Fyrirgefðu mér
Denny megbűvölten figyelte a férfit. Lukas alig egy percre hagyta magára a hotel hálószobájában, csak annyira, hogy lekapcsolja a lámpát, és behozzon néhány gyertyát hangulatvilágításnak. Sercenve lobbant a gyufa, az éledő láng meleg fénye táncolt a testén, éles árnyékokkal rajzolta körbe az izmokat, amiket korábban elrejtett az öltöny. Megcsillant a csaton, amivel félretűzte az örökké a szemébe lógó tincset. Nem sokkal ezelőtt Lukas azt mondta, hogy letöri a kezét, ha hozzáér a hajához. Vágyta a pillanatot, mikor majd egymáshoz simulnak, és ő majd elgyengülve omlik a karjaiba, megfeledkezik mindenről, és akkor végre a hajába túrhat, hogy hátrarántsa a fejét és megkóstolhassa a nyaka bőrét.
Elkószáló gondolatait visszaterelte a helyükre Lukas merev csípője. Úgy sétált oda hozzá, hogy alig mozdult jobbra-balra, pedig Denny már megidealizálta, hogy fog festeni, mikor az ölébe húzza. Meg ha leteperi. Tulajdonképpen nagyon sok pozícióban képzelte már el kettejüket.
Lukas semleges arccal, félrebillentett fejjel nézte őt. Mások azt mondták volna, hogy unott, de Denny látta a szemében a dévaj tüzet, hallotta nehéz lélegzetét.
– Fordulj hasra – mordult a férfi vágytól rekedten.
Az addig egymást kergető gondolatok egyszerre megtorpantak. Rengeteg forgatókönyvet írt ehhez az éjszakához – ez a mondat azonban egyikben sem szerepelt.
– Parancsolsz?
Lukas két kézzel nyúlt az álla alá, és egészen közel hajolt hozzá.
– Fordulj hasra – ismételte sürgetően. – Ha engem akarsz, akkor fizetned kell.
– Aha, hogyne – félrelegyintette a kezét. – Sajnálom, nem vagyok az aláfekvő-típus.
A csípőjénél megragadta Lukast, az ölébe rántotta és átfordult vele, hogy a kinyújtózott férfi alatta feküdjön. Végre belemarkolt a hajába, mire a norvég dühösen felszisszent.
– Te viszont annak tűnsz – duruzsolta kedvesen.
Meg akarta harapni a füle alatt az érzékeny bőrt, hogy érezze, ahogy a másik megborzong, Lukas azonban szó szerint lerúgta magáról. Nyekkenve terült ki a padlószőnyegen, a másik pedig felállt, végigmérte, és visszabújt az ingébe, hogy elrejtse meztelenségét.
– Kifelé! – vakkantotta.
– Hogy mi?
– Jól hallottad. Kifelé.
Döbbenten bámult rá. Tíz másodperccel később az arcába csapódó ajtót bámulta ugyanazzal a döbbenettel.
– Mi a franc? – fakadt ki.
Ököllel kezdte döngetni a lakosztály ajtaját, de Lukas válaszra sem méltatta. Megrángatta a kilincset, de az a kártya nélkül nem engedett.
A folyosó másik végén lévő ajtó kinyílt, és egy vénséges vén matróna dugta ki rajta a fejét, hogy leteremtse őt, amiért hangoskodik. A néninek torkára forrt a szó, döbbenten végigmérte Dennyt, aki kihívó mozdulattal szétcsapta a karjait.
– Most meg mit bámul, ha?!
A nyanya fülig vörösödött és becsapta az ajtót.
Denny dülöngélve indult meg a lift felé. Rémlett neki, hogy a kocsija hátsó ülésén maradt még egy pár üveg Gilbert spéci söreiből. Ugyan már eleve részeg volt, de ahhoz nem eléggé, hogy elviselje az elutasítást.
Íme, Christensen Densen: huszonhat éves aranyifjú, a szélturbinákat és informatikai rendszereket gyártó és üzemeltető DanVind vállalat ifjú vezérigazgatója. A mesterdiplomája megszerzése után, még az apja figyelő tekintetével a hátában kezdett dolgozni a vállalatnál. Szemtelenül tehetséges, szükség esetén maga is be tudna rúgni egy szélerőművet. Az apja azt mondta, hogy ő még csak milliomos, a fiából majd milliárdos lesz, és valóban – változtatásokat javasolt, amik meghozták a várt eredményeket. Csillaga hamar emelkedni kezdett, és belépett egy gazdag emberekből álló klubba, amit a tagok csak „Hetalia"-néven emlegetnek.
Három évvel ezelőtt az idősebb Densen elhunyt. A fia átvette a céget, de a gyász nem változtatta meg, továbbra is az a jóképű, örökké vidám férfi, akinek mosolyra görbülő ajkai láttán nők hadai gyengülnek el és omlanak a lába elé. Meg férfiak. Ilyesmiből nem csinál ügyet. Bizonyára azért, mert Christensen Densennek egyetlen ura és parancsolója van: önnön pénisze.
Sigurður gyűlölte őt ezért.
Íme, Christensen Densen másik oldala: a tehetsége és a remek memóriája miatt mindent megjegyez elsőre, ezért soha életében nem törte magát keményebben semmiért. Jólétbe született, sosem szenvedett hiányt semmiben. A születése után az anyja lelépett, az apja pedig nem nősült újra, inkább őt kényeztette. Testvérei nincsenek, ezért soha nem kellett még egy kicsit sem osztozkodnia.
Christensen Densen Sigurður szemében egy öntelt és felfuvalkodott hólyag, aki nem tudja értékelni a munkát, nem érzi a dolgok értékét, és aki nem becsüli a méltóságot. Nincs benne olyan, hogy önmérséklet. Ha egyszer alsóbb tájékról eljut az agyáig a vörös kód, akkor csak és kizárólag a szexre tud gondolni, amit nem él meg teljes szépségében, inkább lealacsonyítja egy állatias szükségletig. Eljár ezekre a „gazdag vagyok, ideje megmutatnom a többieknek is"-bulikra, ahonnét rendszerint hajnal kettőkor szokott hazaesni, kivéve akkor, ha felszed valakit, akkor hazakíséri az illetőt. Egyébként mattrészeg. Általában mindig.
És nem mellesleg Sigurður főnöke. A szerződésében az áll, hogy ő Herra Densen személyi titkára. Inkább nevezné magát rabszolgának vagy házimanónak.
A munkájáért cserébe lakhatást és teljes ellátást kap, némi zsebpénzzel. A fizetését ő maga határozta meg, mikor jelentkezett Dennynél munkára, két nappal az idősebb Densen halála, és hárommal a temetése előtt. Egy hete volt Dániában, nem beszélte a nyelvet, nem voltak papírjai, szállása, pénze, szép kilátásai vagy bárminemű reménye a jövőre nézve. Csak egy félárva izlandi srác volt, aki meglógott a drogfüggő anyja elől, és maga sem tudja, hogyan de végül egy hónapig tartó kalandozás után kikötött Koppenhágában. Éppen egy hidat keresett, amiről majd a vízbe öli magát. Kiöltözött a jeles eseményhez: a pincér-ruháját vette fel.
Komoly elhatározásába, hogy öngyilkos lesz, erősen belerondított, hogy valószínűleg ő volt az egyetlen olyan ember Dániában, aki a legegyszerűbb angol kifejezéseken kívül egy büdös szót nem beszélt semmilyen nyelvet, ennek megfelelően rossz irányba indult.
Órák hosszat bolyongott, fázósan markolta a felkarjait – a kabátját az előző este két, gyanús kinézetű alak elvitte, és ő ez ellen nem tehetett semmit –, és azon gondolkodott, hogy talán egyszerűbb lenne elfeküdni itt az árokparton, úgyis olyan hideg van, hogy gyorsan megfagyna. Séta közben mindinkább eltévedt, és kikötött a krőzus negyedben. Az egyik villa előtt sok autó parkolt, nagydarab biztonsági emberek motozták meg a befelé igyekvő népeket. Az ajtóban egy szigorú arcú nő a csúnyábbakat, kövérebbeket és bugyutább kinézetűeket kapásból hazaküldte.
Sigurður el akart kullogni a melákok mellett, de az egyik elkapta a karjánál fogva, és hiába makogott nekik, hogy ő nem tudja, mi van itt, ő nem ide jön és eresszék, még az anyanyelvén sem tudott abban a pillanatban egy épkézláb mondatot összerakni, az ilyen gorilláknak meg általában nem erőssége az idegennyelv. Megnémult és fülig vörösödött, mikor az egyik férfi az ágyékát is végigtapogatta. Élete első intim pillanatát nem pont így képzelte el, éppen ezért teljes sokkban létezett, mikor odalökték a szigorú arcú nő elé, aki kritikus szemmel végigmérte és intett, hogy menjen befelé.
Az ajtón belépve egy másodperc alatt elbizonytalanodott. Egy méretes hallba lépett be, ahol mindössze két ajtó volt: egy jobbra, egy pedig a folyosó végén. A jobb oldali ajtóval szemközt sorakoztattak fel húsz széket, amiből egy drágábbnak tűnt, mint Sigurður egész élete. A székek előtt kecskelábú asztalkára vizet és egy kosár pogácsát tettek, a falak mentén lévőeken pedig kisebb szobrok álltak. Sütött arról a helyről a gazdagság.
Zabszemmel a fenekében somfordált el a folyosó túlfelére, ahol leült az egyetlen szabad székre, és megpróbált elsüllyedni. Úgy érezte, hogy a szobában álldogáló három biztonsági őr mind őt nézi, és legszívesebben pokolra küldené.
A szigorú arcú nő bejött az ajtó elől, rábökött egy emberre a sorban, és anélkül, hogy egy szót szólt volna, bement a hosszanti falon lévő ajtón. A férfi sietően utána. Nem egész három perc múlva feldúltan sietett ki rajta, és bentről a nő kiszólt pattanó, zord hangon:
– Næste!
Az ajtó mellett posztoló biztonsági őr rábökött az egyik jelentkezőre, és csettintett, hogy takarodjon be. Sigurður ezek után egészen biztos volt benne, hogy a szerveit akarják eladni. A harmadik ilyen után leesett neki, hogy valószínűleg egy állásinterjún van. Tekintettel arra, hogy fogalma sem volt róla, hogy egyáltalán hogyan került ide, és mi történik itt, pontosan tudta, hogy esélytelen. Csak azért maradt, mert egy fűtött helyiségben ült, és a gorillák nem verték agyon, amikor elsomfordált inni egy pohár vizet, meg venni a kosárból két pogácsát. Ezt megismételte még egyszer. Miután a gorilla beküldte az asztalkához a legközelebb ülőt, elfoglalta a helyét, és már ülve falatozgatott.
Másfél napja akkor evett először.
Kis idő múltán egészen elengedett, és visszatért az élni akarása. Az esélytelenek nyugalma megakadályozta, hogy izguljon. Jóllakott, nézelődött, figyelte a népeket. Három órát dekkolt azon a széken, mikor a kellemes, nyitott szemmel pilledésből felzavarta a csettintés és a szerény személyére mutató ujj.
Kicsit csalódottan kelt fel, és ment be a szobába. Sajnálta, hogy megint mehet ki a hidegbe.
Nem volt kérdés, hogy ki a főnök. Az ajtóval szemközti asztal mögött a szigorú arcú nő volt a klasszikus titkárnő, a négyzetes szemüveggel, összeszorított szájjal és műgyöngysorral a nyakában. A körmei dühösen kopogtak a klaviatúrán, arcán villódzott a monitor kék fénye. Sigurður úgy óvakodott be, mintha az életéért is elnézést szeretne kérni. Már csak azért, mert ebből a dolgozószobából is kifizethette volna a komplett házat odahaza Izlandon, rendezhette volna az anyja adósságait, fizethette volna az elvonóját és gond nélkül elélt volna élete végéig. Ehhez köze lehetett a kádnyi méretű bőrfotelnek, amibe leültették, meg a falon lógó Dalí-festménynek.
Dalí alatt Denny ült, kibontott nyakkendővel, az asztalkáján keresztbe tett lábbal. A zakója a padlón hevert, tizenegy üres sörösüveg mellett. A másik oldalán egy huszonnégy férőhelyes sörösláda volt, amiből csak a korábbi hét üveg hiányzott. Mikor Sigurður bejött, Denny éppen egy üveg akvavittel ismerkedett. A kétharmada már elfogyott.
Akár reggel óta iszik, akár nem, azért csodálta, hogy tud egyenesen ülni. Vagy ráfókuszálni az arcára és villantani az irányában egy széles mosolyt.
– Hvad hedder det? – szegezte neki a kérdést a nő.
Sigurður gyorsan felé nézett, és ellőtte azt a dán mondatot, amit az elmúlt egy hétben sikerült megtanulnia és alaposan begyakorolnia:
– Jeg taler ikke dansk. – Nem beszélek dánul.
– Angolul ért? – vonta fel a szemét a nő.
– Csak kicsi. Nem jó.
A nő dühösen megforgatta a szemét, és csak azért nem zavarta ki azonnal, mert Denny a fal mellett hangosan felröhögött. Aztán böfögött egy nagyot és Sigurðurra vigyorgott.
– Azt'n hogyan kerültél akkor ide?
– Nem értem, ismételje meg kérem egy kicsit lassabban.
Kezdett visszatérni a kezdeti idegessége. Nem akart itt lenni, lehet, hogy inkább kapásból kifelé kellett volna vennie az irányt.
Denny böfögött még egyet, és lassabban kérdezte:
– Hogy – jöttél – ide?
– Hajóval. Izlandi vagyok.
– Igen? – kérdezte Denny és még érdeklődőbb lett. Még a lábát is levette az asztalról.
Közvetlenül utána végigmérte, tetőtől talpig. Megkérte, hogy álljon fel, menjen hozzá közelebb és forduljon körbe. Mindezek után megkérdezte, hogy milyen fizetést képzelt el magának.
Sigurður csak bámult rá kerek szemekkel.
– Nem tudom, mi van itt – mondta végül bizonytalanul, és zavartan a falak felé intett.
A titkárnő közben végig csépelte a billentyűzetet. Kezdte zavarni, de nem mert szólni, hogy hagyja abba, mert a saját gondolatait sem hallja. Denny éppen a legegyszerűbb angollal próbálkozott, majd még egy kör akvavit után, hangos csuklások közepette, visszaváltott dánra és egyre hangosabban mondta, hiába ismételgette Sigurður, hogy nem beszél dánul.
A titkárnő egy vakkantással elhallgattatta a főnökét, majd felé fordította a képernyőt, és Sigurður elolvashatta, mennyire nem tud a Google izlandiul. A lényeg lejött: itt kéne laknia a házban, főz, mos és takarít, vagyis azt csinálja, mint otthon, csak kap érte fizetést és nincs ott az anyja, aki meghatározott időnként belövi magát és vagy megpróbálja megölni őt, vagy saját magát, vagy csak összehányja/fossa a szobát, amit utána neki kell feltakarítani.
Habozás nélkül rábólintott, és eszébe se jutott, hogy odakinn van még egy kupac ember, aki erre az állásra vár. Szerencsére Dennynek se jutott eszébe. Még egyszer megkérdezte, mennyi pénzt szeretne.
Lehet, hogy egy hete itt volt, de gőze nem volt az izlandi és a dán korona átváltásáról. Pláne fogalma nem volt róla, hogy mennyibe kerül itt a megélhetés. Annyit tudott, hogy a dán korona erős pénz. Valahol ott lehet, mint az euró. Végül nagyon bizonytalanul közölte, hogy ezer koronát szeretne. Denny röhögött, odavetett valamit a titkárnőnek és kitántorgott a teremből.
A nő végigmérte, és harmadszori nekifutásra megértette, hogy azt szeretné tudni, van-e tizennyolc éves. Szemrebbenés nélkül hazudta, hogy igen.
A többi jelentkezőt elzavarták. Sigurður ezt úgy értelmezte, hogy megkapta a melót, holott a főnöke még azt se kérdezte, hogy hívják. Azt a titkárnő kérdezte. Csakhamar úgy döntöttek, hogy talán célszerű lesz visszatérni a germán nyelvek gyökeréhez, és internacionális szavakkal, ragozást kerülve igyekeztek megértetni maguk egymással.
– Teljes név?
– Sigurður Emil Steilsson. Áthúzott dé. ÁTHÚZOTT.
Lerajzolta. Végül az egyszerűség kedvéért minden adatát leírta, amit csak tudott. Kicsit bonyolult volt megértetni a nővel, hogy személyi igazolványa nincs. Meg útlevele, bejelentett lakcíme, és diákigazolványa se. Mind a ketten elcsodálkoztak a tényen, hogy meg tudták beszélni ezt, illetve azt, hogy még a héten elrendezik ezeket a papírokat, mert Sigurðurnak természetesen az útjaira is el kell majd kísérnie Dennyt.
Végül a nő kinyomtatta, és az orra alá dugta a papírt. Elnyomta a fejében a hangot, ami arról suttogott a fejében, hogy talán nem kéne aláírnia valamit, amiből egy árva szót sem ért, és reszkető kézzel kanyarította a nevét a kipontozott vonalra.
Még nem volt fél éve, hogy betöltötte a tizenhatot. Denny pedig azért volt olyan nagyon vidám a távozásakor, mert lehet, hogy ő egyetlen gazdag-bulin képes elverni ötezer koronát, de egy közönséges, egyfős háztartás egyhavi kajapénze is ezer korona felett van.
Dán nyelvlecke:
Næste! - Következőt!
Hvad hedder det? - Hogy hívnak?
Dánia számokban:
Egyszobás koppenhágai apartman: kb. 17 000 korona (kb. 700 000 forint)
Göteborgi két szintes villában egy szoba, közös konyhával: kb. 3400 korona (kb. 140 000 forint)
Egy kiló kenyér: állítólag 30 korona, ami 1200 forint. Majd utánanézek egyszer a dán Tesco oldalán :P
Havi élelmiszerköltség: minimum 1000 korona, ami nagyjából 40-42 000 forint. Drága odakinn az élet, az a lényeg.