Tévedni emberi dolog

Lily a kanapén ült és egy üveg lángnyelv whiskyt szorongtatott, amiből időnként nagyokat kortyolt. Körülötte diákok sokasága táncolt és mulatott önfeledten, a fotelekben csókolózó párok gubbasztottak, a klubhelyiség másik felében álló italos pultnál nyüzsögtek az alkoholizáló lányok és fiúk, a helyiség közepén kialakított tánctéren szerelmes párok lépegettek összeölelkezve. Lily azonban nem figyelt a többiekre. Csak egy fiú volt, akiről le sem tudta venni a szemét. Az ünnepelt, James Potter épp egy csapat lány társaságában nevetgélt és iszogatott. Nem messze tőle Black az egyik újabb cicababájával smacizott.

Lily újra meghúzta a whiskys üveget, ami immár teljesen kiürült. Imbolyogva feltápászkodott és szédelegve elindult az italos asztalhoz. Magához vett egy újabb üveg whiskyt, majd visszatámolygott a kanapéhoz. A helyét azonban valaki már elfoglalta.

- A helyemen ülsz, Potter! – mondta csípőre tett kézzel. James aggódva figyelte az alkoholt iszogató Lilyt, aki néhány ingatag lépéssel közelebb ment hozzá és lehuppant mellé. – Hol hagytad a háremed? – kérdezte gúnyosan, miután újra meghúzta az üveget.

- Lily, szerintem nem kéne ennyit innod – mondta, és kivette a lány kezéből a piás üveget. – Inkább menj, pihend ki magad! – felállt, óvatosan felsegítette a csukló Lilyt és a lányok hálóihoz vezető lépcső felé támogatta. Lily elindult felfelé, de a lépcső felénél egy hirtelen mozdulattal megállt és megfordult.

- Tudod Potter… - a mondatot azonban nem tudta befejezni, ugyanis a gyors mozdulattól megszédült és le is esett volna, ha James el nem kapja. Azonban ahogy a fiú a lépcsőre lépett, az átalakult csúszdává, így a két fiatal szerencsétlenül lebukdácsolt és a lépcső aljában egymáson fekve ért földet. James elmerült a lány gyönyörű, zöld szemeiben és már csak arra eszmélt fel, hogy Lily arca vészesen közel került az övéhez. Már az arcán érezte a lány leheletét.

- Ne, Lily! Ezt nem így kéne… - James elpirult és megpróbálta letolni magáról a lányt, de az nem hagyta magát.

- Ugyan Potter! Ne kéresd már magad! Tudom, hogy csak ezt akarod. Már egy éve nem hagysz békén, hát most tessék! Itt vagyok. Gyere, tégy magadévá! – eddig csak néhányan figyelték a jelenetet, de Lily hangos szavaira egyre többen fordultak a kis páros felé.

Mary odalépett barátnőjéhez és lerángatta Jamesről. Ha nem a saját fülével hallotta volna azokat a szavakat, amik az imént elhagyták Lily száját, el sem hitte volna, hogy valóban Lily mondta őket.

James megsemmisülten bámulta Lilyt. Rettentően fájtak neki a lány szavai. Már milliószor bizonyította, hogy nem csak ARRA kellene neki és elképzelni sem tudta, Lily miért nem veszi észre azt a teljesen egyértelmű tényt, hogy szereti őt.

- Gyere Lil, elkísérlek lefeküdni – Mary a lépcső felé húzta ittas barátnőjét, de az kitépte magát a védelmező karokból, mint egy hisztis óvodás összefonta maga előtt a karját és durcásan mondta:

- Nem vagyok álmos! Inkább itt maradok még, hisz csak most kezdődik a buli – egy közeli asztalról leemelt egy pohár pezsgőt, de mielőtt még beleihatott volna Mary odalépett hozzá és kikapta a kezéből.

- Ilyen állapotban nem maradhatsz itt – mondta.

- Mégis milyen állapotban? Teljesen jól vagyok! – lassan már mindenki, aki a teremben tartózkodott Lilyt figyelte, aki elég furcsa jelenés volt így részegen. Végül is Sirius volt az, aki megmentette a helyzetet.

- Jól van gyerekek, nincs itt semmi látnivaló! Vége a bulinak! Jó éjt mindenkinek – a diákok vették a lapot és vonakodva bár, de elindultak saját hálótermeik felé.

Mire Siriusnak sikerült meggyőznie Maryt, hogy nyugodtan elmehet aludni, Lilynek nem lesz semmi baja, már csak Lily és James voltak a klubhelyiségben.

- Na, mi van? Hova lett hirtelen mindenki? – kérdezte Lily. – Csak nincs vége a bulinak?

- De, de. Vége van. Szóval menj csak szépen fel és aludj egyet, jó?

- A-a. Nem akarok felmenni. Nem vagyok álmos – vigyorgott Lily, majd elindult a kanapé felé és a dohányzóasztalról leemelte a James által nemrég elkobzott whiskys üvegét. Ám mielőtt újra megízlelhette volna a bódító italt, James mellette termett és ismételten elvette tőle az üveget. – Naaaa! Add vissza!

- Lily, már így is sokat ittál. Holnap szörnyen fogod érezni magad. Hulla részeg vagy!

- Dehogy vagyok! – méltatlankodott. – Na, jó talán egy kicsit – tette hozzá mosolyogva. – De nem is baj, mert józanul ezt úgyse merném megtenni – mondta, majd elkapta James nyakkendőjét és magához húzta a fiút. James azonban megálljt parancsolt még mielőtt szájuk összeért volna.

- Lily, nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

- Most hátrálsz meg, Potter? Most, mikor tálcán kínálom fel magam neked?

- Hát épp ez az! Te nem vagy ilyen könnyűvérű. Csak a pia miatt teszed azt, amit. Én azt akarom, hogy józanul akarj megcsókolni, nem azt, hogy a pia hatására mozdulj rám! – Lily nem reagált, csak hátradőlt és mereven bámult maga elé.

Csendben ültek egymás mellett, egyikük sem nézett a másikra. Néhány percnyi kínos csend után Lily feje James vállán koppant. A fiú óvatosan elfordította a fejét és mosolyogva szemlélte az alvó Lilyt. Gyengéden magára húzta a lányt és végigdőlt a kanapén. Szép kis szülinap volt… mosolygott magában, majd átölelte a rajta fekvő Lilyt és pár perccel később már ős is békésen aludt.

Lily iszonyatos fejfájással ébredt. Szemét szorosan összeszorította, de még szemhéján keresztül is zavarónak találta a fényt. A tegnapi partiból szinte semmire nem emlékezett onnantól, hogy Mary elment a pasijával, Daniellel, és otthagyta őt egy üveg whisky társaságában. De ennyi… Aztán filmszakadás. Még csak jelenetek sem rémlettek neki és csak remélni tudta, hogy nem csinált magból teljesen hülyét a többiek előtt. Erre hajlamos volt olyankor, mikor többet ivott a kelleténél.

Már épp rászánta magát, hogy kinyitja a szemét és kideríti, hol van, amikor hirtelen valami a derekára fonódott. Riadtan nyúlt az ismeretlen valami felé, hogy kitapogassa, mi az (a szemét nem merte kinyitni). Mikor tudatosult benne, hogy az a valami egy KÉZ, mégpedig egy elég erős, valószínűleg hímneműhöz tartozó kéz, még jobban megijedt. Istenem! Nem lehettem annyira részeg, hogy lefeküdjek valakivel, ugye? Csak nem csináltam semmi ostobaságot! És egyáltalán ki ez az alak? Istenem mondd, hogy nem…

- Potter! – Lily szíve heves dobogásba kezdett és ijedten pattant fel a kanapéról. Kissé megnyugtatónak találta a tényt, hogy ruhában van. A lány kiáltozására James is felébredt és álmosan pislogva nézett a mellette álló alakra.

- Mi van? – kérdezte kócos fejét vakarva. De édes, így félálomban gondolta magában Lily, de ettől csak még idegesebb lett, megrázta hát vörös üstökét és szigorú arccal fordult vissza a fiúhoz.

- Hogy mi van? Az van, hogy melletted ébredtem! Elmagyaráznád, hogy lehetséges ez? – Lily hisztérikus kiabálására a klubhelyiségben tartózkodó néhány alsóbb éves sietve távozott.

- Lily, én…

- Jesszus! Te megerőszakoltál! – képedt el a lány.

- MI? Dehogyis! – James méltatlankodva felállt, mire Lily hátrált egy lépést.

- Ne gyere a közelembe! Kihasználtad, hogy sokat ittam és végre megkaptad, amit akartál – mondta könnyes szemmel.

- Lil, félreérted…

- Mit lehet ezen félreérteni? Itt feküdtünk egymás karjaiban!

- De én csak…

- Ne! Nem vagyok kíváncsi a mentegetőzésedre! El sem tudom mondani, mennyire megvetlek! Bár, gondolhattam volna, hogy első adandó alkalommal letepersz, de ezt azért még tőled is túlzásnak tartom! Hiszen alig voltam magamnál! – James szemében fájdalom csillant.

- Komolyan képes vagy azt feltételezni rólam, hogy kihasználnám a tehetetlenségedet? – hangjában érezhető volt az indulat és a csalódás.

- Ugyan Potter, inkább ne menjünk bele abba, hogy hány lányt használtál már ki… - Mary és Alice épp ezt a pillanatot választották, hogy levonuljanak a hálóból. Alice csak egy rosszalló pillantást vetett a vitázó párosra, majd intett Marynek és kimászott a portrélyukon. Mary megállt a lépcső aljában és érdeklődve figyelte a kibontakozó jelenetet.

- Jesszus Lil! Mikor volt az már? Évekkel ezelőtt. Még tök fiatal voltam és buta. Nem tudtam kezelni és értékelni a lányok közeledését, ráadásul lekötni sem akartam magam. Ez akkora baj?

- Hiszen összetörted azoknak a lányoknak a szívét!

- Ne túlozd el! Mind túlélték…

- Hát persze, hogy is gondolhattam, hogy a NAAGY James Pottert érdeklik mások érzései…

- Igenis érdekelnek mások érzései! Leginkább a tieid – lépett közelebb hozzá.

- Na persze! Ezért erőszakoltál meg? – Mary, aki eddig szó nélkül figyelte őket most közelebb lépett és Lilyhez fordult.

- Lil, gyere, menjünk le reggelizni! – nem akarta James előtt felvilágosítani barátnőjét a tegnap estéről. Már így is eléggé kínos helyzetbe hozta magát Lily.

- Nem megyek! Beszédem van Potterrel.

- Nekem viszont nincs mondanivalóm számodra – James hangja érzelemmentes volt, arca viszont szörnyű fájdalmat tükrözött. Egy utolsó megtört pillantást vetett Lilyre, majd elindult a fiúk hálói felé. Lily tátott szájjal figyelte a távozó fiút, majd miután James alakja eltűnt a kanyarban, Maryhez fordult.

- Láttad milyen képet vágott? Még ő van kiborulva, pedig ENGEM használtak ki!

- Dehogy használtak ki! Főleg nem James.

- Ne hogy már még te is őt védd! Állandóan hazudozik.

- De most igazat mondott! Lily, te tényleg azt hiszed, hogy kihasználta volna a helyzetet? Te tényleg ennyire félreismerted őt? Hiszen szeret!

- Jaj, Mary ne kezdd már megint…

- Kuss! Most én beszélek! – Lily döbbenten nézett barátnőjére. – Gondolom, nem sokra emlékszel a tegnapból…

- Hát nem.

- Akkor most felvilágosítalak drága barátném, de ne hidd, hogy kíméletes leszek… Ami a tegnap estét illeti, hát hadd ne kelljen részleteznem milyen állapotban voltál. Szóval, mikor James fel akart küldeni aludni te szépen rámásztál…

- Hogy mi van?

- Úgy bizony. Én mondom, ha mástól hallom, el sem hittem volna, hogy te tényleg kimondtad azokat a dolgokat.

- Jesszus – Lily erőtlenül lehuppant a kanapéra. Kezdte egyre rosszabbul érezni magát. – Biztos, hogy tudni akarom, miket mondtam? – Ugye nem mondtam el neki, hogy tetszik? Az nem lehet, hogy szerelmet vallottam neki…

- Jobb, ha tisztában vagy vele. Simán felajánlottad magad neki… Szinte leteperted…

- Basszus! Mondd, hogy most csak poénkodsz velem! Kérlek!

- Sajnos ez nem vicc – Lily összegörnyedt és arcát tenyerébe temette.

- Ezt most rendesen elcsesztem, ugye?

- Hát az attól függ – Mary leült barátnője mellé és gondoskodón átölelte. – Miket mondtál neki?

- Megvádoltam, hogy megerőszakolt és az égvilágon mindennek elmondtam. Sosem fog megbocsátani… - szemei megteltek könnyel. Szörnyen érezte magát. Még élénken élt benne a fiú reményvesztett, csalódott tekintete.

- És ez téged mért is érdekel? Mármint, hogy mit gondol rólad Potter? – kérdezte ravaszul Mary. – Úgy tudtam, hogy nem szimpatizálsz vele, akkor meg mért zavar, ha utál.

- Hát… Az utóbbi időben eléggé megkedveltem és azt hittem, talán lehetnék… Nem is tudom… Barátok. De ezek után jó, ha szóba áll velem.

- Barátok? – mosolyodott el Mary. – Hát te tudod. De szerintem meg kéne beszélned vele. És egy bocsánatkérés sem lenne rossz ötlet.

- Gondolod, hogy megbocsát? – reménykedett Lily.

- Elképzelhető. Ha szeret…

- Hát nem tudom…

- Jaj Lil. Ne csináld már! Egy próbát csak megér, nem? Jobban már nem tudod megalázni magad.

- Kösz a bíztatást – morgolódott Lily. De be kellett ismernie, hogy barátnőjének igaza van. Ennél hülyébb helyzetbe nem nagyon kerülhet.

- Szívesen máskor is – nevetett Mary. – Viszont én most megyek reggelizni. Éhen pusztulok. Velem tartasz?

- Nem. Szeretném minél előbb letudni a dolgot, szóval szerintem most felmegyek és beszélek vele.

- Akkor egy kalappal – búcsúzott Mary, majd kisietett a klubhelyiségből.

Lily nagy levegőt vett és felbaktatott a fiúk hálóihoz vezető lépcsőn. A Tekergők szobájának ajtaja előtt egy pillanatra megtorpant, de aztán legyőzte feltörő lámpalázát és bekopogott. Néhány pillanattal később kinyílt az ajtó és szembe találta magát Jamesszel. A fiú haja még vizes volt, valószínűleg nemrég zuhanyozott.

- Öhm szia – köszönt zavartan Lily. James furcsán nézett rá, de azért biccentett. – Ráérsz egy percre? Szeretnék mondani valamit.

- Ha megint kiabálni akarsz…

- Nem, nem akarok – pirult el a lány. – Szóval? Tényleg csak pár percről lenne szó. Nem zavarlak sokáig – James egy fél pillanatig elgondolkodott, majd kitárta az ajtót és félrelépett az útból.

- Gyere be! – Lily tétovázott.

- Jobb lenne négyszemközt…

- Nincs itt senki, szóval nyugodtan bejöhetsz – bár még mindig nem volt száz százalékig biztos benne, hogy helyesen cselekszik, de belépett. A fiúk szobájában a várthoz képest viszonylag nagy rend volt. – Szóval? Mit akartál mondani? – kérdezte hűvösen James, miután becsukta a lány mögött az ajtót.

- Hát én csak… Bocsánatot akartam kérni – Lily nem mert a fiú szemébe nézni, inkább a földet pásztázta. – Azért, amit odalent mondtam. Meg a tegnap miatt is. Mary elmondta, mi volt az este. Én csak… Sajnálom – hevesen dobogó szívvel várta a fiú reakcióját, de James hallgatott. Óvatosan felpillantott hát és legnagyobb megdöbbenésére a fiú elmosolyodott.

- Nem hittem, hogy bocsánatot kérsz…

- De hát tévedtem. És én általában beismerem, ha tévedek.

- Na azért ezzel vitatkoznék. A pitonos ügyekben sem mindig van igazad, mégsem jöttél oda hozzám egyszer sem, hogy bocsánatot kérj. Mi változott? – A fene, hogy ennek mindig mindenen át kell látnia…

- Ez most más – pirult el Lily. – Szóval, megbocsátasz? – kérdezte félénken.

- Tehetek mást? – vigyorgott James önfeledten. – Megbocsátani tudni kell. Ráadásul rád nem tudok haragudni.

- Ez kedves – gúnyolódott Lily. – Akkor én most mennék is – elindult az ajtó felé, de James megragadta a karját és maga felé fordította.

- Azt mondtam, megbocsátok. Azt nem, hogy el is mehetsz. Tudod, valamivel azért mégiscsak ki kéne engesztelned, nem gondolod? – szemében már nyoma sem volt a Lily által korábban látott dühnek, haragnak vagy csalódásnak. A mogyoróbarna szemek most pajkosan csillogtak és vágyakozva pillantottak Lily szájára. A lány pulzusa az egekben volt, arca kipirult az izgalomtól. – Tegnap csináltál valamit, amit más helyzetben nagyon imponálónak találtam volna. Mondjuk ebben a helyzetben. Nem akarod megismételni?

- Én… Én nem tudom… Nem tudom, miről beszélsz… Nem emlékszem a tegnapra… - hebegett Lily miközben próbálta kerülni James pillantását. A fiú azonban nem adta fel. Átkarolta a lány derekát és magához húzta, testük szorosan összesimult.

- Látom, Mary megkímélt a kínos részletektől – mosolygott kedvesen James. – De azért én mégis felfrissíteném az emlékezeted, ha nem haragszol.

Kezével gyengéden végigsimított a lány arcán, majd még közelebb vonta magához és édes csókot lehelt a szájára. Lily egyáltalán nem ellenkezett, beleolvadt a fiú ölelésébe, miközben átkarolta a nyakát és vizes hajába túrt. James belemosolygott a csókba, miközben érezte, végre elérte, amit akart. Lily immár örökre az övé marad, történjék bármi. Boldogan ölelte magához és odaadóan csókolta a lányt, remélve, hogy sok boldog órát, napot, hetet, hónapot vagy akár évet töltenek együtt, szerelemben.

VÉGE