Nightmare
Villámok moraja zengett, az eső úgy szakadt mintha soha sem akarna elállni, erősen zúgott a szél, hatalmas hullámokat korbácsolva. A haragos szürke tajtékok már a ház oldalát mardosták. Pisti az erkélyen állt, nézve az odakint kibontakozó káoszt. A jéghideg vízpára benedvesítette az arcát, a ruháit, valamiért mégis képtelen volt mozdulni onnan, mintha földbe gyökerezett volna a lába. A vízcseppek lassan összeálltak, borsó méretű jégdarabokká, és hangos koppanással értek földet. A világvége hangulat egyre jobban fokozódott odakint. Kikerekedett szemekkel nézte, ahogy a víz a tengertől több száz méterre is mossa a partokat.
- Ez kibaszott durva - jegyezte meg, mikor Jani odalépett mellé.
- Azt a picsa - nézett maga elé a másik, és még a szemüvegét is megigazította, hogy tényleg jól látja-e, ami odakint folyik.
- Be kéne mennünk, kibaszott nagyok a hullámok, és biztos nagyon hideg a víz - aggodalmaskodott Jani, majd lágyan Pisti vállára tette a kezét, ő pedig pár másodperc habozás után visszanézett rá. Ahogy a tekintetük összefonódott Pistit elfogta egy különös érzés, szinte elveszett a zöldes barna íriszekben, majd hirtelen kapta el a tekintetét.
- Rohadt idegesítő, ahogy rám nézel - ráncolta össze szemöldökét.
- Basszus, te nézel ilyen buzisan - vágott vissza Jani és ő is elfordította a fejét.
- Kurvára hagyd abba! A tengerparton is te buzultál! Leszállhatnál már rólam! - ordította Pisti maga elé, majd visszanézett Janira, aki mosolygott. Rohadtul nem értette, hogy miért mosolyog, és marhára idegesítő volt.
- Biztos nagyon fasza a víz, nem fürdünk egyet? - érkezett a teljesen ide nem illő kérdés Janitól.
- Mi a fasz? - ordított fel a másik, és mereven bámult maga elé. Mire visszafordította a fejét, barátja már nem volt sehol, egyszerűen eltűnt, másodpercek alatt. Megdörzsölte a szemét, hogy jobban körbe nézhessen, de az arcába csapódó vízcseppek minduntalan elhomályosították a tekintetét. Ekkor egy hatalmas villám csapott a szomszédos házba, iszonyatos morajlással. A fehéren villanó fény mindent betöltött teljesen elvakítva Pistit, hogy aztán az utána következő sötétség szinte magába nyelje. Még mindig nem bírt mozdulni, és a tehetetlenségtől egyre jobban kétségbe esett. Nemsokára észrevette barátját, aki a kert közepén álldogált, térdig gázolva a vízben, még mindig mosolygott és Pistit szólongatta, ő meg már végképp nem értette mi történik, és egyre jobban erőlködött, hogy mozdulni tudjon. Csak nézte Janit, de képtelen volt oda menni hozzá, féltette őt, (nehezen vallotta be magának) de túlságosan is, szinte már a könnye kicsordult, ahogy tudatosította magában, hogy innen a távolból nem tud vigyázni rá. Ekkor egy hirtelen jött hatalmas hullám beterítette őt, a fekete örvények magukba szívták, és a kavargó víz a házfalakhoz taszította. Pisti már szinte zokogott, majd ahogy elrugaszkodott végre sikerült a vízbe ugrania. Majdnem megfulladt, ahogy a feje többször is a tajtékok alá merült, de egy pillanatra sem állt meg, mire végre elérte barátját. Szorosan ölelte magához és úgy húzta a szárazra...
Nem mozdult, nem lélegzett, a szíve már nem dobbant többé, a szemeit lehunyta, az ajkai résnyire nyitva, mintha szólni akarna, de csak a csend beszélt helyette.
- Jani! Jani! A kurva életbe nézz már rám, hallod... basszus nyisd már ki a szemed, ne szórakozz velem! - ordította Pisti, majd szorosan húzta magához barátját, és szívta magába az illatát. Szinte elkábult tőle, forgott vele a világ, a föld megremegett alatta, és úgy érezte, mintha zuhanna a végtelenségbe.
Hangos koppanást hallott és erős rázkódást érzett, miközben a sötétség még mindig körbe vette.
- Pisti... Hallod... bassza meg… keljél már fel! - hangzott a távolból, majd a zajok egyre közeledtek, és lassan váltak valóságossá.
A derekát fájlalva ült fel a földről és meredt maga elé. Jani még mindig a vállát fogta és így próbálta visszarázni a valóságba, de a realitás csak szép lassan költözött vissza belé. Hunyorogva nézett a másikra és halkan sóhajtott fel, ahogy Jani arca lassan körvonalazódott előtte. Hirtelen ölelte magához, hogy aztán ugyanezzel a hévvel taszítsa el. Lassan tudatosult benne, hogy csak egy rossz álom volt az egész, és leesett az ágyról azért sajog ennyire mindene. Hátát az ágynak döntötte és így fújta ki a levegőt, miközben Jani még mindig nem mozdult mellőle.
- Hallod baszki, ha így kiabálsz, álmodban nem tudok tőled aludni - mosolyodott el Jani, majd lágyan meglökte barátját.
- Kurva rossz volt érted, kibaszottul rossz - kiabált Pisti, de egy újabb dörrenéstől ismét összerezdült.
- Basszus ki ne találd nekem, hogy félsz az égdörgéstől - röhögött Jani, majd megpróbált feltápászkodni, de Pisti vissza rántotta.
- A kurva álmomban is vihar volt bassza meg, és... és... te... meghaltál - suttogta és a végére teljesen ellágyult a hangja.
- Nem tudom, milyen buzis álmod volt neked, de most már aludjunk, könyörgöm, holnap legalább két videót fel kell töltenünk youtubera és így is geci fáradt vagyok - nyöszörgött a másik, de Pisti még mindig a karját szorította.
- Hallod bassza meg, ez most kurvára buzisan fog hangzani, de... de maradj itt egy kicsit... kérlek - suttogta maga elé majd Janira nézett.
Ahogy tekintetük összekapcsolódott Jani szeméből azonnal kiszállt az álmosság. A villámok fényénél jól látta barátja arcát, kipirosodott szemeit, cserepes ajkait, rémült tekintetét.
- Jól van. Itt maradok, de csak egy kicsit - mondta halkan majd ő is az ágynak döntötte a hátát.
Pisti nagyon közel ült hozzá a karjuk összesimult, hallották egymás lélegzetét és érezték minden rezdülését.
- Ígérd meg, hogy soha sem fogsz elhagyni - suttogta Pisti a kétségkívül félreérthető szavakat. Jani halkan felsóhajtott, ahogy hallgatta barátját, de nem szólt egy szót sem, meg sem mozdult, így a feszültség egyre nőtt közöttük. Percekig szótlanul ültek egymás mellett, majd Pisti keze lassan Jani combjára vándorolt, aki teljes testében összerázkódott a puha érintéstől.
- Mit csinálsz? - nyögött fel halkan, de a szó végét már elharapta, mikor tudatosult benne hogy Pisti azonnal el fogja őt engedni, amint feleszmél.
- Nem tudom... Bassza meg... Nem tudom... - suttogta erőtlenül a másik majd kinyújtotta az egyik lábát, hogy megtámaszkodjon és félig Jani felé fordult. Az arcát vállához nyomta és lágyan cirógatta a karját, így próbálva közelebb húzni magához. Jani engedelmeskedett az érintésnek és a kezét átvetve Pisti feje fölött simított végig a hátán. Újabb mozdulatlan másodpercek következtek, majd Pisti hirtelen felbátorodott és egy apró puszit nyomott a másik srác nyakára, aki szemét lehunyva élvezte ki a pillanatot, miközben egyre erősebben kapkodta a levegőt. Jani ekkor óvatosan elfordította a fejét, így ajkuk egy pillanatra összeért. Mindketten elszédültek a hirtelen jött érzelmi hullámtól, és újra óvatosan közeledtek egymás felé. A következő csók már magabiztosabb volt. Jani ajkai óvatosan, mégis határozottan simultak Pistiéhez, majd kicsit eltávolodott tőle, és csak apró puszikat lehelt rá, ezzel még jobban felhúzva a másikat. Pisti halk sóhajai arra késztették, hogy elmélyítse a csókot, így lágyan végignyalt az ajkain, és most már sokkal szenvedélyesebben húzta magához.
Nyelvük már majdnem összeért, mikor bekövetkezett az, amitől Jani egész eddig tartott. Pisti feleszmélt a kábulatból. Rémülten lökte el magától barátját, majd hirtelen felpattant és a falig hátrált.
- A rohadt kurva életbe! - káromkodott, és homlokát a falnak támasztotta. Jani is feltápászkodott és végigsimított a vállán, de Pisti idegesen fordult felé.
- Kurvára hagyjál békén - ordította, majd ökölbe szorította a kezét és teljes erővel behúzott neki. Jani a földre került és fájdalmasan nyögött fel.
Minden izmát megfeszítve lassan visszamászott az ágyába és nyakig magára húzta a takarót. Pisti követte a példát és ő is betakarózott. Az éjszaka további részében, mindketten néma csöndben bámulták a plafont, és a villámok villódzó fényeit, miközben fejükben ezer megválaszolatlan kérdés cikázott…