1. fejezet
Levél a távolból
Éjfélre járt az idő. A Privet Drive 4. szám alatti ház egyik ablakából még fény szűrődött ki az ablakon keresztül. Az ágyon egy vékony sötét hajú, zöld szemű fiú ült, homlokán tisztán kivehető volt villám alakú sebhelye. Kezében megsárgult levelet tartott, szeméből könny szivárgott.
Nem emlékezett pontosan, mióta is ült már egyhelyben és olvasta újra és újra a kezében tartott papírlapokat. Reggel, mikor felkelt és lement a konyhába reggelizni, meglepődve látta, hogy nagynénje egyedül ül az asztalnál, mintha rá várt volna.
- Jó reggelt Petúnia néni – köszöntötte Harry halkan nagynénjét. Meglepődve halotta, hogy nagynénje válaszolt rá.
- Neked is. Éppen ideje volt, hogy felkelj. Már 10 óra is elmúlt. Beszélnünk kell. – Petúnia Dursley nem a szokásos hidegséggel szólt unokaöccsének. Harry kicsit idegesen ült le nagynénjével szemben, és várta a folytatást.
- Tudom, hogy már nem sokáig maradsz a házunkban, ezért úgy gondoltam, hogy eljött az ideje annak, hogy néhány dolgot megtudj a családodról, Természetesen anyádról és rólam beszélek.
Azt hiszem, nem értelek teljesen – szólalt meg Harry. – Miért döntöttél úgy, hogy most akarsz velem beszélni a halott anyámról, amikor eddig a nevét sem voltál hajlandó kimondani? – bár nem akarta, szavai mégis súlyos szemrehányásnak tűntek.
- Anyád kívánsága volt, hogy eddig hallgassak. Ha tehetném, most sem tennék másként, de köt a szavam, az ígéretem, amit nem sokkal azelőtt tettem, hogy meghaltak. Ha lehet, ne szólj közbe, Dudley bármikor megjöhet, és nem akarom, hogy bárki más tudjon róla. Világos?
Harry csak bólintott.
Lily 3 évvel volt fiatalabb nálam. Mindig mosolygott, szinte sosem sírt. Mindenki imádta. Én is. Alig vártam, hogy akkora legyen, hogy együtt játszhassunk. Állandóan kíváncsi volt, rengeteget kérdezgetett. Boldog voltam, hogy van egy húgom, és anyáék is büszkék voltak ránk. Szinte sosem veszekedtünk. Bármit megtettem volna, hogy boldog legyen. Aztán amikor Lily olyan 8 éves lett, megváltozott. Olyan furcsa lett. Mint te. Volt például egy ruhája. Nagyon szerette, le sem lehetett venni róla. Anya sokszor bosszankodott miatta, és azzal ugratta, hogy egyszer úgy is kinövi. De nem. A ruha még 3 év múlva is éppen olyan jó volt rá, mint amikor megkapta. Aztán megkapta azt a levelet az iskolából. A Roxfortból. Hirtelen értelmet nyert minden. Boszorkány a családban. Jaj de jó! Hurrá! A szüleink persze örültek neki, de én nem tudtam. Mikor elmondták, hogy ez egy bentlakásos iskola, már tudtam, elveszítem a testvérem. Nekem nem igazán volt barátom az iskolában. Csak Lily. Hiába volt ő a fiatalabb, mégis ő volt az, aki mindig megvédett és megvigasztalt. És most elveszik tőlem a húgom. Eltávolodtunk egymástól. Ő mindenféle békákat hozott haza a szünetben, baglyok repkedtek a házba szüntelenül, de én voltam a különc. Az osztálytársaim, pedig folyton engem gúnyoltak miatta. Aztán bemutatta azt a Potter fiút. Pont úgy nézett ki, mint te, állandóan borzas volt a haja. A szüleink mindent elkövettek, hogy jól érezze magát nálunk, de én láttam, hogy amikor senki nem figyel rá, milyen gúnyosan mosolyog. Egy évvel később a szüleink beleegyezését kérte az esküvőbe és nem értettük, miért sietnek annyira az esküvővel. Meséltek a háborúról, ami abban a varázslóvilágban zajlik, meg valami őrültről, aki embereket gyilkol. Nem értettem, mit keres abban az elmebeteg világban, ahelyett, hogy inkább a normális életet választaná. Még mindig szerettem őt, de már nem voltunk egymáshoz olyan közel, mint kiskorunkban. Már Vernon mennyasszonya voltam, éppen az esküvőnket terveztük. Úgy éreztem, hátba akar támadni, hogy az ő esküvőjét fontosabbnak tartja az enyémnél. Csúnyán összevesztünk. Nem is voltam ott. Csak a szüleink. Sosem kérdeztem meg, milyen egy olyan esküvő. Csak pár hét volt a két esküvő között. Ő eljött a mienkre. Csendben állt a templom bejárati ajtaja mellett. Szinte állandóan csak kifele figyelt, és a szertartás után rögtön távozott. Csak anyánkkal váltott pár szót. Akkor mondta meg neki, hogy meg akar szakítani minden kapcsolatot velem. Nekem is szólt. Elhatároztam, hogy száműzök a házamból minden másságot. Én döntöttem így. Ha nem kellek Lilynek, hát ő sem kell nekem. Sem a fajtája. Utána sokáig nem hallottam róla semmit. Körülbelül fél év múlva meghaltak a szüleink. Máig sem tudom hogyan. Nem volt semmi bajuk. És mégis egy nap holtan találtak rájuk a saját házukban. Olyanok voltak, mintha aludtak volna. Lily is ott volt. Mindketten várandósak voltunk. Lily ott sírt anyám fölött és csak azt motyogta: „az én hibám, az én hibám. Bocsáss meg!" Ott értettem meg, hogy a ti ostoba harcotok miatt kellett meghalni a szüleinknek. Ott akartam hagyni szó nélkül, de nem tudtam. Csak annyit mondtam neki, hogy nem akarom meglátni a temetésen, és ne közelítsen a családomhoz. Gyűlöltem őt azért, amit okozott. Szerettem anyát és apát és nem akartam többé látni Lilyt. Amikor utoljára találkoztunk, Dudley már másfél éves is volt és Te is betöltötted az első évedet. A temetőben találkoztunk. Én azt hittem véletlen, később kiderült nem. Várt rám. Egy levelet adott nekem és azt mondta.
- Valószínűleg utoljára találkozunk. Nem tudom, meddig tudunk még kitartani Vele szemben. Mint egyik anya a másiktól úgy kérem tőled azt, ami ebben a levélben áll. Tudnod kell, ha megteszed, nem lesz feltétlenül biztonságos az életetek, de mindent megteszünk azért, hogy ne így legyen. – Kezembe nyomta a levelet, megölelt és szó nélkül eltűnt.
Öt nappal később téged találtalak a küszöbömön.
Csend ereszkedett a szobára, amelyet egyikük sem tört meg hosszú ideig.
Mikor újra egymásra néztek, Petúnia Dursley kezében két levél volt.
- Úgy érzem, mostantól téged illetnek. Az egyik az a levél, amely a bölcsődben volt veled. A másik borítékban van anyád levele hozzám és még egy, ami neked szól. Sosem bontottam fel… – azzal a megrökönyödött Harry kezébe nyomta a két levelet, felállt a székről és a konyhába ment, mint akinek sürgős dolga van.
Harrynek nagyon sok kérdés zúdult volna az agyába, de még mindig nem tudott megszólalni.
Másodszor érezte úgy az életben, hogy az a nő, akinek a házában nevelkedett, az elmúlt 16 évben, valóban a nagynénje. Szerette volna megölelni, elmondani neki, hogy köszöni neki, amiért mindezt megosztotta vele. Mégsem tette. Mikor végül odament a nagynénjéhez, csak annyit kérdezett tőle. – Ha lesz még kérdésem, válaszolsz rá? – Csak bólintás volt a válasz.
Mikor a szobájában ült újra jött rá, hogy elfelejtett végül megreggelizni. Mindegy – gondolta- úgy is elment az étvágyam. Forgatta a leveleket, nem tudta eldönteni, melyik levéllel kezdje először. Dumbledore levelével, amit a nagynénjének írt? Az édesanyjáéval, amit a testvérének? Vagy pedig azzal, amit édesanyja neki írt. Végül is úgy döntött, hogy azzal a levéllel kezdi, amelyik neki szól. Először látta a megsárgult papírokon édesanyja kézírását.
Drága kisfiam!
Ha ezeket a sorokat olvasod, valószínűleg már nem élek. Furcsán zavarban érzem magam, hisz jelenleg itt vagy mellettem a kiságyban és boldogan kacarászol. Lehet, hogy meg sem kapod ezt a levelet, nem tudhatom, hogy Petúnia végül is hogy dönt. Nem hibáztatom, ha nem meri vállalni nevelésed. Tudnod kell hogy melegszívű, jó testvérem volt mindig és én nagyon szeretem őt. Sajnos az élet, vagy a sors elválasztott minket egymástól. Nem a mi hibánk. Az ok, amiért ezt a levelet megírom, talán kicsit meghökkentő. Ha életben vagy és most olvasod a levelem, azt jelenti, hogy lassan 17 éves leszel. Remélem boldog és nyugalmas gyermekkorod volt, legalább olyan boldog, mint nekem. Biztos vagyok benne, hogy Te is a Roxfortba jársz, talán Te is épp a Griffendélbe. Hogy miért vagyok benne biztos? Nos pont ez az egyik ok, amiért úgy éreztem, hogy írnom kell. Másfél éve már, hogy Albus Dumbledore (remélhetőleg ma is ő a Roxfort igazgatója) nálunk járt és egy fontos dologról számolt be. Egy jóslatról, ami talán igaz. Lejegyzem ide a jóslatot, hogy te is tisztában legyél vele.
„Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött… azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, s a hetedik hónap halála szüli őt… A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benn olyan erő lakik, amit a Sötét Nagyúr nem ismer. És egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik, míg él a másik... Az Egyetlent, aki diadalmaskodhat a Sötét nagyúr fölött, a hetedik hónap halála szüli…"
Nem tudom pontosan, mit jelent ez. James azt mondja badarság, de nekem minden idegszálam azt suttogja, hogy ez igaz. Dumbledore azt mondja, minden rendben lesz, de én érzem, nem így lesz. Tudom, nem csak rád lehet igaz a prófécia. Csúnya, önző dolog, de néha azt szeretném, ha inkább Alice és Frank kisfiára lenne igaz mindez. De nem, ezt felejtsd el. Sosem akartam másokat bántani. Úgyhogy elrejtőztünk. A család fidelius bűbáj alatt áll. Sirius és James az utolsó pillanatban megváltoztatták a titokgazda személyét. Eredetileg Sirius lett volna, de meggyőzte apádat, válassza inkább Petert, rá még Tudjukki sem fog gyanakodni. Nem tudom. Siriusban jobban megbízom, mint Peterben, de lehet, hogy nekik van igazuk. Csak mi négyen tudjuk az igazat: apád, keresztapád, Peter és én. Ha áruló van köztünk, csak kettőjük közül lehet az egyik. Senki más nem tudja, hogy megváltoztattuk a titokgazda személyét. Gyanakszunk rá, hogy valaki a mi környezetünkből az Ő kémje. Már tudjuk, hogy Tudjukki vadászik ránk. (Remélem, mire mindezt elolvasod, Ő, akit nem nevezünk nevén, már csak egy rossz álom lesz) A hírt, hogy Tudjukki elsősorban ránk vadászik Perselus Piton hozta. Nem hiszem, hogy ismered őt. Szerintem, mire ezt elolvasod ő már halott lesz. Tudjukki eddig minden kémet leleplezett, és ő is kém. Nem tudom pontosan, mióta kémkedik, de Dumbledore megbízik benne. Apád nem. Furcsa figura. Egyszerre szánalomra méltó és ijesztő. Apád, keresztapád és Perselus gyerekkoruk óta gyűlölik egymást. Legszívesebben megfojtanák egymást egy kanál vízben. Szerintem nincs igazuk, de már régen lemondtam róla, hogy valaha is kibékülnek. Már az is nagy eredménynek számít, hogy nem szórnak egymásra azonnal átkokat, mihelyt meglátják egymást. Bocsánat, kicsit elkanyarodtam, nem ez a lényeg. A jóslatról akartam írni. Bár sosem szerettem a Jóslástant, úgy gondolom, hogy a benne szereplő „Egyetlen" Te vagy kisfiam. Nem tudom megmagyarázni, miért gondolom így, de valamiért biztos vagyok benne. Szeretném hinni, hogy olyan különleges fiam van, aki képes legyőzni ezt a szörnyeteget, ugyanakkor nem akarom, hogy a fiam gyilkossá váljon. Ha mégis igazak a megérzéseim, akkor erre csak akkor kerül sor, ha elég idős és elég érett leszel hozzá. Ha úgy alakulnak a dolgok, hogy mi már nem tudunk rád vigyázni többé, azt kértem a testvéremtől legyen Ő az, aki a gondodat viseli. James persze úgy gondolja, hogy Siriusnál jobb helyen leszel, de ő nagyon elfogult. Testvéreként szereti Siriust, talán jobban, mint Remust vagy Petert együttvéve. Ők négyen állandóan együtt voltak az iskolában. Állandóan csavarogtak, és folyton büntetőmunkákat kaptak. (persze legtöbbször Perselust piszkálták) Ugyanakkor pedig, ha valamibe belekezdtek, abban a legjobbak voltak. Abban az időben apád volt a legjobb fogó a Quiddics csapatban. Szeretném hinni, hogy Te is jó tanuló vagy és minden tőled telhetőt megteszel. Ha mi már nem vagyunk életben, akik segítenének és nógatnának, akkor biztos vagyok benne, hogy Dumbledore professzor megteszi helyettünk is.
Ha mégis rád vár a feladat, hogy megtedd azt, amit senki más nem képes, kérlek, támaszkodj mindig Dumbledore tanácsaira. Nem ismerek nála okosabb és bölcsebb varázslót, és ráadásul ő az egyetlen, akitől még Tudjukki is fél. Biztos vagyok benne, hogy képes mindent megtanítani neked, ami szükséges ahhoz, győzni tudjál. Nagyon szomorú rá gondolni, hogy egy kisgyermekre hárul a varázsvilág megmentése, de sosem lehet tudni. Valamiért úgy gondolom, ha minket le is tud győzni a gonosz, veled akkor sem fog tudni elbánni.
A másik ok, amiért írok neked, az a testvérem. Szeretnélek megkérni, hogy légy jó hozzá, szeresd őt helyettem is. Tudom, hogy néha az undokság álarca mögé bújik, de hidd el nekem a látszat ellenére ő jó ember. Kicsit mindig magányos volt, és amikor én elmentem a Roxfortba tanulni, magányossága csak tovább nőtt. Remélem boldog a férje és a gyermeke mellett. Sosem láttam a fiát, pedig ő az unokaöcsém. Sokszor meg akartam látogatni, de nem tehetem. Csak bajt hoznék a fejére. Ahogy anyáéknak is. Sohasem fogom megbocsátani magamnak, hogy nem voltam képes teljesen elszakadni tőlük. Talán még ma is élnének. Tudjukki csatlósai ölték meg őket, mert nem tudták megmondani, hol keressenek minket. Szörnyű volt az a nap, amikor meghallottam a hírt. Már ott voltam a gyerekkori házunkban, amikor Petúnia megérkezett. És én csak zokogtam anya teste felett. Ő, pedig elment és azt mondta, soha többé ne közeledjek felé. A temetésen sem vettem részt, csak apád láthatatlanná tevő köpenye alól figyeltem messziről. Igaza van. Ettől függetlenül megkértem a Rendet (te még nem is tudod mi az), hogy titokban figyeljék őket. Szóval, hogy mi a Rend? A Főnix Rendje azzal a céllal alakult társaság, akik arra esküdtek fel, hogy felkutatják és legyőzik Tudjukkit és a halálfalóit. Ők Tudjukki kővetői.
Most, hogy Tudom, minket keresnek, az Ösztön, hogy téged biztonságban tudjalak, mindennél erősebb. Tudom, hogy nagyobb biztonságban lennél a varázslóvilágon kívül. Ezért kerestem meg Petúniát és kértem meg egy levélben, hogy ha úgy alakul, legyen a gyámod és neveljen fel. Csak remélni tudom, hogy megteszi.
Szívemből kívánom, hogy mindez csak egy rossz álom legyen. Bár ha így van, akkor te most nem is olvasod ezt a levelet.
Mit is kívánhat egy anya a gyermekének így utoljára? Remélem, boldog leszel egész életedben, és lesz valakid, aki úgy fog szeretni, mint ahogy én szeretlek téged.
Szeretlek Kisfiam.
Édesanyád: Lily Evans Potter
Godric's Hollow, 1981. október 26.
Utóirat: A borítékban találsz egy kulcsot. A kulcs a Gringotts bank egyik széfjét nyitja. Minden, amit ott találsz a tied. Talán a segítségedre lesz. Semmi különlegeset ne várj. Néhány emléktárgy az elmúlt évekből, amit így akarok biztonságba helyezni. Ha bekövetkezik, amitől tartok, nem hinném, hogy sok minden megmaradna tőlünk neked.
Vigyázz magadra és másokra. Élj úgy, hogy ha lepereg előtted az életed, érdemes legyen újra nézni. (Ezt édesanyám mondta mindig nekem, legyen hát ez az utolsó kívánságom feléd nekem is. )
Harry úgy nyúlt a másik levél felé, mintha kényszerítené valaki. A levelet anyja írta a testvérének.
Drága Petúnia!
Tudom, hogy haragszol rám és megvan rá minden jogod, hogy gyűlölj engem. Tudnod kell, hogy soha nem bocsátom meg magamnak szüleink halálát, és harcolni fogok azért, hogy aki felelős a halálukért kellőképp megbűnhődjön. Hogy mégis hozzád fordulok segítségért annak az az oka, hogy félek. Félek nem lesz rá elég időm, hogy felneveljem Harryt. Félek, hogy ugyanarra a sorsa jutok, mint a szüleink. Csak remélni tudom, hogy nem olyan szörnyeteg az, akiről már beszéltünk neked, hogy egy kisgyermeket is bántson. Úgy fordulok hozzád, mint egyik anya a másikhoz. Kérlek, ha valami történik velünk, vedd magadhoz Harryt és neveld fel. A varázslóvilág mindent meg fog tenni azért, hogy titeket biztonságban tudjon, ha elvállalod. Szeretném, ha tudnád, mindig szerettelek és sajnálom, hogy az évek elválasztottak egymástól. A borítékban találsz egy másik levelet. Harrynak szól. Ha nagykorú lesz, kérlek, add át neki.
Köszönöm: Lily
Szinte megkönnyebbülve vette kézbe a harmadik levelet.
Igen Tisztelt Mrs. Petúnia Dursley!
Ez a gyermek itt a bölcsőben Lily Evans Potter és James Winston Potter gyermeke, Harry James Potter, az Ön unokaöccse. Szüleit ma este szörnyű tragédia érte. Fogadja részvétem. Mint a gyermek egyetlen vérszerinti rokona, a gyermek felnevelésének feladata mától fogva Önre hárul. Amennyiben elvállalja a nevezett gyermek gyámságát, ezennel felajánlom Önnek segítségemet.
Levelem mellékleteként átnyújtom Önnek Lily Evans Potter végrendeletét, amelyben lemond anyai és apai örökségéről, amennyiben Ön elvállalja fia felnevelését.
Levelemmel egyidejűleg gondoskodtam minden olyan lehetőségről, amely mind az Ön és családja, mind, pedig Harry védelmét szolgálja.
Azzal, hogy befogadja a gyermeket egy olyan mágikus szerződés lép életbe, mely lehetővé teszi, hogy amíg a gyermek Harry be nem tölti a 17. születésnapját, a házukat minden olyan eszközzel védjük, ami lehetetlenné teszi, hogy házukba bárki betegye a lábát, aki rossz szándékkal közeledik, legyen az ember vagy bármely más teremtmény.
Amint Harry betölti a 11. születésnapját, iskoláit Roxfortban folytatja tovább, ott, ahol az Ön testvére is tanult. Erről jó előre levélben fogjuk értesíteni.
Reményemet fejezem ki, hogy a gyermeket sajátjaként neveli fel, és megadja neki azt a szeretetet, amit bármely szülő érez gyermeke iránt.
Tisztelettel:
Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore
Utóirat: Amennyiben bármikor az eljövendő évek során megtagadja a gondoskodást az unokaöccséről, (annak 17 éves koráig) megszűnik a védőbűbáj, amit mind a házra, mind, pedig az egész családjukra szórtam. Attól a perctől fogva magukra maradnak, és a varázsvilágból senki sem fog az Önök segítségére sietni. Természetesen, ebben az esetben Lily végrendelete is érvényét veszti, és az örökség a továbbiakban a fiát, Harryt illeti meg.