Erőszak és hazugságok
Ez egy rövidke kis történet arról hogyan folytatódhatna a Labirintus története. Felnőtteknek ajánlom, mert szexuális tartalmú jelenetek vannak benne.
Szia!
Sok labirintus fan-fiction van ezen az oldalon, én szívesen olvasgatom őket. Úgy gondoltam nekem is illenék papírra vetnem egyet. Nem vagyok gyakorlott író, szóval ha nem tetszik, akkor ne is kritizáld, inkább ne olvasd el.
Egyszer már nekiugrottam, egy hasonló történetnek, de az nem sikerült.
1. Mit rejt az álarc?
Toby izgatottan készülődött. Sarah mosolyogva figyelte az öccsét. Régen elmúltak már azok az idők, amikor bármiért haragudni tudott volna rá. Amióta elkövette azt az ostoba és önző kívánságot, nagyon sok minden megváltozott. Az a 13 óra, amit a Labirintusban töltött, felnőtté érlelte őt. Azóta eltelt öt év, és már a külseje sem volt kislányos, vonzó fiatal nővé érett. Ezen az estén Halloween napi partit tartottak az iskolában, és oda készültek. Toby már teljesen felöltözött, manó jelmezt vett fel. Épp a tükör előtt nézegette magát a rusnya manó álarcban.
-Hú de durva! Kiáltott fel lelkesen.
-Sarah, te még nem vagy kész, nézett szemrehányóan a nővérére.
-Nyugi, egy perc és kész vagyok. Mondta ő, majd sietősen öltözködni kezdett.
Sarah soha nem tartozott azok közé a nők közé, akik óráig tollászkodnak, haját is egészen rövidre vágatta, mert nem akart időt pazarolni olyan haszontalanságokra, mint a hosszas fésülködés, frizurakészítés. Keményen tanult az orvosi egyetemen, gyermekorvosnak készült, sokszor fél éjszakán át bújta a vastag tankönyveket.
Ezért aztán tényleg nem sok ideje maradt másra. Barátja sem volt, pedig a laza pólók és bő farmernadrágok alatt karcsú ás formás test bújt meg és a fiús frizura sem tudta leplezni a lány arcának báját.
Felhúzta a zöld, szűk nadrágot, ami kihangsúlyozta hosszú lábait, felülre combig érő zöld inget arra pedig szűk bőrzekét vett. Az öltözékben jól kirajzolódott vékony dereka, formás csípője, és melleit sem tudta annyira elleplezni, mint a szokásos ruháiban. Felhúzta a térdig érő vékony bőrcsizmát is. Most jött a legnehezebb rész. Egy kis tégelyt vett elő, amiben zselészerű anyag volt. Az anyag a levegő hatására gyorsan megkeményedett, így sietve kellett vele dolgozni, de Sarah ügyesen és fürgén formálta hegyesre vele a füleit. –remélem tényleg le fog jönni majd, gondolta magában. Még felkapta a sarokból a kölcsönzőből kapott rövidíjat, amivel természetesen lehetetlen volt bármit is eltalálni, ez csak egy egyszerű jelmezkellék volt, de így legalább jóval könnyebb volt vinni a vállán. Majd felborzolta a haját, felvette az álarcot, és a tükörbe pislantott. Egy erdei elf nézett rá vissza.
-Hú Sarah, milyen csinos vagy! kiáltott fel a mostohaanyja, aki belépett a szobába.
-Már sokszor mondtam, hogy nőiesebben kellene öltöznöd, akinek ilyen csinos alakja van, mutassa meg mindenkinek.-tette még hozzá, elégedetten a látvánnyal.
-Ugyan már, Karen, nekem nincs időm ilyen haszontalanságokra. Így legalább békén hagynak.- morogta Sarah, majd zavartan kézen fogta Tobyt, és elindultak a bálra. Közel volt az iskola, így aztán sétálva tették meg az utat. A lányt idegesítette, hogy útközben megbámulták őket, de az álarc mögé rejtett arccal biztonságban érezte magát. Az iskolához érkezve látták, hogy a buli már meg is kezdődött. A tornateremben tartották. Toby előreszaladt, hogy csatlakozzon a barátaihoz, Sarah pedig körbejárt a teremben és nézelődött. Kerített két pohár üdítőt, majd visszaindult, hogy megkeresse az öccsét, aki bizonyosan szomjas lesz.
A terem hátsó sarkában gyűltek össze a gyerekek, közöttük volt Toby is. Ahogy a lány feléjük indult, már messziről látta, hogy valami gubanc van. Az egyik kislánynak elszakadt a jelmeze, a többi gyerek pedig köré gyűlt, nevettek rajta és kicsúfolták őt. Láthatóan már a sírás határán volt. Sarah sietősebbre vette a lépteit, hogy segítsen a gyermeknek, de elkésett.
A kislány felkiáltott:
-Miért nem hagytok már végre békén! Azt kívánom, hogy vigyenek el titeket a goblinok most rögtön!
-NE! Sikított Sarah rémülten, elejtve a poharakat is. Az italok szétfolytak a padlón.
A terem elsötétült egy pillanatra, majd újból égni kezdtek a fények, de jóval halványabban. Valahogy megfagyott minden, a zene elhallgatott, és az emberek mintha kővé váltak volna, kivéve Sarah és a gyerekek. Furcsa árnyékok suhantak át a helyiségen, és halk visító röfögést lehetett hallani, egyszerre minden irányból.
Sarah is megdermedt, a többi felnőtthöz hasonlóan, mintha földbe gyökerezett volna a lába, de ő a félelemtől nem tudott mozogni.
A gyerekek riadtan húzódtak össze. Mindenhonnan manók bújtak elő, özönlötték el a termet, körbevették és piszkálták őket. Aztán, hirtelen a semmiből megjelent a rémült kis csoport előtt egy, Sarah számára túlságosan is ismerős és félelmetes alak, hosszú, lobogó szőke hajjal, lovaglócsizmában, fekete bőrruhában, és egy furcsa gallérú köpenyben.
Jó estét, gyerekek! Köszöntötte a csapatot, arcán mosollyal, de ez nem barátságos, hanem sokkal inkább félelmetes mosoly volt. A farkas nézhet így a prédára- villant fel az ijesztő gondolat a lányban.
-Ki vagy te, és mit akarsz? Kérdezte Toby, aki védelmezőn a többiek elé állt. A kislány, aki a kívánságot kimondta, csendesen sírdogált mögötte. A férfi ránézett és elnevette magát.
-Nem kell megijedned. A társatok nemkívánatossá nyilvánított benneteket, ami azt jelenti, hogy mindannyitokat manóvá változtatom, és elviszem a váramba, ahol engem fogtok szolgálni örökké. De, látom te már régóta szeretnél manó lenni, úgyhogy veled kezdem… egy kristály jelent meg a kezében, és lassan pörgetni kezdte az ujjai között, miközben a fiú felé indult.
Sarah azonnal elfeledkezett a félelméről, és elsöpörve útjából az ocsmány kis kreatúrákat, Toby elé szaladt.
-Hagyd békén az öcsémet, goblinkirály! Gyáva alak az, aki kisgyerekeket fenyeget!
A férfi egy pillanatig némán lenézett az előtte álló lányra, majd gyors mozdulattal előrenyúlt, és leszakította az arcáról az álarcot.
-Sarah… mondta lassan, elégedett mosollyal, ízelgetvén a nevét az ajkain. … micsoda váratlan meglepetés! Ő pedig Toby, igaz? Bökött rá a kisfiúra. A lány bólintott.
-Igen, Jareth, ő Toby, neked pedig nincs hatalmad felettünk! Kiáltotta diadalmasan.
-Ne mondd ki ezt még egyszer! Villant dühösen a szeme.
Az összes gyermek az enyém, mert nekem ajánlották őket, és ebbe neked sincs beleszólásod, te kis boszorkány! És azt teszek velük, amit akarok, ha teszik neked, ha nem!
-De ez nem fér! Tiltakozott.
-Látom nem sokat változtál, kedvesem. Mosolygott gúnyosan a férfi. –Természetesen szó lehet köztünk egy megállapodásról…
-Vagyis? Kérdezte idegesen a lány.
-Nagylelkű vagyok, ezért beérem veled, a tucatnyi gyerek helyett-és a karját nyújtotta neki.
Sarah tudta, hogy nincs választása, torka kiszáradt, egész teste remegett.
-Mit akarsz tőlem? Kérdezte rekedtes hangon.
-Nem tűröm el, ha legyőznek, kedvesem. Azt akarom, hogy hódolj be. -Válaszolta, miközben megint megvillantak a szemei. Egyik kék, a másik barna, de mindkettő hideg és kegyetlen.
-Veled megyek, gonosz király, ha békén hagyod ezeket a gyerekeket. Válaszolt csendesen, miközben arra gondolt, hogy soha nem fog behódolni ennek a szörnynek, és meg fog szökni a fogságból. Elfogadta a kinyújtott kart és a következő pillanatban nyomuk veszett a manókkal.
-Sarah, ne! Kiáltotta fájdalmasan Toby.
A bál folytatódott, mintha sosem szakadt volna félre, az elmúlt percek emlékei pedig eltűntek a gyermekek memóriájából. Csak Toby pislogott tűnődve:
-Sarah? Ki lehet az a Sarah? Aztán az anyjához sietett, hiszen ő hozta el őt a bálra.