Épp hazafelé vonatoztam, kezemben kávéval (amit imádok), amikor eszembe jutott ez a kis finomság. Remélem nektek is tetszeni fog.
Szereted a kávét?
- Miért iszod ezt a fekete izét? Furán néz ki… - kérdezte Castiel csodálkozva.
- Mert enélkül már rég aludnék. – ásítozott Dean. – És nem fura. Isteni. Megkóstolod? – nyújtotta az angyal felé a bögrét.
- Nem kösz… - fintorgott Cas – Akkor is furán néz ki…
Cas egész este figyelte Deant, miközben az fekete löttyöt ivott. Egyedül voltak a motelben, Samre vártak, aki elugrott Bobbyhoz pár dolog miatt. Dean nem akart aludni ezért kávézott. Egész álló éjjel.
- Milyen íze van?
- Kicsit keserű. De akkor is szeretem. – felelte Dean elgondolkozva.
Az angyal most már végképp nem értette miért issza ezt Dean. Egyrészt fekete. Fekete! Ki iszik fekete színű dolgokat? Ráadásul még keserű is! Mi a franc lehet olyan jó benne?
A kíváncsisága legyőzte undorát.
- Szeretném megkóstolni…
- Bocs haver. Késő… - sajnálkozott Dean lenyelve az utolsó kortyot.
- Nem gond…
Castiel áthajolt az asztalon. Kezeivel erősen megragadta Dean nyakát.
Dean felnézett és meglátta Castiel komor arcát egyre közeledni. Ajaki szétváltak, mondani akart valamit, tiltakozni akart, de a meglepetéstől szólni sem bírt. Végül Castiel szája elérte övét, finom ajaki összezárultak alsó ajkán. Majd szája újra szétnyílt és az angyal selymes nyelve átsiklott Dean szájába. A vadász döbbenten nyögött egyet, mikor megérezte, az angyal nyelvét körbe-körbe mozogni szájában, olyan játékosan, mint egy profi csókolóé.
Castiel nyelve gyengéden mozgott, az angyal mindent meg akart kóstolni. A kávé utolsó cseppjeit és Deant is.
Néhány hosszú másodperc múlva, mikor már eleget időzött a másik szájában, hátradőlt székén. Dean eléggé megrendülten nézett rá. Úgy tűnt beszélni se tud.
- Hmmm… - ízlelgette a kávé kicsit tényleg keserű, de mégis kellemes ízét. Ránézett Deanre, bele egyenesen a zöld szemekbe, és újra megnyalta alsó ajkát. – Szeretem a kávét…
Nos, és te szereted a kávét? Írd meg nekem! Meg azt is, hogy tetszett amit olvastál :)