. Rendesen ki lesztek fizetve.
Dragu elvigyorodott.
- Neked bármit, nagyfiú. – majd teljesen végigsimulva a férfi testén ismét a talpára ereszkedett, és elsietett a férfi által kiválasztottakhoz, a fülükbe súgott valamit, és azok bólintva követték őt.
Tíz perc múlva, mind a négyen a kocsiban ültek, a kopasz fickó még nem szállt be, pár méterre a kocsitól állt, és telefont szorított a jobb füléhez.

- Biztos, hogy vastag a fazon? – kérdezte az a fekete hajú fiú, aki a fickó kérésére jött velük.
- Nézted már a cuccait? Armani öltöny és arany Rolex… egy csórónak nem hiszem, hogy telne ilyesmikre – majd végig húzta az ujjait a bőr kárpiton. – Ráadásul ez a kocsi se semmi.
- Hát ajánlom is, hogy tejeljen, egy rendszeres kuncsaftomat ráztam le miatta. – és fejével, a kint ácsorgó kétajtós szekrényre bökött.
- Nyugi már… volt valaha is olyan, hogy nem jött be az-az üzlet, amibe belevágok? – vigyorgott Dragu.
A srác nem válaszolt, összefonta karjait, és fejét elfordítva kibámult az ablakon.
- És egyszerre négyünkkel akarja, vagy még lesznek mások is? – kérdezte az egyik lány, akinek hidrogén szőke, göndör tincsei szikráztak a csillámportól.
- Nem t'om, nekem tök mindegy, amíg kifizet. – vonta meg a vállát Dragu.
- És… - szólalt meg vigyorogva a másik lány, akinek rövid fekete haja, és erős sminkje volt. – Mekkora a fazon?
Erre Dragu is elkezdett somolyogni és két kezével mutatta a férfi farkának méretét.
- Ekkora…
A feketehajú lány, egy hosszat füttyentett.
- Nem semmi – majd a morcos fiúhoz fordult. – Hé, Kyon, nem vagy féltékeny? – mire mind a hárman hangos röhögésben törtek ki. Csak a megszólított fiúnak nem tetszett ennyire a tréfa.
- Be foghatjátok. Az én farkam se olyan kicsi! – szólt dühösen, de a többiek tovább röhögtek. – Nem hiszitek el? – és elkezdte kigombolni nadrágját, hogy elővegye az emlegetett testrészt. – Megnézitek?
- Mi ez a balhé? Nyugodjatok le, indulunk! – nyitotta ki az ajtót a kopasz fickó, beült a kocsiba, beindította a motort és elindult.

Már jó tíz perce álltak egy pirosnál, amikor kopasz fazon, a mellette ülő Draguhoz szólt, és a kezébe nyomott egy kis átlátszó zacskót, amiben négy darab, fehér tabletta volt.
- Csak, hogy egy kicsit oldódjon a hangulat. – és a visszapillantóból a három hátul ülőre nézett.
- Köszi, nagyfiú. – vigyorodott el Dragu, majd kivett egyet, gyorsan bekapta és lenyelte, azután hátra adta a többieknek is, akik szintén ezt tették. Az anyag hamar kimutatta hatását; mind a négyen, alig öt perc múlva teljes kéjmámorban úsztak; nevetgéltek, simogatták egymás testét és bármit megtettek, ami éppen az eszükbe jutott a sötétített ablakú, tágas kocsiban.

A jármű hamarosan bekanyarodott egy elhagyatott gyártelepre, a kerekek alatt hangosan megcsikordult a murvás talaj, majd az épület tövébe érve leparkolt.
Mindannyian kiszálltak, az autóból.
- Milyen félelmetes ez a hely! – vihogott a szőke lány, és Dragu karjába csimpaszkodott.
- Ejnye, nagyfiú, hova hoztál minket? – de a kopasz fickó figyelmen kívül hagyta a kérdést.
- Kövessetek!

Beléptek egy hatalmas, rozsdás ajtón és egy félhomályos raktárhelyiségben találták magukat.
Bizonytalan léptekkel követték a férfit, mígnem elértek egy ajtóhoz, aminek réseiből fény szűrődött ki.

- Menjetek be, itt várjatok, nemsokára én is követlek titeket. – azzal beterelte őket a szobába és kulcsra zárta az ajtót.
- Ez a szoba fullos! – szólalt meg a rövid hajú lány, miközben a bárpultot vizsgálta. – Hé, Moloko, ezt nézd! – hívta oda a szőke lányt. – Ez a pia aztán sokba fájhatott, 30 éves, skót whisky.
- Kóstoljuk meg!
- A végén ki sem fognak fizetni minket, ha ezt kinyitjuk, ez a pia legalább nyolcvanezerbe kerül.
- Akkor azonnal tegyétek le, Wuie, ne szórakozz ilyenekkel! – csattant fel rémülten Kyon.
- Nyugodj már le, inkább pöccintsük be a cuccot! – mutatott Dragu az elképesztően nagy hangfalakkal felszerelt dvd-lejátszóra. – Nyomassunk valami zenét, túl nagy a csend… ráadásul idegesít ez a vinnyogás. – célzott a két lányra.
- Juj, nézd Wuie, ez az egész fal tükörrel van beborítva!

Eközben…

A fal túloldalán, rengeteg férfi gyűlt össze, mindannyian túl voltak, legalább a harmincon.
Mindenki a kirakatszerű szobákat bámulta, ugyanis a szobákban a tükrös fal, egy speciális üvegből készült. Teljesen hangszigetelt volt, a szobába be lehetett látni, de az ott lévők semmit sem hallottak vagy láttak, ami a túloldalt történt.
Az öltönyös kopasz, egy hosszú, fonott kecskeszakállas férfi mellé lépett.
- Főnök, meghoztam az utolsókat is.
- Remek – mosolyodott el a kecskeszakállas, és elindult, hogy szemügyre vegye a friss árut. Amint az ablak elé ért, a szeme rögtön megakadt Dragun. – „Nem is rossz" – gondolta magában, és belső zsebéből kihúzott egy tollat, meg egy papírt, amire a következőt firkantotta:

„A piros hajú fiú, nem kerül aukcióra, nem eladó!"

Majd a kopasz fickó kezébe nyomta a papírt.
- Ezt ragaszd ki arra az ablakra. – mutatott az utolsóként érkezett csoport szobája felé.
- De főnök…
- Semmi de! Csináld, amit mondok! – majd faképnél hagyta a döbbent fickót, aki kis habozás után engedelmeskedett a férfinak.
A kecskeszakállas férfi sétálgatott az ügyfelei között, nevetgélt, beszélgetett, és amikor már úgy látta, hogy elég alkalmas az idő, az eddig háttérben húzódó kis emelvényre lépett, megköszörülte a torkát, és összehívta az ablakok előtt tébláboló férfiakat.
- Hát akkor, kezdjünk is neki, az aukciónak. – és bekapcsolt egy kivetítőt, amin fényképek jelentek meg, a szobákban várakozó „áru-készletről", akik valamilyen drog hatása alatt álltak, hogy ne jusson eszükbe kiszabadulni. – Akkor nézzük, az első számút. Szép, hosszú fekete hajú lány, telt keblekkel, tizennyolc éves, még szűz. Húszezer, a kezdő ajánlat. Ki ad érte húszezret? - egy kéz a magasba lendült, de rögtön egy másik is: „Harmincezer!" – Remek! Harmincezer!
És ez így folytatódott órákon keresztül, míg végül az összes fiatal fiú és lány elkelt, kivéve az a piros hajú fiú.

*

A kecskeszakállas férfi az előtte fekvő mély, fémtáskákat nézegette, és a bennük fekvő tetemes mennyiségű pénzt számolgatta; minden köteg után felírt egy számot az előtte fekvő papírra.
Félóra múlva végzett is, és elégedetten dörzsölte össze a két tenyerét.
- Húszmillió négyszázhatvanöt ezer! – szól a kopasz fickóhoz, majd felállt, és egyenként becsukta a bőröndöket, de előbb az egyikből kivett kétkötegnyi pénzt, és a mellette állónak adta. – Rendben Morris, ez a tiéd. Rakd el, aztán segíts ezeket bepakolni a kocsiba. Ideje haza menni.
Hamar végeztek a bőröndökkel, majd a kecskeszakállas férfi elment abba a szobába, ahol Dragu volt.
Benyitott a szobába. Tekintete végig siklott a fiún, aki tejesen ki volt ütve az anyagtól, amit nemrég a kopasz fazon adott neki. Halkan szuszogott, csukott szemhéja néha megrándult, jelezve, hogy elég mélyen alszik. A kecskeszakállas a térdei és a háta alá nyúlt, majd felemelte, hogy elvigye a kocsiig.
Hosszas kocsikázás után, begurultak egy palotaszerű házba, csak úgy sütött róla, hogy aki itt lakik ad a külcsínre. Két férfi kiszállt a kocsiból. Sötét sziluettjük alig látszódott az éjszakai sötétségben.
- Morris, vidd a fiút a szobámba, addig én beteszem a pénzt a széfbe.
- Rendben, főnök. – és egy könnyed mozdulattal, kiemelte a srácot a kocsiból, aki párórával előbb még fűzögette és taperolta őt. Amikor felvitte a szobába, gyengéden letette a széles franciaágyra, amelyen eredeti japán hernyóselyem ágynemű volt húzva. Morris nézte az alvó fiút, elgyönyörködött szabályos, helyes arcában, majd odalépett, letérdelt az ágy szélére, és egyik kezével végig simította a fiú ágyékát, a hatás nem maradt el; Dragu szerszáma, szinte azonnal éledezni kezdett, mire Morris megmarkolta és a nadrágon keresztül kényeztette a fiút, aki álmában halkan nyöszörgött.
- Ez… annyira jó…
Morris nem türtőztette magát, kezeivel végig simított a fiú szépen kidolgozott hasán, majd a mellkasára tévedt a keze, onnan pedig mellbimbóihoz vezetett ujjainak útja. A kopasz férfi érezte, hogy saját merevedése is újra életre kel, ezért benyúlt a magatehetetlen fiú nadrágjába és megragadta a kicsinek nem nevezhető testrészt; fel és le, húzogatta a kezét Dragu farkán, érezte, ahogy kezeire kifolyik egy kis elő váladék, amitől síkos lett a tenyere. Nyál folyt ki a férfi húsos, vastag ajkán, majd rátapadt, Dragu szájára, és nyelveik vad táncot jártak.