KÉTSÉGBEESÉS
1. Fejezet
Már csak pár nap volt a bírósági tárgyalásig, House az irodájában ült, a jövőjét tervezgette. Tudta hogy jó esélye van rá, hogy hosszú időre börtönbe kerüljön. Sok dolgot megbánt. De most már túl késő volt. Megbánta hogy olyan dacos volt az egész Tritter üggyel kapcsolatban hogy kockára tette a karrierjét, a barátságait, és különösen a Cameron-nal való kapcsolatát. Habár az utóbbi időben Allison elég dühös volt rá, de tudta miért. Zaklatott volt, amiért ezt tette magával.
És velük.
Tudta hogy Cameron valószínűleg ugyanúgy aggódik, hogy börtönbe fog kerülni, mint ő maga.
A „kapcsolatuk" különös volt. House mindig megpróbálta ellökni magától a saját érdekében. De sosem sikerült. Megpróbálta meggyőzni, hogy nincs köztük semmi, de a vonzódás tagadhatatlan volt. Egy láthatatlan kötelék volt közöttük. Wilsonon kívül Cameron is képes volt úgy beolvasni House-nak mint senki más. Nem csak Stacy.
És istenem, Allison gyönyörű volt. Hányszor álmodozott róla, hogy megérinti a fehér bőrét és végigsimítja hosszú ujjaival azt a bámulatos gesztenyebarna haját? Túl sokszor hogy meg lehessen számolni. Persze ez nem tartalmazta azt, hogy amikor nem nézett oda, a szoba másik sarkából bámulta.
De mikor egymásra néztek egyikőjük sem tudod megszólalni. A szemük tele volt vággyal, annyival hogy a másik megfulladt… elveszett benne. És habár House sose vallaná be, de érzelmeket táplált iránta.
Viszont a hülye büszkesége újra elkezdte űzni ezt a félelemmel teli macska-egér játékot, ami kb. két éve kezdődött. Mostanában azon töprengett, hogy lesz e még lehetősége egy szerelmi kapcsolatra. A határozatlansága és a bizonytalansága, hogy Cameron tényleg önmagáért szereti e, vagy csak azért mert sérült, mindkettejüknek sok szenvedést okozott. Lehet hogy itt az ideje kockáztatni?
Lehet.
De House túl sokáig várt. Komoly börtönbüntetéssel néz szembe. És ez most egy olyan dolog, amiből nem tudja kimagyarázni magát.
Kizökkentette magát az elragadtatásból és elkezdett pánikolni. Ki kellett vernie a fejéből Cameron-t. Nem tudott úgy börtönbe menni, hogy napról napra, éjszakáról éjszakára csak rá gondol. Kezdett elég szánalmas lenni. Meg kellett találnia a módját, hogy kitörölje a fejéből egyszer s mindenkorra. Felkelt az íróasztalától, megragadta a botját és elindult a klinika felé.