Németország csak állt, várt, és nem tehetett semmit. Persze nem volt muszáj végignéznie, de ő megmagyarázhatatlan okokból ott akart lenni. Nem sétálhatott csak el úgy, Poroszország... a bátyja kivégzése elől.
Tegnap még rajtam vigyorogtál
Ó, hogy hányszor kiröhögte már őt testvére. Néha rettenetesen bosszantó tudott lenni.
Ma hagynám, hogy kinevess, talán
Mégis, akármennyire idegesítő volt néhanapján, így szerette őt. Mert ugyanakkor kiállt mellette, felnevelte, vigyázott rá. Testvérek voltak. Azaz még azok. Az órájára pillantott. Néhány röpke percig.
Csak térnél vissza régi fényedben
Régen bezzeg milyen hatalmas birodalom volt. Mára viszont... pusztán szürke romok és vörös vértócsák alkotják.
S újra fény gyúlna halott szívemben
Idióta Szövetséges Ellenőrző Bizottság. Ostoba Amerika, Anglia, Franciaország, Oroszország, Kína. Győztes gyilkosok. Végeznek egy társukkal, csak mert megtehetik. Elmehetnek mind a pokolba.
Első lövés. Nem talált.
Ludwig egy üvegfalon keresztül nézte az eseményeket. A máskor oly pontos Arthur keze a lövéskor megremegett, ezért a golyó célt tévesztett, a falba fúródott, Gilbert feje mellé. Látjátok, ti sem akarjátok ezt.
Második lövés: talált.
Pontosan a szívét. Németország kiáltani akart, de nem jött ki hang a torkán. Ennek most csak egy álomnak kéne lennie. Ennek az egésznek. És mikor felébrednék, ott lennél. És ez a háborúsdi... meg sem történt volna. Így kéne lennie.
A földre zuhantál
Bátyja térden állt, még egyszer utoljára gyilkosai szemébe nézett. Nem tudta, hogy ő is ott van. Nem nézett arra.
Testedből tovaszállt a lélek
Ujjai, melyeket sebére szorított, fokozatosan gyengültek, elfehéredtek. Arcából s egész testéből kifutott a szín. A szövetségesek pedig csak álltak, és nézték társuk halálát. Ahogy Poroszország elterült a földön, testvére azt kívánta, bár ő lenne ott helyette, és akkor őbelőle távozna az élet utolsó cseppje is vérével együtt. Bátyja nem tehetett semmiről. Egyedüli hibája talán az volt, hogy felnevelte őt. Elvégre, ha én akkor, még régebben meghalok, ha sorsomra hagy, akkor talán ez az egész meg sem történik. Ekkor eszébe jutottak a szövetségesek szavai: Megérdemled mindezt. Mindkét világháború a te hibád.
Gilbert még nem halt meg.
Utoljára azt súgtad: még visszatérek
A szövetségesek, mikor megbizonyosodtak róla, hogy halott, kicipelték őt, eltűntek Németország szeme elől. Hát ilyen egy nagy nemzet vége. Akárcsak embereié.
Emléked... bennünk él tovább.
Minden évben meglátogatta sírját. Idén, mikor virágot tett a több mint fél évszázados sírra, csak egy röpke gondolat visszhangzott fejében, ugyanaz, amely minden egyes azóta eltelt esztendőben:
Azóta sem tértél vissza.
Vége~