Kedves Olvasó!
Először egy apró használati utasítással szeretnék Neked szolgálni. Ezt a történetet egy ugyanezzel a címmel létező doujinshi ihlette, és ez a fejezet a douj felét teszi ki. Szóval szinte csak fordítás az egész, némi kiegészítéssel vagy más fogalmazással a részemről. A második rész egy hangyányi részt még szintén tartalmazni fog a doujból, ám utána a saját agyam szüleményei lesznek. Remélem szórakoztató lesz a maga módján, és minden kritériumot szívesen elolvasnék a részetekről. Megjegyzem, ilyen jellegű történetet még soha nem írtam (nem mintha sokat írtam volna életem során), azaz sok fejezet és nagy időt foglal át a sztori, szóval azért csak puhán-keményen, ha lehetséges.
Köszönöm, és jó olvasást!
Szeretettel: Timko
I. fejezet
Az este javában kezdett a fénypontjában tombolni. Idősek és fiatalok, ki ki a maga útját járta, legtöbbjük mégis inkább haza tért, egy otthonba, ahol szeretettel várják, meleg vacsorával köszöntik, és a maradék időt kikapcsolódással töltik. Nem csoda, hisz csak kedd volt, távol még a pörgős hétvége. Egy férfi az aktatáskáját idegesen hurcolta, élénk homokszőke haját borzossá feltúrta az enyhe oldalszél, bézs színű ballonkabátját maga után húzta a hatalmas lólépteivel, szemüveget meg csak azért viselt, hogy karikás szemeit valahogy elrejtse. Betrappolt kedvenc szórakozóhelyére, és táskáját nem sajnálva csapta rá az egyik magas lábú, piros bőrülésű bárszékre, majd vágódott fel a mellette lévőre.
- Martinit! – adta haladéktalanul a rendelést a pultosnak
- Hé, szemöldökös! Hát veled mi a pálya? Jó ideje nem – kezdett bele egy férfi, francia akcentussal, de megakadt a másik látványán – Wow, mik azok a szörnyű karikák a szemeid alatt?
- Áh, végre sikerült befejeznem az újság átszerkesztését, korrekcióját meg egyebeit.
- Csak ennyi? Hát ez elképesztően sokáig tartott. – veregette hátba barátját
- Tudod, a munka lefoglal, de most végre fellélegezhetek egy kicsit. Hé, Antonio, igyekezz már az italommal! – az asztalnak könyökölt, csuklójával támasztotta meg elfáradt homlokát, és addig maradt ebben a mozdulatlan pózban, amíg meg nem kapta italát. – Mi folyik itt Francis? Ez a hely totál tele van, és még nincs is hétvége. – nézett körbe a helységben, miközben kortyolta sárgás-zöld áttetsző italát, olívabogyóval a kúp alakú pohár aljában.
- Jah, igen, amíg nem jártál hozzánk, addig mi alkalmaztunk egy új táncost. Kiku azonnal javasolta, hogy legyen egyenesen főtáncos. A hír gyorsan terjedt, és mindenki látni akarta. – Mesélte lelkesen a francia férfi, arcát kézfejének támasztva, hosszú fakó pezsgőszőke göndör fürtjei a válláról omlott le légiesen, jobb lábát átkeresztezte a bal lábán, törzse pedig a brit férfi felé figyelt. Ezzel ellentétbe a brit férfi, Arthur, csak a válla fölött figyelte a színpadot és az egész night klubot.
A reflektorokat a színpadra irányították, az emberek tekintetei azonnal egy és ugyanazon helyre szegeződtek, lélegzetüket visszatartva várták a ma esti előadást. A zene felcsendült, a show indult.
- Diamonds are a girl's best friend...? Úgy látom Marilyn Monroe dalai rutinossá váltak. – jegyezte meg Arthur egykedvűen
- Óh, fenébe, ő az! – kapkodott a levegőért izgalmában Francis – Mondtam már neki, hogy figyeljen jobban az öltözködésére!
A többi táncos már elkezdte saját koreográfiáját a színpadon, a rombusz alakú díszgyöngyből alkotott függönysor mögött pedig mindenki már láthatta félhomályban a fő táncost is. Teste főleg félprofilban állt, fekete bőrnadrágja feszesen tapadt izmos lábaira, ugyancsak fekete nadrágtartója szabályosan követte testének ívét, felsőtestét egyszerű fehér atléta takarta, nyakán dögcédulák lógtak, kézfején kesztyűt viselt. Egyik kezét csípőjén pihentette, a másik kezének két ujjával kalapjának karimáját fogta lazán, válla fölött pedig előbukkant varázslatos tekintete. A dalszöveg kezdetével a fiatalember is táncra perdült, szédületes mosolyából játékosság és huncutság áradt, a nézők azonnal felfigyeltek a könnyed mozgásokban gazdag táncosra, aki már is meghódította a színpadot. Arthur szemei kistányér méretűvé nőttek a fiatalember láttán, lélegzete elakadt a szemet gyönyörködtető mutatványtól, tekintete lefagyott, és keze is csak robotmozgás által tudta levenni szemüvegét a helyéről. Látni akarta az amúgy egészséges szemeivel, hogy káprázik-e a szeme, vagy ez valóban a valóság. Nem álmodott. A jelenlévő emberek egymás között összesugdolóztak, elégedetten élvezték a műsort, és senkinek nem tűnt fel, hogy Arthur egy szempillantás alatt magához rántotta Francist és hangerőt nem kímélve szólt a fülébe, aki amúgy békésen kortyolta pezsgőjét, így ez a hirtelen mozdulat meglepetést okozott a számára.
- Hé, szakállas! Hogy hívják?
- Nocsak, már ilyen hamar belezúgtál?
- Mintha nem tudnád! – a mai este folyamán most először csillogott tekintete az örömtől és bizakodástól – Ő pontosan olyan, mint akit szeretnék! Határozottan az enyém lesz!
- A gentleman bukik a szőke hajúakra, mi? – Francis kajánul kuncogott, de örült, hogy barátját jókedvűnek látja
- Wow, végre egy kis mosoly van az arcán! – súgta Francishoz Antonio
- Francis, na mondd, milyen voltam? – kérdezte végtelenül elbűvölő mosollyal a táncos fiú
- Nos, én inkább most abba kötnék bele, hogy ne vegyél fel akármit, amit az öltözőben találsz, jó? Hadd mutassalak be egy rendszeres vendégünknek, Arthur Kirklandnek. Egy kiadóvállalatnál dolgozik, itt a közelben. Arthur, ő itt Alfred F. Jones.
A fiatalember érdeklődve és megszeppenve nézett a férfira, homlokára ragadt szőkés tincseit tenyerével hátrafésülte egyetlen mozdulattal, arcán immáron teljesen nyilvánvaló volt a táncból fakadó verejtékezés látványa.
- Pompás voltál a színpadon Alfred. Ha szeretnéd, szívesen meghívnálak egy vacsorára. – ajánlotta fel Arthur mosollyal tarkított arccal
- Köszönöm, a vacsora pedig nagyszerű lenne, mindjárt éhen halok.
Alfred valóban nem vesztegelt elfogadni egy vacsora ajánlatot. Miután gyorsan letusolt és átöltözött laza és sportos melegítő ruháiba, már egy előkelő étteremben, lágy és meleg fényviszonyok között, kellemes jazz zenével a háttérben találták magukat. Romantikus este, vagy legalábbis Arthur annak akarta hogy kinézzen. Továbbra is könyökölt az asztalon, fejét kézfejével támasztotta, de szemei minden mozdulatát és lélegzetvételét figyelték az éhenkórász táncosnak. Mosolygott kedvesen, és a másik puszta látványa is ábrándozásba késztette. Alfred ehhez képest nem figyelt Arthurra, nem azért mert tiszteletlen volt, hanem mert féktelenül ette a ízletes bolognai spagettiét és a finom és ropogós bőrű sült csirkéjét, az étvágyfokozó illatokról meg nem is beszélve. Arthur először elképedt, hogy a fiatalember ennyit eszik, de ezt gyorsan nyugtázta azzal az indokkal és ténnyel, hogy egy táncosnak (vagy bármilyen más sportolónak) rengeteg energiára van szüksége, így nem is állt szándékában sajnálni tőle a számlát.
- Nos, tehát – köszörülte meg torkát Arthur – azt hiszem a lényegre térek. Milyen típusú vagy?
- Eh? – nyögte ki teli szájjal a fiatal amerikai, egy percig sem letéve villáját
- Hát... ahogy hallottad... – próbált lényegre törő lenni – arra vagyok kíváncsi, hogy te aktív vagy passzív vagy, vagy netán mindkettő? Én főleg passzív vagyok. Azt hiszem, jobb lenne ezt először megbeszélni...
- Aktív, passzív... te meg miről beszélsz?
- Na ne! – sokkolta a gondolat Arthurt – Te... te nem vagy meleg...?
- Hűha, ez kissé kínos – nevetett zavartalanul Alfred – Már néhány embert foglalkoztatott ez a kérdés, amióta itt vagyok. Én száz százalékosan hetero vagyok. – és elégedetten belekortyolt hideg kólájába, a jégkockák halkan egymáshoz koccantak ettől a mozdulattól.
- Micsoda? Ne szórakozz, abban a szerelésben miközben így táncolsz? – a döbbenet a legfelső fokát járta Arthur fejében, arca teljesen elvörösödött a szégyentől, szemei majd kiestek a helyéről – Ez csalás... – mormolta az orra alatt, arcát teljesen elrejtve tenyerei között
- Haver, te vagy az, aki totál félreértette a szitut.
- Akkor miért táncolsz azon a helyen? – kérdezte az összekulcsolt ujjai között, az asztalt bámulva, mert nem bírt a szégyenérzettől a fiú szemébe nézni
- Az az álmom, hogy egy napon majd a Broadway sztárja leszek. Ezért jöttem New Yorkba, de még csak kezdő vagyok, ezért spórolok a tánc leckéimre. – fölállt helyéről, és visszacsúsztatta a széket az asztal alá – Nos, köszönöm szépen a vacsorát Arthur, nagyon finom volt.
- Örülök, hogy jól esett...
- Hé, ne riadj most meg! – hajolt közel a férfihoz – Gyere nézz meg holnap, amint Madonna Material girl című számára táncolok. – köszönésképp biccentett egyet bájosan, majd sarkon fordult és elbattyogott vidáman dúdolászva.
- A francba... a francba... a francba.. a fene enné meg az egészet! – Arthurnak erősen irányítania kellett az indulatait, és hogy mindezt csak gondolataiban hangoztassa, mert majdnem dühkitörése támadt - Miért kell neki heteronak lennie?
Másnap reggel úgy robbant be Arthur a Burlesque night clubba, mint atombomba az ellenséges célpontjába. Arcáról majd lerívott dühének irdatlan mennyisége. Egy embert keresett, és az az ember már sejtette, hogy erősen el lesz gyepálva a nap folyamán.
- Nahát, szemöldökös... – nevetett kínosan a francia, de az angol magához húzta a férfit drága pólójától – ny-nyugi, csillapodj le, teljesen megrémisztesz!
- Hogy szakadna le a fránya pofádról a bőr! Miért nem mondtad, hogy nem meleg?! Miattad hülyéd csináltam magamból!
- Úgy gondoltam, hogy sokkal viccesebb lesz, ha ezt az aprócska részletet kihagyom. – kuncogott, bűnét bevallva – Viszont, nem ez lenne a tökéletes alkalom, hogy végre megmutasd nekem, hogyan tudsz egy hetero férfit elcsábítani, netán szerelmet is kicsikarni belőle?
- Tudod jól, hogy többé nem kezdek ki heterokkal, különben sincs jogomban megváltoztatni a beállítottságát!
- Jó reggelt! – köszönt az éppen érkező Alfred
- Reggelt! – köszönt a két civakodó férfi egyszerre, riadtan
- Nahát, csak hogy eljöttél, Arthur. Szabadnapos vagy? – érdeklődte
- I...igen. – válaszolta dadogva. Alfred alaposan szemügyre vette a brit férfit, a cipője sarkától a feje búbjáig – Mit bámulsz ennyire? – kérdezte zavarában
- Ebben a szerelésben úgy festesz, mint egy gimis srác. – vallotta be véleményét
- Hogy mivan?! – azonnal háborogni kezdett, és legszívesebben ott azonnal elküldte volna melegebb éghajlatra, azzal a szépséghibával, hogy Alfred hidegen hagyva őt, másoknak ment köszönni. – Szemtelen kölyök... – dühöngött magában
- Mindenki jelen van? – érkezett a japán nemzetiségű Kiku, a night club tulajdonosa, egy sor papírral a kezében – Ideje akkor próbálni.
- Ha jobban belegondolok, ő mégis csak egy gyerek... – ezek a gondolatok forogtak a fejében, de amikor rápillantott Alfredre, amint a tükör előtt, egy igen kecses pózban nyújtotta a lábát a magasba bemelegítés gyanánt, rögtön megváltozott a véleménye – Na ne, basszus, még mindig nagyon szexi! És az a fenék...!- nyálcsorgatva kapta előtt az Iphone-ját, nem spórolva a fényképek készítésével
- Hé, szemöldökös, utamban állsz, éppen takarítanék – szakította meg Arthur álomszerű fotózását Antonio – Egyébként, neked nem szabadna itt lenned.
- Hm? – zökkent vissza a valóságba és figyelmes lett valakire – Mondd csak, az a férfi nem egy színház producere?
- Aki Kikuval beszél? Igen, ő Ludwig Beilschmidt. Jones produkciójának köszönhető, hogy egy ilyen híres ember látogatott el hozzánk. Talán jött megszemlélni a srácot.
- Jah... – hangja elcsuklott az információ hallatán.
- Burlesque -
- EP 1 -
New York egére összegyűltek a viharfelhők, hangos morajlással bömböltek és a vízmennyiség nagy cseppekben potyogtak a földfelszínre. Alfred tempósan baktatott végig Manhattan tömbházaitól hemzsegő utcáin, piros melegítőfelsője és koptatott farmerja csontig átázott, kezében egy névjegykártyát szorongatott, azon volt a keresett cím. Ő maga sem tudta, hogy miért akarja meglátogatni az illetőt, de ha már ennyire elázott, akkor legyen értelme ennek a sétának. Megpillantotta a nyolc emeletes építményt,kívülről étcsokoládé színűre volt lefestve „L" alakban a legszélső szobák és az első két emelet, a többi terület tört fehér festéket kapott. A legutolsó emeletig kellett liftezni, majd megtalálta az ajtót, amin az „Arthur Kirkland" kiírás kétségkívül azt jelezte, hogy jó helyre érkezett. Kopogtatott és várt.
- Alfred? – nézett döbbenten a brit férfi, amint ajtót nyitott – Mi szél hozott erre...?
- A címed itt szerepelt a névjegykártyádon, amit még nekem adtál. – Arthur kissé értetlenkedve állt e válasz előtt, de nem zavarta, hogy a fiú meglátogatta.
- Na gyere be, nehogy elkapj valami megfázást. – invitálta be kedvesen vendégét.
Besétáltak a lakásba, és kíváncsiságból alaposan végigfuttatta tekintetét az egész terepen. A bejárat előtt egy hosszú folyosó húzódott meg, és ahogy ott állt a bejárat előtt, balra és jobbra is egy zárt ajtót talált. A folyóson haladva jobbra egy nyílt konyhára bukkant, fehér berendezésekkel, és fekete egybefüggő asztalcsempe borítással. Még egy modern konyhai pult is tartozott ehhez. Mögötte egy tágasabb társalgó egy világos türkizkék kanapéval, két méretes fekete fotellel, egy egyszerű dohányzó asztallal, amin újságok hevertek, és persze nem maradhatott ki egy minimum nyolcvan centis full HD-s plazma TV. A televízió mellett nyílt még egy ajtó, ami úgy nézett ki, hogy a férfi hálószobája. Alfred lehuppant a kényelmes kanapéra a társalgóban, Arthur pedig öntött neki forró gyümölcsteát egy bögrébe és odanyújtotta neki, aki hálásan elfogadta.
- Nem szeretnél lezuhanyozni? – kérdezte készségesen a brit
Alfred nem válaszolt azonnal, a gőzölgő teát figyelte, és arra, hogy mit fog mondani.
- Ma az tulajdonos bemutatott egy producernek.
- Láttam őt én is ma, egy híres ember még a Broadway-en is. Hát nem elképesztő, hogy felfigyelt rád? – mondta lelkesen
- Azt mondta, hogy nekem adná a fő szerepet a musicaljében, amin éppen dolgozik. – mesélte még mindig a saját tükörképének a forró teán.
- Csillogni fogsz, mint a gyémánt, látom a szemeidben. Benned van, hisz arra születtél, hogy sztár legyél. – odament Alfred elé, és egyik kezét finoman rásimította Alfred combjára – Mindez most már csak attól függ, hogy milyen döntést hozol meg. Akár írhatok neked egy saját forgatókönyvet is.
- Letusolhatok? – Arthur lesokkalt ettől a kérdéstől, és bűntudata támadt .
- P...persze, menj csak nyugodtan.
Ujjal mutatott, hogy a hálószobáján keresztül találja a szobát, Alfred némán odatalált, és becsukta maga után az ajtót. Arthur megállt a fürdőszoba előtt, hallgatta a zubogó víz hangját és elgondolkozott a fiú viselkedésén. Valami határozottan nyomasztotta. Alfred is eltöprengett a zuhany alatt, a meleg víz kellemesen felfrissítette a hideg esővíz után, fizikálisan testét újra felszabadulnak érezte. Majdnem készen volt, amikor Arthur ott termett és elhúzta a zuhanyfüggönyt, de tekintetét próbálta nem a meztelen férfira szögezni.
- Ha gondolod, használhatod ezt a krémet, segít enyhíteni a behatolás utáni fájdalmakon. Valószínűleg nem az én dolgom... de légy óvatos a szappannal, most elég érzékeny azon a területen...
Alfred életében nem jött úgy zavarba, mint abban a pillanatban. Arca chili vörössé változott, riadt szemei hatalmasra nőttek, és önvédelemből pofon is vágta a britet.
- ÉN NEM MENTEM BELE ILYEN JÁTÉKBA, IDIÓTA! – csomagolta ajándékként a pofon mellé
- Burlesque -
- EP 1 -
Arthur és Alfred szemben ültek, egyikőjük a kanapén, a másik egy széken. Mindketten kínosan duzzogtak, és a padlót vizsgálták hunyorítva, nehogy tekintetük találkozhasson. A brit arcán ott volt az amerikai kezének nyoma, a pofon helye nem akart egykönnyen eltűnni.
- Ne... ne haragudj... – mormolta Alfred
- Nem, te ne haragudj, ... valóban érzéketlen voltam.
- Nem, tényleg... nagyon sajnálom...
- De úgy gondoltam, a hasznodra válhat, ha tudsz ezekről a dolgokról némi indormációt, ha már bedobod magad egy nagy embernek.
- De én nem feküdtem le vele! Megütöttem és elrohantam.
- Ostoba... Mégis mi hasznod származik abból, ha megütöd? Túl naív vagy. Látszik, hogy még nem ismered milyen is a világ valójában, téged még nem fertőzött meg ez a szexuálisan elkorcsosult világ. Akkor jobb, ha tőlem tudod: egy sikeres karrierhez gyakran muszáj szexuális szolgáltatásban részesíteni a feletteseidet. Egy ilyen világban élünk, azt hitted, hogy nem fogod megismerni a mocskos oldalát?
- Fogalmam sem volt erről. Haver, ez szánalmas és megalázó! Azt mondod, hogy a helyemben beleegyeztél volna ebbe az alkuba, hogy megkaphasd a szerepet?
- Hát persze! Ha egy biztos és jól megfizető állásról van szó egy éjszakáért cserébe, akkor kétségkívül igen.
- ... Te vagy a legrosszabb.. – Alfred teljesen elsápadt a brit kijelentésén
- Ugyanakkor, amikor először megláttalak táncolni, rájöttem, hogy elképesztően tehetséges vagy. Szívedet-lelkedet beleadod mozdulataidba, minden lépés egy-egy érzést jelképez, és ezek összerakva egy külön történetet mesélnek el. Szóval... most úgy fogok hozzád szólni, mint a rajongód. Soha ne add el a tehetséget akárkinek, ne táncolj egy olyan pökhendi ember hatalma alatt, akinek csak egy árucikk vagy, és nem látja benned azt a művészt, aki valójában vagy. Így azt kell hogy mondanom, helyesen cselekedtél, Alfred.
Az amerikainak szüksége volt némi időre, míg megemésztette ezt az információt. Elbizonytalanodott mindenben, az egész karrierjében és álmaiban, meg ezek elérésének árában. Azonban el is pirult a brit kedvesnek nevezhető szavain, hisz ő az első, aki valójában el tudja ismerni és bírálni munkáját, ha már gyakori vendég ilyen szórakozóhelyeken. Mindenképp hálás volt, hogy felvilágosítja ezekben a témákban.
- A tulajdonosnál, Hondánál laksz? –
- Nem, egy olcsó hotel szobáját bérelem, de nemsokára elfogy a pénzem... nem akarok problémát a tulajnak, úgyhogy majd meghúzom magam az edzőteremben.
- Mit szólsz ha itt maradnál? – ajánlotta fel önzetlenül, mégis félénken Arthur
- Micsoda? – nem jött, hogy elhiggye, amit éppen hallott
- Aludhatsz a dolgozószobámban. Van ott egy kihúzható kanapé, asztal, polcok, szerintem gond nélkül lakható.
- Fűtés, festék a falon? – ő maga sem tudta, miért tesz fel ilyen bugyuta kérdést
- Az is. Csak dolgozni szoktam ott a laptopomon, de van, hogy napokig nem vagyok itthon, csak késő este érek haza, akkor is csak az ágyammal futok össze.
- De...de biztos hogy nem leszek teher?
- Ugyan. Legalább van értelme fenntartani a lakást. Eddig bosszantott, hogy ennyire üres az egész lakás, így legalább lesz valami élet is. Szóval nem, nyugodtan lakhatsz nálam, és nem kell a költségek miatt aggódnod.
- Úr Isten, köszönöm Arthur! – nem győzte kifejezni háláját, de lelkesedésének eredményéül felborította térdével a dohányzó asztalt, amikor fel akart állni, és a rajta heverő, gondosan összepakolt újságok most a földre landoltak. Alfred azonnal felriadt, hibásnak érezte magát az ügyetlenségéért. – Jaj, ne haragudj!
- Semmi baj, összeszedem.
- Várj, majd én! – pattant a földre azonnal, de amint megpillantotta az újságok címlapjait, megtorpant – E..ezek meg micsodák? – a parkettán heverő újságok címlapjain félmeztelen vagy hiányosan öltöző férfiakat ábrázolt, sokat sejtetően, hogy ezek meleg újságok
- Hogy ezek? – hajolt az újságok után, tekintettel hogy Alfred éppen fáziskésésben szenved – Ez a munkám. Meleg újságokat szerkesztek, ha meg akad némi szabadidőm, plusz pénzért ingyenes újságokat a night cluboknak.
- Na ide figyelj, akkor ezt most azonnal tisztázzuk le! Meg ne próbálj környékezni, nem akarok még egy támadás elől elmenekülni!
- Mintha akarnék bármit is tőled, idióta kölyök! – háborogtak egymás szemébe