Feledik felvonás
Magyal, Csengő, Láng, Pihe
PIHE Mily szép az éj, nézd, csak nézd!
A Földet rögtön béke szállja meg,
Ahogy lassan közeleg az ünnep,
Minden ember fénybe öltözteti szívét,
S mi segítünk nekik, hát nem csodás?
LÁNG Hát hogyne, kedves. A mi munkánk tán
Sokkal szebb is minden másnál.
Hisz mi lehet jobb, mint segíteni?
Ha már magukat nem tudják megmenteni.
PIHE Kérlek, hagyd el a rosszindulatot
Legalább most, hisz tudhatod,
Az emberi elme rejtély és talány,
Manóagy ezt nem értheti igazán.
*Magyal és Csengő érkezik*
MAGYAL Emberek, pff…
Rosszabbat náluk ritkán találsz,
Tán az országok, tőlük kiver a frász.
Most is, érted, Finnország –
Tudod, az a „szende kis ártatlanság" –
Kitalálta, hogy neki aztán elege van,
S megmutatja gyors a kiutat.
CSENGŐ Nem is értem, mit keresünk nála,
Hisz mi a Mikulásnak vagyunk szolgája,
Nem ilyen kis trónkövetelőknek…
LÁNG Nem is tudom, ki gyújtotta fel az ólat,
Mikor rájött a takarítástól az irtózat,
Vagy a rendőrség kit üldözött hetekig,
Mikor utána egy egész város befeketedik.
MAGYAL Az tényleg véletlen volt.
CSENGŐ Attól még miattad aludt ki New York.
MAGYAL Veszekedni felesleges, nem más,
Induljunk, míg meg nem pirkad inkább.
Ideje, hogy boldogságot vigyünk a világba,
Különben szélnek eresztenek még máma.
Hopp, már látom is, nézd csak őket!
PIHE Hihetetlen.
CSENGŐ Mintha magunkat látnám.
LÁNG Az ott jóképű, mint én, nem is vitás!
MAGYAL Csoda, hogy az egódtól még nem szakadt rád egy ház.
CSENGŐ Gyors utánuk, futás!
Siessünk, míg el nem veszítjük egymást.
*Manók el*