Al már sokszor látta azelőtt.
Winry anyukája és apukája megcsókólják egymást és a könnyeik elmúlnak.
Akkor miért rossz utánozni őket? A példájuk alapján megvigasztalni Edet, amikor a legjobban szüksége van rá?
-MIT GONDOLSZ MAGADRÓL AL?- Ed Alt a fába lökte amely alatt még az előbb sírt
-Valami rosszat tettem?- Al szemei csillogni kezdtek a könnyektől
-Persze hogy igen. Nem szabadna ilyet csinálnod...– az öregebb testvér undorral nézett a fiatalabbra
-Miért nem? Winry szülei is mindig ezt csinálják amikor sírnak- Al a földet kémlelete tekintetével- utánna újra mosolyognak. Azt gondoltam....
Edet ez megtöltötte bűnbánattal. –Azt gondoltad akkor abbahagyom a sírást...- Ed Al mellé csoszogott és ő is leült a fa árnyékába.-...bocsi Al, de csak emberek akik....um....nagyon szeretik egymást szoktak ilyeneket csinálni. Felfogtad Al?- Ed próbálta úgy elmagyarázni, hogy ne nagyon menjen bele a szeretik egymást fogalomba.
–De én nagyon szeretlek, Nii-san!- Al Edre nézett könnyektől elmosódott tekintetével
-Az nem az a fajta szerelem- Ed sóhajtott
-A szerelem és a szerelem között nincs külömség. Ezt még anyu mondta nekem mielőtt meghalt volna...- Al hangja halkulni kezdett-...ő mondta, hogy szeressük egymást egész szívünkkel és erőnkkel
Edward kezdte érteni miért is csinálta Al azt, amit csinált
-És én csak ezt szándékoztam- Al hirtelen megölelte a bátyát- szeretlek Nii-san
-Én is Al, én is....
XxXxXx
-Hej, Nii-san...- Alphonse az ágyban alszó sötét alakra nézett-..te voltál az első csókom és ezzel a testel úgy néz ki, hogy ez így is marad. De örülök, és még mindig tartom amit mondtam.
- Szeretlek Edward...
-Én is Al, én is........- morogta Ed álmából