Lassan éjfélt ütött az óra. Síri csend volt az irodámban. Elégedetten nyugtáztam, hogy igen jó kis üzlet született, mint minden egyes napomon.

Megint bekebeleztem egy Amerikai céget. A héten már az 5.-ik. Imádom, hogy minden sikerül az életemben. Főleg azóta, hogy megtaláltam életem párját.

Kigondolta volna, hogy egy ilyen ártatlan fiút egyszer az én karjaimba sodor az élet. Mindez már 5 éve. Azóta kicsit elkanászodott, de hát mindenki változik. Meglepetésemre igazi anyai ösztönökkel rendelkezik. Egyik kiváló volt emberem fiát például előszeretettel kényezteti. Nem mintha ezzel gond lenne hisz a gyerek lesz majd egyszer az utódom. Sajátunkként neveljük. Apja Shin halála után már nem maradt senkije. Most 4 éves. Az anyáról viszont semmilyen információnk nincs. Annyi biztos, hogy aranysárga szemei lehetnek, mert a kisfiú csak ezen a téren különbőzik a japán álam polgáritól. Fáradtan dőlök vissza a székembe és behunyom a szemem egy pillanatra.

- Sai! "szólongat egy vékony kis hang"

- Mond Leo. „dünnyögöm a gyereknek fáradtan"

- Rosszat álmodtam és Yuki még nincs itthon. És félek egyedül a szobámban és…

- Jó-jó felfogtam velünk aludhatsz. „mondom fáradtan majd felvéve a gyereket elindulok vele a Yukival közös hálónkba.

Gondosan lefektetem és betakarom majd elindultam, hogy vegyek egy forró fürdőt. Remélem, Leo már alszik. Yuki az anyás nem én bár ezt Yuki mindig sértőnek veszi. Mert hát ő fiú nem anya.

Elmosolyodok.

Miközben jólesően elnyújtózom a forró kádban ismét a gondolataim Leo anyjára terelődnek.

- Miért vagy ideges? „lép be belém Yuki. Észre se vettem eddig a jelenlétét."

Hozzám bújik és megcsókol.

Magamhoz ölelem és viszonzom az édes csókját.

- Miért lennék ideges? „súgom a szavakat a fülébe. Látom, hogy libabőrös lesz. Csak nem máris megkívánt. Igaz Leo miatt nem csinálhatjuk akárhol."

- Amikor ideges vagy a homlokod tiszta ráncos lesz. Meg alapjáraton úgy tekintesz magad elé, mint egy pszichopata, aki most szabadult.

- Ez kedves, igazán kedves. „kezem pedig felfedező útra megy fiatal, gyönyörű testén"

- Sai ne! „nyögi kéjesen"

- Ugyan miért ne? "folytatom megállás nélkül és időközben a nyakát is elkezdtem csókolgatni"

- Mert egy 4 éves kisfiú van a másik szobában." hirtelen a szája elé kap, de így se tud tompítani a hangos nyögésén"

- Úgyse érti még. Meg, ha kérdezni fog a hangokra előadjuk neki a méh és virág beporzásának meséjét.

- Perverz.

Nem sokat várok a kényeztetésekkel síkosítóval és az ujjaimmal kitágítom, majd szép lassan veszem birtokba a testét.

Hangos sóhajok és nyögések hagyják el az ajkait. És mikor elérjük mindketten az orgazmust fáradtan nehezedik rám.

- Néha olyan mintha Leo- t te szülted volna nekem. Ilyenkor arra gondolok, hogy újra teherbe akarlak ejteni." vigyorgok rá"

- Hülye." pirul el az én kedvesem"

Miután rendbe szedtük magunkat csatlakoztunk Leo hoz az ágyba.

Másnap mikor felébredtem csak Yuki feküdt mellettem. Fáradtan pislogok körbe, hogy hol lehet ez a gyerek? Óvatosan kikelek az ágyból, hogy ne ébresszem fel vele Yukit majd a kölyök után eredek. Ha én 4 éves lennék hova mennék először? Ja, igen a konyha. Majd az adott helyiség felé veszem az utamat.

Mikor beléptem valóban ott ült a saját székén és épp müzlit falatozott. Oda mentem hozzá és megborzoltam a haját.

- Jó reggelt Leo. "közben én is kiveszek egy tálkát és megtöltöm müzlivel majd tejjel"

- Héé, az az én müzlim!"háborodik fel"

- Te vetted? „nézek rá mérgesen"

- Nem, de én választottam." tartja ő is a szemkontaktust. Ilyenkor egyáltalán nem a néhai apjára ütött. Ezek szerint az anya sóher."

Szép lassan mindenki bevonszolja magát a konyhába. Különbözök a többi Yakuza vezértől. Míg a többiek fenyegetéssel tartják kordában az embereiket addig én otthont és családot teremetek nekik. Eleinte mindenki azt hitte elbukok hisz kedves Yakuza nem létezik. Itt nincs család, összetartozás, szeretett stb. Mégis túlnőttem a többi „családot" több követőm van és van , hogy más „családoktól" is átakarnak hozzám jönni, de ezt nem engedhetem. Azért banda háborút én se akarok.

Miközben a müzliért harcoltam Leoval egy különös beszélgetés csapta meg a fülemet.

- Az a nő gyönyörű volt. Aranysárga szemeit a barna haja csak még jobban kiemelte a szépségét és …

- Aranysárga szemeket mondtál? „kérdeztem tőle roppant kíváncsian"

- Igen főnök.

- Hol?

- Kéjbarlangban dolgozik pultosként.

- Hmm.

- Mit terveztek a Kéjbarlangban? „karol át hátulról Yuki. Embereim, mint a szűz kislányok pirulva sütik le a tekintetüket"

- Lehet, hogy megvan Leo anyja." mondom neki"

Yuki elenged és mérgesen néz rám.

- Miért akarod megtalálni annyira? Az a nő nem anya! Az a nő eldobta magától a gyerekét. Az a nő elhagyta Shint. Az a nő 4 éve nem is érdeklődik a fia iránt. Annak a nőnek nincs joga látnia Leot.

Ledöbbentem. Még sose rohant ki ennyire. Embereim is hol rá vagy rám néztek. Nem tudták mit tegyenek.

Elmosolyodtam és húztam volna oda Yukit egy csókra, de ő ellökött magától.

- Válaszolj! „néz rám dacosan"

- Talán megvolt az oka. Nem tudhatjuk. És amúgy is nem akarom neki odaadni Leot. Nem azt mondom, hogy gyerekestül, mindenestül álljunk elé és mondjuk azt neki:

- Hello, nézd ő a te fiad. Elviszed?

Nagyot sóhajtottam.

- Csak egyszerűen tudni akarom az indokait. Ez nem bűn.

Yuki még egy darabig figyel azokkal a zöld szemeivel, de végül elmosolyodik.

- Ha nem tudnám, hogy Yakuza vagy azt hinném, hogy egy bohóccal hozott össze az élet. „mosolyog rám"

- Imádom, amikor a méltóságomat rugdosod. „mosolyogtam vissza rá"

- Én már találkoztam a mamával. Tegnap meglátogatott az oviban." újságolja teli szájjal nekünk Leo miközben a felnőtteket utánozva a Képregényes újságát olvassa. „Kis zseni palánta."

- Mi? „ egy emberként szólalunk fel Yukival."