~Rome-jii-chan's Secret Love~
Ma este is egyedül töltöm az időmet. Már arra sem vágyom, hogy bárokban igyam részegre magam és minden lányt magamévá tegyek egy-egy földrengető menet erejéig. Nem vonz ez az élet, megmérgezte egy démon. Egy démon, amit szerelemnek hívnak. Egy beteljesületlen szerelemé. Csak rád tudok gondolni, selymes hajadra, zöld szemeidre, puha ajkaidra, telt kebleidre, karcsú alakodra. Te gyönyörű teremtés, megőrjíted minden érzékemet. Úgy ölelnélek két karommal, csókolnám szádat az enyémmel. Alig gondolok rád, de minden vér az ágyékomba szökik.
Kénytelen vagyok most is saját kézbe venni a dolgokat, ahogy már oly' sok éjszakén tettem. Nem csak a szívem, a testem is érted áhítozik. Férfiből vagyok, nem tehetek róla. A te arcoddal szemeim előtt nyúlok magamhoz, pedig tudom, hogy ez nem helyes. Másé vagy, nem az enyém, de nem is lehetnénk együtt. Fáj a tudat, fájdítja a szívem, mintha ezer tüske állna belé.
Hangjaim betölti a szobát, a falak visszaverik. S a csúcson a te neved hagyja el a számat. Kiterülök az ágyamon, kapkodva veszem a levegőt. Ugyanazzal a gondolattal alszom el most is.
„Sajnálom Melissa… Vétkes vagyok, hogy így érzek irántad… De ebből te semmit nem fogsz észrevenni kicsim… Te amo~"
~Owari~