/Sötét, félelmetes… Ezzel a két szóval tudnám kifejezni Konoha éjszakáit. De ez az éjjel más. Valami történik…/
Egy kecses alak, talpig feketébe öltözve ugrik ki szobája ablakából. Kezében lévő kunai a Hold fényétől megcsillan. Mindent pontosan átvizsgál byakugan nevezetű vérörökségével, nehogy kövesse valaki. Hiszen ma nagy dolgot fog tenni. Elmondja Neki az érzéseit. Végre évek múltán sikerült annyira összeszednie magát, hogy ma meglátogassa és beszámoljon Neki mindenről. Mennyire el akart menni már Hozzá, hogy végre újra láthassa, de valami mindig megakadályozta ebben. Vagy az unokabátya, az apja, az edzés, vagy egy küldetés. De most, senki sem állhat az útjába, hogy elmondja élete szerelmének az igazságot… hogy szereti, azok ellenére, ami történt.
A Holdra emeli tekintetét. Arcán lefolyik egy könnycsepp, és gyémántokat megszégyenítő csillogással esik a földre. Megtörli a szemét, majd könnyeivel küszködve sétál kedvese lakhelye felé. Nem reménykedik, a szíve már akkor összetört, mikor a tragédia történt. De mégis, úgy érezi, ezt még meg kell tennie Érte, akit még mindig az életénél is jobban szeret. Lába ösztönösen viszi a kihalt, ijesztő helyre. Minden porcikája tiltakozik az ellen, hogy erre jöjjön, de nem tehet mást. Az ott nyíló virágokhoz sétál, és szed öt szál rózsát, hogy elvihesse Hozzá. A virág tüskéi belefúródnak tenyerébe, ahogy kezeibe zárja a növényeket. A vére minden egyes lépésénél cseppecskék formájában hullik a földre. Tudja, érezi, hogy valahol erre kell lennie. A szerelme itt lesz, valahol.
- E… Ez a hely… olyan félelmetes… és borzasztó - cikázik át elméjén a gondolat.
Mikor felocsúdik efféle gondolataiból, meglepődve néz maga elé.
- Ez ő…
Igen, tényleg megtalálta kedvesét. A térdeire borulva kezd el zokogni. Kezével végigsimítja a feliratot: „Uzumaki Naruto élt 21 évet". A vázából kiveszi az elhervadt virágokat, és beleteszi az előbb szedett rózsákat. Hangtalanul, néha egyet-egyet szipogva nézi a sírkövet, majd elővesz fegyvertartójából egy kunait. Letörli könnyeit, és egy hirtelen mozdulattal szívébe döfi a tőrt.
- Szeretlek, Naruto-kun… - utolsó erejével még ennyit mond, majd a sír mellé borul…