Három nap esőzései után az utak épphogy kezdtek felszáradni, mikor a vándor áthaladt Shimosuwán. Ruháján nyomot hagyott az időjárás, még hakamáján is sárfoltok éktelenkedtek. Csak ment, ment előre, szinte üresen. Nem vette észre a vesztőhelyet, ami mellett elhaladt, a megvasalt foglyot, a kíváncsi tömeget, a hóhért, kivont kardjával; nem hallotta a lánccsörgést, a rabnak bekiabált gúnyolódó megjegyzéseket, és a tiszt szavaiból is csak foszlányok jutottak el a tudatáig.
- ...az Usui-hágónál... parancsmegtagadás vádjával...
Nem látta a kardvillanást sem, sem a tompa puffanással eldőlő testet, csak ment előre, maga elé bámulva, lassan kiérve a városkából, de legbelül mégis megpattant benne valami...