Van választásod!
Négy évvel ezelőtt Tapmancs azt dörgölte az orra alá, hogy inkább meghaltak volna, sem hogy elárulják a Tekergőket. Két évre rá meghalt, egy hozzá méltóan ostoba és megfontolatlan akció közepén.
Holdsáp pedig két órája halt meg, szintén azért, mert nem bírt nyugton maradni, amikor kellett volna. Ez a nyughatatlanság mindkét oldalt megtizedelte, nézett végig a kiterített halottakon Féregfark. A Nagyúrból konkrétan annyi sem maradt, amennyit egy fiolába össze lehetett volna szedni. A hibbant Bellatrix persze előre is osztozott a sorsában.
A barna patkány apró ezüst kezecskéjével végigsimított a bajuszán. Ha továbbra is távol akar maradni a vérfürdőtől, akkor jobb lesz, ha most csendesen odébb áll. Már az is a puszta szerencsének köszönhető, hogy a Malfoy-kúriaban történt kínos esetnél nem volt jelen.
A Roxfortot ismerte, mint a tenyerét, és egy patkánynak a járatokra helyezett rácsok sem jelentettek akadályt. Mire Harry egyáltalán levegőhöz jutott a Nagyúrral rendezett pazar párbaj után, addigra Peter Pettigrew már a kastélyon kívül járt, apró testével teljesen észrevétlenül osonva a romok és halottak között.
A patkány alak hatalmas előnye, hogy az ember úgy képes két lábra állni, hogy közben megmarad patkánynak. Peter megfordult, arasznyira kiemelkedett a fűből, és pont látta, ahogy Harry egy pálcát kettétör, aztán elhajítja a darabokat. Az egyik fél pont Féregfark mellett landolt a sárban; a göbös faanyagból csillogó fekete thesztrálszőr lógott elő.
Ez az agyatlan Ágas-ivadék eltörte a pálcáját, állapította meg.
Volt annyi esze, hogy ne forduljon vissza, de egyvalamire nagyon kíváncsi volt. Vajon eszébe jutott a Túlélőnek, hogy előbb megjavítsa a sajátját?