1
1. fejezet: A csapat és a mágus tanonc
Rune-Midgárd, furcsa világ tele szörnyekkel, szellemekkel, rémekkel és varázslattal. Itt minden nap megküzd egymással a jó és a gonosz, és -mint tudjuk - gonoszak nem csak a szörnyetegek lehetnek. A legtöbb városa békés, és környezete is, de a rossz mindig ott bujkál, akár irigység, akár hatalom, vágy képében. Itt kezdődik a mi történetünk is, pontosabban az Alberta melletti kis erdőben. Alberta kikötőváros volt, és erdeiben ártalmatlan lények éltek. Épp megfeleltek a tanulni vágyó kalandoroknak, és ezt így gondolta három lány is.
Ketten a bokrok közt lapultak és valószínűleg a harmadik lányra vártak.
-Rei, én nagyon örülök meg minden.- mondta kuporogva, és zöld szemét vörös hajú társára emelte.- De, mit is keresünk itt?- mászott pár métert a koszban és bebújt egy fa mögé.
- Hát, igazából már én sem emlékszem- mély hangja volt, és ahogy beszélt tekintete egy pillanatra sem nyugodott.- Arimi azt mondta, akar valami, kavicsot vagy mit.
- Remek...- fordult hanyatt, és tarkóján összekulcsolta a kezét. – És ő mikor szándékozik megjelenni?
Rei hosszasan hallgatott majd nagyot horkantva kiáltott Kumeii-re.
- Vigyázz!- valami becsapott kettejük közé. A barna hajú lány oldalra fordult és nagyra tágult pupillákkal meredt a lényre.
- Mi a...- hebegte
- Nem mindegy!! Gyerünk!!- a vörös hajú lány felpattant, és előrántott egy kardot.
Ahogy Kumeii is feltápászkodott látta, hogy egy nagyobbacska Willow1 nézett le rájuk. Kumeii nagyot nyelt, ő nem rég lett tolvaj, és tudta bármennyire is kicsi ez a szörny, neki meggyűlhet vele a baja. Rei azonban magabiztosan állította bele a pengéjét a lénybe, majd Kumeii-re nézett és várt. A tolvaj előhúzta hüvelyéből saját fegyverét, egy rövid tőrt és nekirontott a dögnek.
Ami épp ebben, a pillanatban csapta el Riet aki nyekkenve esett a puha fűbe.
Kumeii itt már sejtette, hogy baj lesz de azért belevágott kettőt-hármat a Willow törzsébe. Ettől aztán az még agresszívabbá vált, és Kumeiit is elvágta.
- Na jó, merre van már Arimi?- nyögött vérző szájjal a tolvaj.
Majd unottan nézte, ahogy társa eldobja lapos fegyverét, és a hátán lévő hüvelyből előhúz egy gyönyörű katanát2. Majd egyetlen csapással ketté metszi az előbb még, fenyegető dögöt. A kardforgató egész alakjából sugárzott a nyugalom és erő, majd ő is leült a fűbe és a katanát tartó kezét kezdte szorítani.
Kumeii nyöszörögve közelebb mászott, és figyelte ahogy Rei méltóság teljes mozdulattokkal megtisztítja a fegyvert.
- Eh, nekem még mozogni is nehéz, te meg a kardod tisztogatod??- meredt rá a tolvaj.
- Nem vagyunk egyformák, és te gyengébb is vagy...- visszatette a katanát a hüvelyébe. – ha rád nézek, hogy gyere és öld le, akkor gyere és öld le.- utasította rendre a megszeppent lányt. – Arimi is csak amikor kéne, akkor nincs a közelben.
Mintha csak a végszavát halló színésznő lenne, jelent meg egy hosszú szőke hajú és hosszú szoknyás lány. Arca kipirult a futástól és, arany szín haja lassan lengett utána. Nyakában kereszt lobogott, majd amikor meglátta a pihegő párost, mosolyogva guggolt le velük szembe.
- Képzeljétek, találkoztam egy kováccsal aki...-zsebébe nyúlt, a másik kettő próbált lesújtóan nézni rá, de annak fel sem tűnt.- adott nekem egy szép új csatot.
Csak úgy sugárzott róla az öröm nem lehetett rá haragudni, hatalmas mosolya még szebbé tette mint máskor. Hajába tette a kis zafírék holdacskát, és megigazította ruhája szegélyét.
- Nem akarlak sürgetni vagy ilyesmi, - nézett a még mindig örömködő lányra Rei- de meggyógyítanál? – Arimi ekkor vette észre a sebeket.
- De, de sajnálom – hangjában hallatszott, hogy tényleg sajnálja. Kezét imára kulcsolta és lehunyt szemmel kezdet mormogni valamit. – Gyógyítás!- két tenyerét a kardforgató keze fölé tartotta, és az imént még nyílt seb beforrt.
A gyógyító mosolyogva ült a térdein és Kumeiire pillantott, akin csupán pár horzsolás volt. A tolvaj fújtatva állt fel és elrakta a pengéit, és nagyot nyújtózott.
- Arimi, miért nem vagy ott sose ahol lenned kéne?- nézett le gonoszan.
- Ümmm, de az árus azt mondta: Egy ilyen szép kisasszony.- ajkát lebiggyesztette és tündöklő szemekkel lesett fel.
- Mindegy- sóhajtott – a lényeg, hogy ideértél nem igaz? – állt fel Rei is.
Már csak a kis gyógyító ült a földön, a másik kettő kinyújtotta érte a kezét. Ő pedig mosolyogva felrántatta magát. Ezután elindultak, vissza a szállóba ahol szobát foglaltattak. Útjuk során Kumeii sok szörnyet legyilkolt de csak a kisebbeket. Ő volt a legfiatalabb első job-os hármuk közül, Arimi egy évvel idősebb volt kettejüknél. Rei pedig alacsonyabb, legalább egy fejjel, ahogy kifelé tartottak az erdőből egy sikolyt hallottak. Arimi a hang irányába fordult és szeme sarkából látta a bólintó párost. Kezeit a magasba emelte és a futásnak eredő lányokra emelte.
- Gyorsulás!- majd magára tette tenyerét és ő is gyorsan futni kezdett.
Nem sokára meglátták a sikoly okát. Egy kis novice3 állt és körülötte vagy 10 creamy4 csapdosott szárnyaival. A lány összegörnyedve kuporgott és sikongatott. Rei előkapta a katanáját, Kumeii pedig a tőrjeit és beugrottak a szörnyek és a novice közé. Majd Arimi kirántotta a síró kislányt a körből.
Leültette és kisebb sebeire tette a kezét, amik így beforrtak. Rei gyorsabban aprított mint a tolvaj, de az is igyekezett. S lassan érezni kezdte az erős ellenfél hatását, a pengék lassan könnyebbnek tűntek. Felgyorsult, Rei csodálkozva nézett a hamiskás mosollyal aprító tolvajra.
- Kö...Köszönöm...-pihegte a lány – de a többiek?- visszafordult de mire visszaért volna ők már végeztek is.
- Érzem, hogy ez jót tett! – rikkantotta Kumeii és ledobta magát a kardforgató méretes pajzsára, aki ismét tisztogatni kezdte a pengét. –Mit kerestél itt ezek között??- nézett rá gyanakodva a tolvaj.
- É..Én csak át akartam kelni itt.- hebegte.
Arimi most nézte meg jobban a szakadtas kislányt. Nem is volt olyan kislány, annyi idős lehet mint ők. Egyszerű vászonruhát viselt aminek zsebéből kilógott egy kis tőr. Arca piszkos volt a földtől ahol az előbb még az életéért küzdött, a haját nem látta mert a fején egy nagy tojáshéj szerű dolgot viselt. Rei felállt eltette szép fegyverét és kedves mosollyal fordult felé.
- Hogy hívnak? Én Rei Zintos vagyok, örvendek. – felsegítette a lányt a földről.
- Celipa...Fuzuka.- válaszolt helyette Kumeii- ugye így olvasod? –kezében egy lapot tartott.- mágus tanonc vagy? – arcán különös kifejezés jelent meg.
- Iggen, de honnan tudod ezt?- nézett le rá rettegve a lány.
- Ugyan ne idegeskedj. Én tolvaj vagyok, ezt az adatlapot akkor vettem el amikor Arimi kiszedett a körből.- lengette meg a papírt.
- Miért vetted el? – ordított rá Rei. Celipa egy lépést hátrált a hangerő miatt, míg Arimi a földről kezdett felszedegetni valamit. – Nem bírsz uralkodni a piszkos kis mancsod felett? – mintha egy őrjöngő tigris szórta volna a nyálát Kumeii felé.
A tolvaj erről nem igazán vett tudomást és tovább nézegette a papírt, amit a kardforgató egy hatalmas taslival jutalmazott. Amíg Kumeii a fejét fogta fájdalmában addig ő visszaadta Celipának az adatlapot. Arimi még mindig nem vett tudomást a veszekedő párosról, a mágus tanonc pedig magához szorította a papírt és rettegve nézett a három lányra. „Ezeknek meg mi baja??" Lassan hátrálni kezdett és elakart futni, de Kumeii az úját állta.
- Hova-hova kisasszony?- nézett rá vigyorogva. – A törött fegyvereket ki fogja kifizetni mi? – mutatta pengéit.
- Az, hogy eltöröd a fegyvered csakis a te hibád.- zárta le a témát Rei. Celipa a gyógyítóra nézett aki számolgatott valamit. – Fuzuka-san mégis hova tartasz?
Celipa most jött rá, hogy hozzá beszélnek megfordult és riadtan a kardforgatóra nézett.
- A tesztemre. A Piramisokhoz. – válaszolt kurtán. Rei észrevette félelmét és mosolyogva fejbe dobta Kumeiit.
- Csak nem tartasz ettől?? – mutatott nevetve a homlokát dörzsölgető és sziszegő tolvajra. – Olyan gyenge akár te, csak pár hete lett tolvaj.- Celipa csodálkozva fordult meg ismét tengelye körül.
„De hát olyan jól harcolt az előbb" megszeppenve figyelte a puffogó Kumeii arcát.
- Ti is csak fél éve vagytok első kasztosok!!- mutogatott Arimire és Reire.
- Ne mutogass lopni fogsz. Oh tényleg ez már be is következett.- nevetett fensőbbségesen a kardforgató.
- Így van és ez nem helyes! Isten lefog rád súlytani.- jelentette ki bájosan a gyógyító.
Kumeii azt hitte felrobban, hadonászva kezdett vitatkozni a másik kettővel akik fensőbbségesen válaszolgattak neki. Celipa csak állt magához ölelve a papírt amit az imént visszakapott. Majd nem tudott segíteni kitört belőle a nevetés. A hármas csodálkozva meredt a kacagó novicere, aki közben összecsuklott és könnyezni kezdett. Kumeii elengedte Rei arcát –amit az előbb még húzkodott- és előre hajolt a mágustanonc fölé.
- Örülök, hogy ilyen jól szórakozol.- dörmögte. –Akkor had nevessünk mi is hadd lám a fürtjeidet, mit rejtegetsz. – keze megindult a tojáshéj felé, de Celipa abbahagyta a nevetést és fejére szorította a tojást.
- Ne...-suttogta, és elsöpörte a tolvaj kezét. Kumeii meglepődött de elvette a kezét.
- Te tuskó még be sem mutatkoztál.- törte meg a kínos csendet Rei.
- De én sem – intett Arimi mosolyogva – Arimi Tenda vagyok, árva és hontalan.- mondta továbbra is mosolyogva és kezet rázott vele.
- Én pedig- bökött hüvelyk ujjával magára a tolvaj – Kumeii Subara.
A mágus nem igazán tudta mit kéne tennie de örült, hogy a fejfedője a fején maradt.
- Celipa Fuzuka.
- Jah tudjuk, na menjünk.- mondta Kumeii már messziről, Rei homlokán kidagadt egy ér majd a tolvajhoz vágta pajzsát aki összeesett.
- Ne is figyelj rá.- legyintett a kardforgató – Velünk jössz? –ajánlotta fel.
- Igen biztonságosabb lesz ha velünk maradsz.- helyeselt Arimi.
Celipa megköszönte és elindultak ki a város felé, mikor elhaladtak az alélt Kumeii mellett Arimi intett és a púpja lelohadt. Lassan feltápászkodott és utánuk indult. Övtáskájából elővett egy üveget és kiitta tartalmát, már vagy negyedórája mentek amikor kiértek a nagykapuhoz. Egy nagy fakapu volt, kékre festve a fehér fel mellett, Igazán jól mutatott, Rei és Kumeii neki feszültek és kinyitották. Az engedelmesen nyikorogva nyílt az utazok előtt, a kapuőr kipipálta őket a listán, de Celipa nevét nem találta.
- Az nem lehet, biztosan itt jött be. Nem igaz?- nézett le rá Arimi, a varázsló félénken bólintott.
- Akkor nekem nem szólt.- jelentett ki az őr – Ami pedig büntetést von maga után. - kitartotta tenyerét a leggazdagabbnak tűnő, vagyis a gyógyító felé. – 3000 zeny5 lesz. – Rei elővette tárcáját és kifizette.
Kumeii megdöbbenve látta, hogy a csizmaszárából veszi elő. Tudta csakis miatta rejthette oda a kardforgató. Majd észrevette, hogy a mágustanonc reszket; kezét zsebre vágta és figyelte minden mozdulatát. Mikor fizettek és elmehettek Rei kérdőre vonta a lányt.
- Miért nem jelentkeztél le? És ha meghalsz odabenn??- szidta össze a remegő lányt.
-Az nem válaszolt, hanem tovább ment velük a fogadó felé, ahol leültek az egyik központibb asztalhoz. Mindenki rendelt valami ételt csak Celipa nem.
Így üldögéltek amíg Rei nem kezdett ideges lenni és az asztalhoz vágta villáját.
- Hogy lehetsz ilyen felelőtlen? – Kumeii kíváncsian nézett kardforgatóra. Ez volt az első alkalom ugyanis amikor nem vele veszekedett.
- Rei-chan ne itt. – törölte meg a száját Arimi a szalvétájával.
- Akkor hol mi??
Erre a többi vendég is felfigyelt, az egyik azonban nem a hadonászó vöröset figyelte hanem a gubbasztó Celipát. Felállt az asztaltól, de olyan lendülettel, hogy fellökte a székét. Emiatt aztán mindenki rá meredt, Rei is abba hagyta a kiabálást és a szakállas férfire nézett. Az egyenesen rájuk bökött pontosabban a nagyra nyílt szemű Celipára. Egész testében remegni kezdett és saját vállát ölelte át.
- Ez az a lány!!- odarohant.
Olyan lendülettel rántotta le kislány fejéről a tojáshéjat, hogy az leesett a székről. Kumeii szájában egy csirke combbal állt meg. Celipa haja kibomlott a kalpag alól, hosszú volt majd derékig érő és szinte teljesen fehér. Rei meghökkent, mint többen a fogadban a férfi megfogta a lány kezét, aki már könnyezett és felrántotta.
- Ez egy mágiahordozó!!
Mindenki tudta mit jelent ez. Celipa vagy nem ember volt vagy félvér. Ezekben az időkben már alig lehetett találkozni egy-kettővel, mert mindet vagy rabszolgasorban tartották, vagy meggyilkolták. Celipa könnyes szemmel nézett a megszeppent asztal társaságára.
„Végre találkoztam, rendes emberekkel...miért ,miért kell ennek így lennie??" Érezte ahogy elkezdik húzni kifelé a teremből, de ő mindkét lábát megvetette. Erre azonban nem volt szükség, Kumeii szabadon meredt kezével megfogta a férfi kezét, míg a másikkal még mindit a csirke combot tartotta. A férfi meglepődött, hirtelen köpni nyelni nem tudott, aztán Arimi felállt, felállította Celipa székét és letörölgette. Sem a szakállas sem a mágustanonc nem tudta mi történik. Rei nyugodtan ült és a férfire meredt.
- Mit csináltok?! EZ EGY MÁGIAHORDOZÓ!!- ordította és el akarta tépni a kezét Kumeiiéből, de az nem engedte.
- Tudja maga kikkel beszél?- nézett rá mosolyogva Arimi. A pasi arcán látszott, hogy ő csupán pár taknyos kölökre gondolt. – Ő,- bökött Reire – Rei Zintos a nagy Zintos klánból. – a kardforgató biccentett. – Ő pedig – mutatott most Kumeiire. – Kumeii Subara, a Payoni íjász családból. – a lány csak evett tovább.
Celipának ezek a nevek nem mondtak semmit, a férfi azonnal tudta kikről van szó. Elengedte Celipa lilás kezét és odébb vánszorgott majd csendben leült. A fogadó csendbe burkolódzott és lassan elkezdett kiürülni, de azok hárman csak ettek tovább. Celipa feszengve és sírva ült a helyén kicsit messzebb az asztaltól. Annyira hálás volt és félt, hogy nem tudta mit kéne mondania. Aztán ezt is Rei oldotta meg.
- Akkor ott tartottam...- köhentett – mi a frászt képzelsz, hogy egyedül bemész oda??- Celipa megszeppent egész másra számított, ránézett Kumeiire és Arimire akik mosolyogva folytatták az étkezést. Ő is megkönnyebbült kicsit és nagyot sóhajtott.
- De nehogy azt hidd, hogy most majd mindenhova hurcolászni fogunk.- jelentette ki Kumeii. – Én még mindig nem szeretem a fajtádat.
Celipa megrettent, Arimi csodálkozva pillantott a távozó tolvaj után.
- Hogy mondhatsz ilyet!!- őrjöngött Rei – Ő ugyanolyan ember mint te va...
- A mágusok a legrosszabbak.- zárta le a témát és elvonult. Rei erre nem tudott mit mondani.
A mágustanonc furcsállva nézett a lány után majd észre vette, hogy Arimi egy tál gyümölcsöt tol elé.
- Elkísérünk a teszted végéig, még ha morogva is. – mosolygott rá a gyógyító.
- Igen de aztán egyedül kell boldogulnod. Ennyi pénzem még nekem sincs.- tárta szét karját Rei.
Celipa hálásan bólintott most fordult elő vele először, hogy nem dobták ki valahonnan. S bár tudta, nem tart sokáig az útjuk együtt örült, mert úgy érezte van még reménye ebben a világban.
Kumeii az ágyán feküdt fent a szobájában. Rövid haja szétterült a párnán és karjait is lelógatta. A hold beragyogott az ablakon. „Úgy néz ki ez még bonyolultabb lesz mint az előző." Oldalra fordult és átölelte párnáját.
„Nem akarom, hogy ennek is ugyanaz legyen a vége..." Ezzel a gondolattal aludt el, míg útitársai még lent beszélgettek.