Beosztás: Teen and Up
Figyelmeztetés: Karakter halál
Kategória: Férfi x Férfi
Fandom: Daiya no Ace
Cím: A gyémánt angyala
Páros: Miyuki Kazuya x Sawamura Eijun
Szereplők: Miyuki Kazuya, Sawamura Eijun, Takashima Rei, Kataoka Tesshin, Takigawa Chris Yuu, Kuramochi Youichi, Kawakami Norifumi, Azuma Kiyokuni, Narumiya Mei, Harada Masatoshi, Sanada Shunpei, Todoroki Raichi, Ochiai Hiromitsu és mindenki más
Címkék: Semi-Au, angyalok, démonok, angst, fluff, smut, happy end(tényleg az lesz), hurt/comfort
Összefoglaló:
Miyuki Kazuya sosem engedett magához közel senkit, mindenkit csak kartávolságra tartott, elég közel, hogy ha szüksége van rájuk ott legyenek, de ne elég közel, hogy falai mögé lássanak. Ám jön egy fiú és tönkretesz mindet. Egy egyszerű, normális fiú, aki lerombolja a védelmét és befészkeli magát a szívébe. De Miyuki tudja, hogy miért vannak ott azok a falak és később ha bánja is azok hiányát, már nem érdekli.
Fejezet: 1/?
Prológus
Léptei, mint egy űzött ménes, úgy dübörögtek végig a fehér márvánnyal borított folyosón, meg se próbálva csillapítani a zajt; nem volt rá ideje. Bár a látvány még akkor is lélegzetelállító volt, mégis csak a folyosó végén álló hatalmas hófehér ajtó lebegett szemei előtt. Minél előbb tudatnia kell a hírt a bent lévőkkel, kiabálta a hang a fejében és meg se állva, tolta szét az ajtót maga előtt, a kopogás teljesen elfeledve.
„Uram, Lucifer azt tervezi, hogy kinyitja Tartaroszt. Pár kisebb démon átszökött Tartarosz aprócska résein és elkezdték irtani az embereket." Szólalt meg fejet hajtva Isten és az arkangyalok előtt a menny egyik angyala. Szíve a torkában dobogott, nem merve felemelni a fejét.
„Ezt nem nézhetjük tétlenül. Egyszer már legyőztük Lucifert és a Pokolba zártuk, hogy ne tehessen kárt az emberekben. De hogy már annyira erős legyen, hogy Tartarosz vaskapuin át is képes legyen tevékenykedni, ez már felháborító." Bosszankodott Gábriél(nevének jelentése: „Az Isten ereje"), miközben szárnyainak egyik tollával volt elfoglalva. Eközben a többi arkangyal is egyetértően bólintott és egymásra néztek válaszért.
„Ha kíváncsiak vagytok a véleményemre, akkor el kellene küldenünk pár angyalt, akik kiirtanák a gonoszt és jó volna, ha páran vegyülnének az emberekkel. Ez valószínűleg azt okozná, hogy az emberek különleges képességekkel születnének, de legalább megtudnák védeni magukat a démonoktól." Zengett fel Uriél(nevének jelentése: „Az Isten fénye") hangja a többi arkangyal suttogása felett.
Erre az egyik arkangyal rögtön felállt székéből és teljes erővel csapott az előtte álló márványasztalra, ezzel megijesztve társait, de egyben fel is hívva magára figyelmüket.
„Ez szerintem rossz ötlet." Tiltakozott Mikáél(nevének jelentése: „Ki olyan, mint Isten?" Isten legjobb harcosa, a mennyei sereg vezetője), aki végig nézett társain. „Urunk különleges képességeket nem birtokló embereket hozott létre és ennek meg is van az oka. Ha Lucifer lépéseket tett, hát legyen, akkor mi, angyalok, majd útját álljuk."
Mondta teljes bizalommal, fel se véve a meglepett arckifejezéseket. Végig nézve társain, kevert érzelmeket látott szemeikben, a hittől kezdve a hitetlenségig. Mégis, úgy érezte, hogy neki van igaza, gondoljanak a többiek akármit akarnak. Uruknak megvolt a maga elképzelése az emberekkel kapcsolatban és abban nem szerepelt különleges képesség. Nekik az a kötelességük, hogy vezessék és megvédjék az embereket, ezzel kapocsként szolgálni az emberek és Uruk közt.
Érezte, hogy gondolkodásmódja és a mögöttük meglapuló érzések világossá váltak a többiek számára, de lám, vetélytársa nem hazudtolta meg önmagát. Természetes, hogy nem hagyhatja, hogy az utolsó szó másé legyen.
„Ezt pont te mondod, Mikáél, aki harcolt ellene és majdnem bele is halt? És miért lenne rossz ötlet? Így nekünk se kellene éjjel-nappal Lucifer miatt aggódnunk. Ha az emberek meg tudnák oldani a bajaikat, akkor az Lucifernek is fejtörést okozna." Vitatkozott tovább Uriél.
Persze, értette az ő álláspontját is, de akkor is elment a vitatkozásuk valódi oka mellett. Hát nem értette, hogy ez fájdalmas lesz nem csak nekik, az embereknek, de Uruknak is? Persze, az tényleg jó volna, ha nem kellene folyton Lucifert figyelniük, aki már nem egyszer próbált meg kiszökni a Pokolból, de még akkor sem volt akkora a baj, hogy ilyen drasztikus lépésekhez folyamodjanak.
„Ha újra megsérülök, megint ott lesz Ráfáél és meggyógyít." Nézett Mikáél az említettre.
„Ez végül is igaz." Mondta alig halhatóan Ráfáél(nevének jelentése: „Az Isten meggyógyít"), aki szemmel láthatóan kellemetlenül érezte magát a sok figyelemtől, ami ráirányult.
Erre Uriél csak horkantott egyet és mint egy kisgyerek, hátát nekivágta széke támlájának, hisztizve. Felfújta orcáit és félrefordított fejjel duzzogott, mint aki egyáltalán nem kíváncsi a beszélgetés további részleteire.
Mikáél örült a fejleményeknek és már kezdett biztos lenni benne, hogy ez a vita hamarosan a végére ér előnyös végeredménnyel. Félreértés ne essék, egyáltalán nem azért teszi, hogy neki legyen igaza. Mindig és minden pillanatban az emberek érdekeit tartotta a szeme előtt, sosem inogva meg, ha róluk volt szó. Már Ádámot és Évát is nagyon szerette, az első két embert, 'kiket Uruk hozott létre. Ő volt az, aki megjelent előttük és figyelmeztette őket a tiltott fa gyümölcséről, vezette őket az úton és nem védte meg őket, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá.
Lucifer settenkedése meghozta az eredményt, ami végül az első két ember elbukott. Mikáél már akkor sem kedvelte Lucifert, amikor az velük volt a mennyben. Folyton Uruk szava ellen fordult, elképzelései egyáltalán nem egyeztek azokéval, akik körülvették, ami végül a bukásához vezetett.
„Kérlek, ne veszekedjetek. Próbáljunk közös megoldást találni, ami mindenkinek megfelel." Próbált meggyőzőnek hangzani Ráquél(nevének jelentése: „Az Isten bosszúja"), ő volt a józan ész, aki próbált egyensúlyt teremteni társai közt, akik többször csaptak össze, mint nem.
Mikáél már megnyugodva ült vissza helyére, amikor látta, hogy Uriél nem tervez tovább vitatkozni, ehelyett hozza szokásos gyerekes formáját.
„Nekem tetszik Uriél ötlete." Adott hangot egyetértésének Gábriél. Vállat vont, amikor tekintete találkozott a dühös Mikáélével. Mikáél artikulálni kezdett Gábriél felé. És én még azt hittem a barátom vagy.
Ha nem volt az elég, hogy Uriél minden áron be akarta mesélni a többieknek, hogy jó ötlet az embereknek különleges képességeket adni, annak ellenére, hogy az nyilvánvalóan nem volt az, akkor a tetejében még a legjobb barátja is elárulja, akitől a legtöbb támogatást várná el.
Megbántva érezte magát és csak abban reménykedett, hogy ezzel nem kapott Uriél új erőt a vitatkozásra, mert ő maga már kezdett kifogyni belőle.
„Nekem viszont nem. Ha az emberek képesek lennének megoldani a démonokkal kapcsolatos gondokat, akkor nem lenne ránk szükségük. Sosem imádkoznának és végül elfordulnának Urunktól." Erre egy pillanatra elcsendesedett mindenki és elkezdték végig gondolni a hallottakat. Amikor Mikáél már azt hitte sikerült meggyőznie társait, Uriél tovább nyomta a témát.
„Ez lehetséges, de viszont ha az emberek túllépnének a hatáskörükön, akkor mi rendbe tennénk a dolgokat. Addig viszont Lucifernek meggyűlne a baja a különleges képességű emberekkel és nekünk nem lenne annyi dolgunk. Ha bármi, és komolyan mondom, bármi baj lenne, akkor közbe lépünk, ennyi." Lassan végig nézett mindenkin és végül újra Mikáél szemébe nézett. „Ezzel urunk válláról is levennénk egy gondot. Nem kellene aggódnia az emberekért." Erre Ráfáél és Ráquél is felkapta a fejét. Mikáél tudta, hogy négy arkangyal ellen nem szállhat harcba, még akkor sem, ha ő a vezetőjük.
Feladva hajtotta le a fejét, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét. Talán az utolsó pillanatban érkező segítség megmenti? A másik három megérti végre, hogy miért ellenkezik ennyire? Vagy csak áltatja magát?
„És mi történik akkor, ha esetleg olyan nagy lenne a gond, hogy már nem tudjuk megoldani? Vagy esetleg Lucifer valahogy a saját hasznára fordítaná a különleges képességű embereket a tudtunkon kívül. Mert, valljuk be, Lucifer bármire képes. Még nem láttuk minden trükkjét." Szólalt meg végül Gábriél, mire Mikáél egy mosolyt küldött felé, egy artikulált Köszönöm kíséretében.
Erre Uriél elhallgatott, mély gondolkodásba esett és hirtelen nem tudott mit válaszolni. Mikáél ismét reménykedésbe esett, ám gyorsan szertefoszlott minden reménye, amikor Isten hangja felzendült.
„Uriél gondolkodása tetszik. Nincs abban semmi rossz, ha az emberek meg tudják védeni magukat. Ha a képességeik meg tudják védeni az emberek életét, akkor az csak a hasznukra lehet. Luciferrel meg elbánunk, amikor eljön az ideje." Uriél arca felvillanyozódott, miközben Mikáélé elsötétült. Elárulva érezte magát és mélyre süllyedt székében, nem merve fellázadni Ura szavai ellen.
„Halljátok hát szavam!" Minden arkangyal felállt és fejet hajtva várták Isten döntését. „Elküldöm két legvitézebb angyalom az emberek közé egy jóslattal. Amikor az emberek, kik különleges képességekkel rendelkeznek, elérik erejük teljét, örökre lepecsételik Tartaroszt ezzel meggátolva Lucifer szabadulási kísérletét, ami egyben démonjai halálát is jelenti. Egy gyermek teste fogja őrizni az erőt, mennyei fénnyel megáldva. Ő fogja eldönteni a világ sorsát, az ő kezébe adom az emberek életét." Mikáél összeszorított szemmel hallgatta Isten döntését és nem akart hinni füleinek. Ezzel konkrétan egy embert áldoz fel, aki valamelyik angyalának utódja lesz. „Mikáél, Gábriél, rátok bízom ezt a feladatot, hisz ti vagytok a legerősebbek minden angyal közül, ti lesztek azok, akik az emberek sorsát megkezditek. Vigyétek magatokkal leghűségesebb segédjeiteket, akik szintén keveredjenek az emberekkel."
„Értettük, Uram." Hangzott fel Mikáél és Gábriél hangja, közben Uriél duzzogott, hogy hiába az ő ötlete volt, nem ő kapta eme megtisztelő feladatot.
Mikáél egyáltalán nem érezte megtisztelőnek, sőt. Ezzel meggyalázva érezte magát, hisz akarata ellenére szabták rá e feladatot.
Miközben készülődtek a hosszúnak ígérkező útra, Gábriél Mikáél szobájának ajtaja előtt megállt és kopogott párszor, mielőtt meghallotta az engedélyt a belépésre. Mikáél azt hitte, hogy egyik segédje az valamilyen kérdéssel, de meglepődött, amikor barátjával találta szembe magát.
„Nem kellene pakolnod?" Kérdésére Gábriél összerándult, ezzel egy felvont szemöldököt kapva. „Valami baj van?"
Gábriél egyik lábáról tette át a súlypontját a másikra, olybá úgy tűnt nem fog válaszolni, de végül nyelt egyet a torkában kialakult gombócon át és megerőltetve magát, megkérdezte.
„Um, nem haragszol rám? Tudod, azért mert egyetértettem Uriélel. Mindkettőtök érveiben láttam igazat, de valamiért mégis Uriélnek értettem egyet, pedig te vagy a barátom."
Mikáél egy pár másodpercig elkerekedett szemekkel nézett barátjára, majd hangos nevetésbe kezdett. Hasát fogva görnyedt előre, úgy hahotázott, hogy azt valószínűleg a menny minden angyala hallotta. Sosem hitte volna, hogy pont az a személy fog ilyesmit kérdezni tőle, akiben mindenkinél jobban megbízik.
„Már hogy haragudnék? Végül is mellém álltál és ez a lényeg. És gondolod, hogy ennyi elég lenne ahhoz, hogy ne tekintselek többé a barátomnak? Ennyire sekélyesnek gondolsz? Ez most azért fájt." Színlelt megbántottságot, majd ismét nevetni kezdett, amikor meglátta Gábriél elképedt arckifejezését. „Te ostoba. Nincs olyan dolog, amit ne tudnék elnézni neked. Még ha hátba is szúrnál, azt is megbocsájtanám. Szóval nyugodj meg, nem haragszom egy cseppet sem."
Gábriél vállai szemmel láthatóan ellazultak a biztató szavak hallatán, és egy mosoly kíséretében hagyta el a szobát.
Mikor magára maradt, Mikáél leült az ágyának szélére és arcát kezeibe temetve zokogni kezdett. Bármennyire is ellenkezett, nem hallgattattak meg a szavai és kénytelen volt követni Uruk parancsát.
Ádám és Éva után nem akart még több fájdalmat okozni az embereknek, de úgy festett a sorsnak teljesen más terve volt. Olyan hibát követhetett el, hogy az ég azzal sújtja, ami a legjobban fáj neki.
Sajnos tudta, hogy a különleges képességekkel születő gyermekek sorsa nagyon nehéz és fájdalmas lesz amíg az emberiség el nem fogadja a létezésük. Ha nem lennének, akkor minden ember élete sokkal könnyebb lenne.
Mikáél azzal a gondolattal tért a Földre, hogy utódjára hagyja akaratát.
Miután Mikáél, Gábriél és még 10 segédjük a Földre szállt, elvegyült az emberek közt és keveredtek velük, közben kiirtották azokat a démonokat, akik az embereket fenyegették. Lucifer látta, hogy a menny lépett és arkangyalokat küldött a Földre. Ezzel meg is volt elégedve, hisz rövidtávon nem okozott sok gondot a tervében, csak arra nem számolt, hogy a menny nem rövidtávra gondolt.
Mikáél és Gábriél ember párja, kik kihordták gyermekeiket belehaltak a szülésbe, de lelkeiket felküldték a mennybe, tetteiket aranytrombitákon zengik míg világ a világ.
Két egészséges fiú gyermek teste zárta magába az erőt, mely egy nap, Lucifer elleni harcban segít nekik. Mikáél gyermeke vállára nehezedett az emberiség sorsa, míg Gábriélé lesz a megjövendölt gyermek erejének kulcsa.
Miután elvégezték dolguk, utolsó segítségként tettek egy ideiglenes pecsétet Tartarosz vaskapuira, mely a Megjövendölt napon feltörik és megkezdődik a mindent eldöntő harc jó és rossz között.
Mikáél, Gábriél és segédjeik gyermekeiket hátrahagyva tértek vissza Urukhoz, hogy a mennyből óvják az embereket, míg eljő az igazság pillanata.