Nincs visszaút
1. Kezdet
Hosszú, távolba eső utak futottak egyre messzebb és messzebb. Egy lány ült a kerítésen, a messzibe tekintve. Fogalma sem volt róla, hogy vágyai hamarosan valóra válnak, csak nem úgy ahogy ő azt először gondolta. Miután ráunt a szüntelen csücsülésre, leugrott és haza indult. A falu csöndjét csupán egy-egy elszáguldó autó tudta megszüntetni. A lány hazaért. Anyja épp egy filmet nézett, de a lánynak nem tetszett, hogy az anyja kikapcsolja a TV-t és behívja a szobába.
- Beszélnünk kell. – szólt lányához.
- Most is azt tesszük.
- De amit most szeretnék elmesélni az komoly dolog. Mióta apád kómába esett mi ketten nem beszéltünk még úgy mint régen.
- Jaj neeee, ne kezdd megint.
- Apádat csupán a gépek tartják életben.
- Anya, apa fel fog épülni. Adj neki időt.
- Hát jó, látom, ma sem fogunk tovább jutni. Mindenesetre én Alaszkába kell menjek, és ott maradok egész nyáron, a munka sajnos nem állhat meg.
- Akkor mikor megyünk?
- Szó se róla, te nem jössz. Két hétig győzködtem egy nagyon jó barátnőmet, hogy fogadjon be nyárra, legalább eslajátítod tökéletesen a japánt.
- Micsoda?
- Japánba mész, ha tetszik, ha nem. Menj pakolj össze. – és befejezte a beszéllgetést.
„Micsoda? Csak úgy, utolsó percben közli, hogy Japánba kell menjek. Hisz senki nincs ott akit ismernék. Mi ez? – nézett az asztalra – egy repülőjegy? Ez komoly? Ma estére? Nem lehet, ez meghibbant. Lehet, hogy nem is az anyám, hanem elrabolták a földön kívüliek. Á nem, anyám találhat csak ki ilyesmit." – elmélkedett.
Felment, elővette a bőröndöt, majd felcsörögte két barátnője egyikét.
- Sári? Miért keresel? – hallarszódott a telefonból.
- Lucky, mondd meg Rékának, hogy el kell menjek.
- Hova mész? Anya, halkabban nem lehet.
- Mi történt?
- A múzeumban vagyunk, elloptak valami gyűrűt. Sokat érhet, anya most készül leharapni az egyik őr fejét.
- Az durva.
- Hova is mész?
- Sári!! – hallatszódott az ajtóból az anyja hangja.
- Le kell tegyem, anyám most fog agyonütni. Szia.
Letette. Anyja a bőröndöt figyelte, amely üresen kongott. Sári gyorsan összepakolta a holmiját és már indult is ki ahol egy taxi várta.
- Kicsim, Feri-hegyre érve, figyeld meg a járatodat, és le ne késd, nem volt olcsó a jegy. Ott a barátnőm fia, valami Yusuke fog várni. Adj egy puszit, és jó légy. – köszönt el anyja Sáritól.
Sári beszállt és a vonatmegállóhoz ment. Barátnői követték, de nem érték utol. A vonat egyenest a reptér közelébe ment. Onnan fogott egy taxit és a reptérre száguldott. Mikor beszállt a gépbe észre se vette, hogy a barátnői kiabálnak utánna. Lucky és Réka egymásra nézett. Egyszerre mutattak egymásra.
- Te mész!
Ezalatt Japánban, pontosabban a fővárosban, Yusuke és Kuwabara sétáltak egymás mellett. Hirtelen előugrott pár fiú.
- Most megkapjátok a magatokét. – kiabálták, és kettőjükre támadtak.
Magától érthetődik, hogy a jövevények maradtak alól. Ahogy Yusuke az egyik fiú kezét épp el akarta törni meglátta az órát a kezén.
- A fenébe, elfelejtettem. – rikácsolta és már vágtatott is el a helyszínről.
Kuwabara még elintézte a többit és követte barátját. Egy repülőtér bejáratánál érte utol.
- Mit csinálsz ember? – kérdezte barátját.
- Elfelejtettem.
- Mit?
- Nem mit, kit? Egy lány jön ma Magyaroszágról és nekem várnom kellett volna, remélem nem késtem el.
Az egyik széken megpillantottak egy európai lányt.
- Sarolta? – kérdezte Yusuke a lányt.
- Yusuke?
- Üdv Japánban. – mosolygott Yusuke.
- Ez jól kezdődik, másfél órát vártam, hogy valaki összeszedjen. – felelte a lány.