A fény visszatér
„Ami van, az volt is, és ami lesz, az nem más, mint egy visszatérő elfelejtett esztendő…"
Nem tudom, hol olvastam, vagy hallottam ezt, de képtelen vagyok elfelejteni. Nem tudom, ki mondta, de érzem, igaza van. Ez éltet azóta az átkozott, örökké átkozott éjszaka óta!
Soha nem fogom elfelejteni.
Sem én, sem más.
Nem hinném, hogy bárki is képes lenne kitörölni a tudatából annak a hat évvel ezelőtti éjszakának a borzalmát. Tudjukki végső győzelméét. Hat évvel ezelőtt egy őszi estén lenyugodott a Nap, és azóta nem kelt föl. Örök éjszaka borult a földre, s csak a Hold ad enyhet. De mielőtt a hold fölkelt volna, a Földre boruló teljes sötétségből erőt merítve a Nagyúr legyőzte Harry Pottert, és elpusztította a Főnix Rendjét. Átvette a hatalmat a mágusok világában. Ma már ő a mágusok, és a muglik ura egyaránt. Senki nem mer ellent mondani neki, és senki nem mer ellene törni. Azt mondják, azt is megérzi, ha valaki arra gondol, megpróbálja megölni őt… Sok borzalom igaz róla, de ez nem! Hat éve tervezem, hogy ha eljön az alkalom, elpusztítom őt. Képes vagyok rá! Tudom, hogy képes vagyok rá!
Ha kinézek az ablakomon, nem látok mást, csak sötétséget. A barátom kéne, hogy legyen, hiszen vámpír vagyok, de hat év alatt meggyűlöltem a sötétséget. A Hold az egyetlen barátom. S ez a barátság hamarosan véget ér. Ha megteszem, amit tennem kell, az azt jelenti, hogy Vele együtt nekem is végem.
Ennek meg kell történnie.
„Ami van, az volt is…" Ez egyszer már megtörtént valamikor a távoli múltban!
„S ami lesz, az nem más, mint egy visszatérő elfelejtett esztendő…" Akkor a sötétség kora egyszer már véget ért, és most is véget fog érni!
Hosszú évtizedekkel ezelőtt olvastam róla először, hogy a vámpíroknak birtokukban van egy olyan ige, amely bárkit megöl, aki nem vámpír. Hat évig kutattam az Elfelejtette Ige után, és a kutatás végül sikerrel járt!
A varázsigét egy tőrre kellett kimondanom. Itt fekszik előttem a tőr, melynek a Telihold ezüst fénye fog erőt adni, hogy megölje Őt!
Ma Telihold lesz.
Ma, mikor a Hold felkél, elpusztulsz, Voldemort!
Itt vagy nem messze. Itt vagy a hegy tetején. Sötét mágiád őriz, de én át fogok törni a védelmeden, és megöllek!
Utána nekem is meg kell halnom.
Az Elfelejtett Ige megkövetel valamit, ami az életembe kerül. Miután a tőr elvégezte a feladatát, végig kell néznem a napfelkeltét. Vámpír vagyok… De ha ez az ára, legyen! Nem élhetek örökké a zsarnok uralma alatt! És mások sem élhetnek így!
Meg kell tennem…!
Megtettem.
Voldemort halott.
Az ég alja már világosodik… A fény visszatér a világba…
Néhány perc múlva fölkel a Nap, és én meghalok.
Nem tudom, lesz-e, aki tudni fogja mi történt. Mielőtt elindultam volna, leírtam, amit kellett. Ha valaki megtalálja, és elolvassa, jegyezze meg: nem felejthetitek el ezt a vérrel és borzalommal teli hat évet, mert „ami lesz, az nem más, mint egy visszatérő elfelejtett esztendő…!"