Fehér homokkal borított part, kristálytiszta kék tenger és rengeteg turista. Ez Hawaii. Aki ide ellátogat nem bánja meg, mert a paradicsom kellős közepébe csöppen, akár férfi akár nő az illető. Hatalmas partszakasz tartozik egy férfi felügyelete alá, nők ezreinek a szerencséjére. Mondhatjuk hogy ő a szőke herceg, fehér széken, mert hát a ló elég furcsán nézne ki egy ilyen helyen. Naruto keze alatt sok ember fordul meg naponta, főleg az ellenkező nem tagjaiból. Szegény vízi mentőnek a hócipője van tele az állandó vaklármák miatt, amit a hölgyikék rendeznek le, hogy a figyelmét rájuk fordítsa. Most is éppen ott ült helyén, és szeme percenként több száz emberen átfutott, keresve a veszélyforrásokat. Teljesen nyugodt volt a terep, így volt ideje elnézni az öltözők felé, ahol leragadt. Gyönyörű idomokkal megáldott kecses nő állt az egyik fülke ajtajában és próbálta bikinijének a felső részét megigazítani, de néha egy-egy apróságból több látszott mint kellene. Ívelt háta és lapos hasa tökéletesen illet az összképhez, de az a cseresznyevirág színű haj, amely a nő vállát simogatta, egyszerűen megbabonázta a szőkét. Mégis egy apró dolog még jobban vonzotta Naruto tekintetét; a smaragdzöld szempár. A Nap selymesen csillant meg a drágaköveken, hihetetlen ragyogást adva a lány arcának, de a gyönyörhöz még csatlakozott a széles mosoly, mely alól hófehér fogak látszódtak. Egy szóval: tökéletes. Naruto kezdett felvillanyozódni, de ekkor belegondolt abba, hogy egy ilyen szépség nem jár egyedül, így tekintetét most a férfi öltöző felé vezette. Nyílt a fülkeajtó és a szőke szíve kihagyott egy dobbanást. Márvány fehér bőr, erősen kidolgozott test és fekete haj, mely hátul fel volt zselézve. Narutót ez a stílus inkább egy kacsának a hátsófertályára emlékeztette, de nem időzött el ilyen apróságokon, hanem inkább kiélvezte a látvány minden pillanatát. Az vízi mentő próbálta keresni a másik szemeit, de a látvány elé lógó tincsek nem engedtek utat. Hosszú pillanatok múlva a kék szempár meglelte amit keresett. Olyan mély fekete szemeket talált, mely magába szippantotta; mint egy fekete lyuk. A hajának és szemének sötét árnyalata teljes kontrasztban állt a bőrének színével. Kezdett egy Olümposzi Istenre hasonlítani, de Naruto ezt a feltevést inkább kizárta. A nő még szélesebb mosollyal lépett a savanyú képű mellé, valamit éppen magyarázott neki. A fekete hajú csak egy újabb pofát vágott válaszként és elindult a part felé. A lány egy duzzogást színlelve futott a másik mellé, majd elé, és sunyi kacsintásokkal invitálta a másikat. Narutónak a jelenetet látva nyelnie kellett egy hatalmasat, utána lassan végignyalt ajkain, de elhúzta az orrát a sós íz érzésére. A lány érezte, hogy valaki figyeli őt és a vízi mentőknek épített faház felé nézett, de bizony a lélegzete is elállt. Napbarnított bőr, szőke haj és kék szemek, amiket igaz, csak egy pillanatig látott, de ennyi is elég volt, hogy a szívébe vésődjön. A mesebeli herceg; gondolta minden lány, aki meglátta az életmentőt. Az újonnan jött hölgy véleménye sem volt más. Ugyan azt a trükköt vetette be, mint eddig előtte több százan. Naruto már ugrott is a helyéről, útközben lekapta az akasztóról a mentőtorpedót és kezdődhetett az akció. Sakura fuldoklást színlelt, viszont picivel később tényleg begörcsölt a lába a sok kapálózástól, és ezért többet kényszerült a víz alá. Naruto kezdte azt hinni, hogy most nem csak vaklárma, és ösztönei azt súgták, hogy szedje a lábát. Kb már a combja közepéig ért a víz, amikor fejest ugrott és szélsebes tempóban úszott a rózsaszín folt felé. "Ha nem sietek megfullad!" - gondolta magában, és még gyorsabbra fogta az iramot. Amikor megérezte a lány bőrének selymességét, férfiassága reagált az érzésre, de azért még volt önkontrollja, így a nadrág dudorja egy pár másodperc múlva visszasüllyedt. A mentőtorpedót becsúsztatta a lány kezei alá, így adva biztonságot a süllyedéstől. Naruto vett egy nagy levegőt és elkezdett úszni a part felé, néha hátrapillantva a ziháló lányra. "Végre talaj." - mély sóhaj hagyta el a szőke ajkait. Hátralépett a nőhöz, lassan felemelte és a karjai közt vitte ki a vízből, egészen addig a napozószékig, ahol a párjával foglaltak helyet. Naruto nagyon óvatosan tette le a testet a székbe, vigyázva, nehogy véletlenül is összetörje. Sakura felszisszent, amikor lába kiegyenesedett, és a begörcsölt izmok meghúzódtak. A vízi mentő egy kedves mosoly kíséretében gyengéden masszírozni kezdte a nő lábát, aki kipirult arccal figyelte az ügyködő kezeket. Pár perc múlva Sakura már lábra tudott állni, még egy pár perc és akár a maratont is végigfuthatta volna, olyan jól érezte magát. Naruto felállt és egy "Vigyázzon magára." köszönés kíséretében elakart menni, de a mögéje álló test nem adott utat. Meglepődött, amikor a zselézett hajú férfit látta.
-Mégis mit csinálsz, Sakura? - hideg hangja tűszúrásként hatolt Naruto bőre alá.
-Ez a kedves férfi megmentette az életemet. Begörcsölt a lábam és fuldokolni kezdtem, de ő jött és segített. Na és te eddig hol voltál? - Sakura is pont olyan hangon válaszolt, mint amilyenen a férfi kérdezett.
-Annak a nőnek segítettem lekenni a hátát napolajjal. - mutatott egy csinos szőke lány felé, két copfja lágyan lengett a szélben. - Megkért, én meg nem tudtam mit válaszolni.
-Te áruló! Inkább kenegetted a hátát, minthogy rajtam segíts? - a rózsaszín hajú kezdett ideges lenni.
-Pont ahogy mondod. Honnan tudjam hogy komolyan fuldokolsz, amikor arra gondoltam, hogy éppen az "életmentődnek" a figyelmét akartad felkelteni.
-Sasuke, te disznó! Hogy mered? Tudod mit? Szakítok veled! Ekkora egy tahó, tuskót mint te, még nem látott a világ! Gondoltam, hogy tényleg szeretsz engem, de most látom be, nagyon nagyot tévedtem! Ez az egy hónap nem jelentett neked semmit, ugye? Megdugtál jó párszor és ennyi! Kész! Vége! Nem leszek a játékszered többé! - Sakura jelenete pár tekintetet odavonzott, közben Naruto szívesebben süllyedt volna el a tengerfenék legmélyebb részébe. A szőke copfos is meglátta a szomszédban balhézókat, és a nagyon ismerős szőke hajkoronát, melyből csurgott le a víz. Odasétált a párhoz, majd ránézett az életmentőre, utána egy-egy pillantást vetett a párra.
-Naruto-nii-chan, mi folyik itt? Mégis mibe ütötted megint az orrodat? - Naruto dermedten nézte a lány kék szemeit, SOS jeleket küldve felé.
-Nii-chan? Akkor ti testvérek vagytok? - Sakura ránézett a szőke férfira, utána a lányra.
-Sosem mondtuk az ellenkezőjét. Mivel belebeszéltem a vitátokba, megragadom az alkalmat és bemutatkozok. Uzumaki Naruko a nevem és Naruto kishúga vagyok. Gondolom ti ketten jártok. - Naruko hol Sasukére, hol Sakurára nézett.
-Már nem. - Sakura mérgesen fordította el a fejét.
-Gondolom miattam van az egész, mert megkértem őt, - itt Sasukére mutatott, - hogy kenje be a hátamat, mert egyedül nem bírom. Ez azért volt, mert Nii-chan-t akartam megkérni, de láttam, hogy téged indult kimenteni a vízből, - most Sakurára mutatott. - ezért nem volt más választásom. Mivel ez a kedves férfi volt legközelebb hozzám, így őt kértem meg. Sajnálom.
-Naruko... - Naruto majdnem elsírta magát húga őszinteségén.
-Nii-chan, nem kellene visszamenned a helyedre? Lehet, hogy valaki pont most akar vízbe fulladni, te meg itt lopod a napot. Gyerünk, egy-kettő. - katonás viccelődéssel visszatessékelte bátyját a magas székhez. Visszafordult a párhoz, majd meghajolt és elindult a törölközője felé, de egy hang megállította.
-Te Japánból jöttél? - Sakura enyhe meglepődéssel a hangjában szólt a lány után.
-Igen. Naruto és én Japánból költöztünk ide, miután a szüleink meghaltak egy balesetben. - Naruko nem fordult hátra.
-Értem. Részvétem. - a rózsaszín hajú lehajtotta a fejét.
-Semmi gond. Van egy rokonunk aki befogadott minket, de mivel már felnőttek vagyunk, ezért elköltöztünk tőle és ketten élünk itt a parton. Ha akartok, gyertek el egyszer hozzánk. Szívesen látunk titeket. - Naruko csak a fejét fordította a pár felé és széles vigyort eresztett meg.
-Sasuke mit szólsz hozzá?
-Nem szakítottunk? Legalább is felőlem a kapcsolatunknak vége, mert amit a fejemhez vágtál, azt nem bocsájtom meg neked. - ezzel Sasuke fölkapta a táskáját és elindult kocsija felé. Naruko utánaszaladt és az ablakon át, átadott a feketének egy cetlit.
-Ez a mobilszámom. Ha elakarsz egyszer jönni hozzánk, ezen a számon megtalálsz és akkor elmondom, hogy merre menj. Remélem még látjuk egymást. - Naruko ellépett a Ferrari mellől, amely hangos morgást követve elindult. Sakura ott maradt a parton, és próbálta felfogni az eseményeket. A szőke lány odament a szoborrá vált nőhöz és gyengéden megrázogatta. - Gyere, elmegyünk a házunkba, és ott megiszunk egy jó üdítőt. Az majd felfrissít. - Sakura egy bólintással jelezte, hogy elfogadja a meghívást. Naruto meglátta ahogy húga Sakurának segít összepakolni, majd elindulnak a kijárati kapu felé. Egy percbe se telt bele, megcsörrent a telefonja; SMS-t kapott. "Naruto, Sakura és én elmegyünk hozzánk, megiszunk egy üdítőt. Ha kész a műszakod, gyere haza. Szerető húgod, Naruko." Naruto elmosolyodott, és áldta az eget, hogy ilyen jószívű testvért kapott az élettől.
Minato és Kushina meghaltak egy balesetben, maguk mögött hagyva egy elveszett testvérpárt. Naruto és Naruko állandóan együtt voltak, és próbáltak egymásnak vigaszt nyújtani. Ahogy nőttek, lehetett látni, hogy melyikőjüknek milyen szerepe van. Naruto volt a fizikai ember, aki megvédte magát és húgát minden bajtól, Naruko pedig volt az ész kettejük közül. Bármilyen pénzügyi vagy más probléma adódott, a szőke kislány rögtön azon ügyködött, hogy elsimítsa a dolgokat. Tsunade, a nagynénijük sokat dicsérte a kis hölgyet az éles esze miatt, Naruto pedig a fizikai ereje miatt lett rokonuk kedvence. A két árvából, rövid időn belül milliomos lett. Tsunade tőzsdéből élt és nagy lehetőségeket látott Narukóban, így azt vette a fejébe, hogy megtanítja minden apró trükkre. A lány gyors tempóban haladt előre és Tsunade észre sem vette, hogy a tanítványa lehagyta. Néhány hónap múlva Naruko vett egy gyönyörű villát a tengerparton, ahova bátyjával együtt beköltözött. Naruto is próbálta elsajátítani a tőzsde fortélyait, de neki ez magasnak bizonyult. Naruko szerette Narutót ezzel cukkolni, de végül mind a ketten nagy nevetésben törtek ki. Így teltek napjaik, közben vagyonuk egyre gyarapodott. Mostanra az Uzumaki testvérek híresek az egész világon, és a leggazdagabbak listáján a 4.-ik helyet foglalják el.
Naruto gondolatait lezárva pillantott vissza a tengerre. Újra munkájára tudott koncentrálni. Naruko eközben a villa elé érkezett. Autójából kinyúlva ütötte be a kapukódot, és amint a számsor helyesnek bizonyult, egy hangos kattanás után a vaskapu mindkét szárnya szélesre tárult, utat engedve gazdájuknak. Naruko megállt a bejárati ajtónál és kiszállt. Sakura követte vendéglátója példáját, és ugyan úgy elhagyta az autót. A szőke lány egy kártyát húzott végig az ajtó zárjában, és amint az kinyílt, beljebb lépett vendégével együtt. A hatalmas villa hangulatossága meglepte Sakurát. Olyannak képzelte el, mint minden más gazdag embernek a lakhelyét; fehér falak, néhány ugyan olyan szívű bútor és hatalmas szobák, de ez a ház másmilyen érzést váltott ki belőle. Innen sugárzott az otthon melege. A falak világos krém színe, összhangban volt a fa szekrényekkel és az óriási faalapú üvegasztallal. A sötét barna színű ülő alkalmatosságok kontrasztban álltak a világos felülettel, de máshogy nem lehetne elképzelni. Fantasztikusan nézett ki a nappali, Sakura meg azon gondolkodott, hogy minden felé ilyen kellemes? Naruko mosolyogva figyelte a rózsaszín hajút, ahogy ámulva-bámulva körülnéz.
-Ezt te rendezted így be? - Sakura még most sem csukta be az útközben nyitva felejtett száját.
-Ha azt mondom hogy nem, meglepődsz? - némi játékosság szűrődött ki a homályos válaszból.
-Az biztos. De ha tényleg nem te voltál, akkor ki? Egy villaberendezőt sem láttam még, aki ilyen otthonosan csinálná meg a kuncsaftja házát.
-Naruto.
-Mi van vele? - értetlenkedett Sakura.
-Naruto volt aki megtervezte az egészet, és aki megvalósította. Az ő elméjének a végeredménye az, amit most látsz. - Naruko mosolya vigyorba csapott át.
-Neeee! - lepődött meg még jobban a vendég. - Ez komoly?
-Igen. Nagyon tehetséges bátyám van, de a matekhoz, meg az ehhez hasonlókhoz hóthülye. - a két lány egyszerre nevetett fel.
-Jó veled beszélgetni, Naruko. Am mond csak, a bátyádnak van pillanatnyilag barátnője?
-Két hosszú hete szakított vele az a kúrva Hinata. Meg is kapta tőlem a magáét... - Naruko feje kezdett egyre vörösebb árnyalatot felvenni, a dühtől arcába tóduló vér hatására. - Valami hülye kutyaimádó miatt dobta Narutót, és szegénykém egy hétig ki se jött a szobájából, csak sírt. Utána 4-5 napig úgy járkált le-föl a házban mint egy élőhalott. Tegnapelőtt reggel láttam először mosolyogni, tegnap meg már a régi Naruto köszöntött engem. Szóval, hogy lerövidítsem, most nincs senkije. Ha össze akarsz jönni vele, figyelmeztetlek, nem lesz könnyű dolgod velem, ha bántani mered. Ő az egyetlen az életemben, szóval nehogy sírni lássam őt miattad, mert ugyan abban lesz részed mint Hinatának. Lehet, hogy még rosszabb lesz a büntetésed.
-Oké, oké. Vágom. Mond csak Naruko, milyen lányokat szeret a bátyád? Gondolod bejövök neki? Szeretnék összejönni vele, de nem tudom, hogyan közelíthetném meg. Adsz tanácsot? - Sakura zöld szemei, most könyörgően csillogtak Naruko felé. A szőke lány vett egy mély levegőt, utána azt lassan kifújta.
-Nem gondolod, hogy előtte várhatnál egy pár napot? Legalább amíg csitul a felkavart levegő közted és Sasuke között. Nem szeretném ha Naruto összejönne egy olyan lánnyal, aki amint szabaddá vált, máris szalad a következő útjába akadó fiúhoz. Remélem érted az érveimet.
-Igen, értem és igazad van. Várok egy-két hetet. - Sakura felállt a helyéről, majd mélyen meghajolt. - Köszönöm Naruko, nagyon sokat segítettél.
-Várj, Sakura. Még nem ittunk semmit.
-Nem baj. Most inkább haza megyek. - már indult is az ajtó felé.
-Haza viszlek. - mondta Naruko, és már kapta is fel a kocsikulcsot az üveg asztalról, de a nő szavai megállították.
-Inkább sétálok egyet. Ki kell tisztítanom a fejemet ettől a sok gondolattól.
-Rendben van. Nos, bármikor eljöhetsz hozzánk, mi szívesen fogadunk. Akkor majd egyszer. - köszönt el a szőke, Sakura pedig intett kezével és kedvesen mosolygott.
Naruto műszaka végre véget ért. Amikor végre sikerült összepakolnia a cuccait, hátizsákját a vállára kapva, elindult a nagy parkoló felé, hogy végre beülhessen sportkocsijába. Ebben különböztek Narukóval. Naruto jobban szerette a sportkocsikat és a dzsipeket, míg a lány inkább az elegáns autókért volt oda. Amint a kulcs gombját lenyomva megvillantak autójának a lámpái, kinyitotta a sofőr felőli ajtót és bedobta a táskáját a másik ülésre, majd egy halk huppanással beült a volán mögé. Becsukta az ajtót és az indító kulcsot beillesztve a zárba, felmordult a motor. Hawaii olyan hely volt, ahol nem kellett bekapcsolni a biztonsági övet, de Naruto még Japánban megtanulta, hogy ez szükséges, és most csak a megszokás kedvéért húzta át a fekete övet a mellkasán. Leengedte a tetőt, így haját hevesen borzolta a sebes szél. Nyugodtan kihajtott a parkolóból, és a gázpedált tövig nyomva indult el haza. Amikor elért a bejárathoz észrevette, hogy egy ismeretlen autó parkol bent. Csengetett, így húga tudta, hogy hazaért. Nem kellett egy percnél több és a vaskapu már meg is mozdult. Naruto behajtott az másik autó mellé, leállította a motort, majd kiszállt. Valamiért habozott bemenni, mégis kíváncsisága erősebb volt az intő suttogástól. Odalépett az ajtóhoz és benyitott. Hallotta húgát, hogy valakivel vidáman cseveg. Menten a rózsaszín hajú jutott eszébe, és arra gondolt, hogy meglepi a lányokat. Berontott a napaliba és elüvöltötte magát.
-Megjött a ti vízi mentőőőtök! - de ekkor elkerekedtek a szemei. Nem Sakura ült ott, hanem a volt fiúja, Sasuke.
-Dobe. - Naruko és Sasuke egyszerre mondták ki azt a rövid szót, amitől Naruto simán agyvérzést tudott kapni. A két meglepett személy egymásra nézett, majd Naruko nevetni kezdett, míg Sasuke csak egy félmosolyt engedett meg magában, de alig tudta lenyelni röhögőgörcsét. Naruto dühtől vörös arca nagyon aranyosnak hatott abban a pillanatban. "Aranyos? Mégis miket gondolok én?" - Sasuke meglepődött saját gondolatain, közben észre sem vette, hogy megsüllyed mellette a kanapé. Naruto huppant le, két könyökét megtámasztotta a térdein, kézfejébe pihentette állát. Sasuke is rendesen végigmérte a másikat, amire ösztönösen nyelt egyet. "Mit művelek? Hisz ez egy fiú! Egy hihetetlenül sexi fiú. Franc!"
-Mond csak húgi, Sakura már elment? - Sasuke meglepődött a kérdés hallatán.
-Igen bátyus, elkerültétek egymást. Sasuke csak az előbb érkezett. Ah! Jó hogy eszembe jutott. Még nem is hoztam semmit a vendégünknek. - ezzel Naruko kirobogott a nappaliból. Naruto hátradőlt és kényelmesen elhelyezkedett a kanapé sarkában, közben jól megvizsgálta a mellette ülőt. Sasuke érezte a másik pillantását, és megborzongott a gondolatra. Nem az undor miatt futott végig rajta a hideg, hanem azért mert ez a férfi nézte őt. "Egy Dobe. Egy hülye Dobe miatt érzem magam ennyire feszültnek. Ez nem lehet igaz!" Naruko egy tálcával a kezében tért vissza a két sráchoz és a fiúk elé téve a poharak megtöltötte narancslével. Pár jégkocka volt a poharakban, így még hűsítőbbnek hatott az ital. Naruto és húga kedvence volt a narancslé. Valamiért ez a gyümölcs nagyon hasonlított rájuk, legalább is így gondolták. Naruto kortyolt párat a frissítőből, majd letette az asztalra.
-Naruko, mondott valamit Sakura mielőtt elment? - a kérdezett habozott a válaszadással, de végül is nem volt mit veszítenie.
-Hát mondott. Például azt mondta, hogy össze szeretne jönni veled, csak nem meri megkérdezni. - Naruto arcán a meglepettség után egy hatalmas vigyor terült el.
-Ezaz! - rikkantott boldogan a fiú.
-Mi van? - a copfos nem értette bátyja reakcióját.
-Az, hogy én is szeretnék összejönni Sakurával, csak nem tudtam, hogy hogy érzi magát, miután szakított vele. - ujjával Sasuke felé mutatott. - Dejó! Hagyott mobilszámot, vagy bármit ahol elérhetem? - Sasuke szíve fájdalmasan összeszorult a gondolatra. Visszavonhatatlanul beleesett Narutóba, de tudta, hogy sosem lehet az övé. Felállt, megköszönte a vendéglátást és olyan gyorsan elviharzott, amilyen gyorsan csak tudott.
Az Uchiha ház hatalmas teraszán egy hosszú fekete hajú férfi üldögélt és éppen az aznapi újságban kutatott valami érdekes hír után. Amikor rájött, hogy a szokásos hülyeségen kívül semmi más sincs, inkább letette a papírokat és rágyújtott egy szál cigire. Lassan szívta miközben látta, hogy nyílik a nagykapu és egy sportkocsi robog be rajta. Letette a füstölgő vackot, így üdvözölni tudta a betévedőt.
-Üdv itthon, Sasuke. - mély hangja a folyó csobogására emlékeztette az embert. A másik egy nagyon feldúlt morgással válaszolt, majd átlépett a bejárati ajtón, nyílegyenest a szobájába, aminek az ajtaját úgy bevágta, hogy az majdnem leszakadt. Itachi elkerekedett szemekkel nézte öccsét, akit ennyire dühösnek és szomorúnak még nem látott. Fellépkedett a lépcsőkön, odaállt a szoba elé és kopogott. Semmi válasz, ezért még egyszer megpróbálta. Erre csak egy "Hagyj békén!" morgást kapott, és ekkor Itachi utolsó türelmi szála is elszakadt. Engedély nélkül nyitotta ki az ajtót és lépett be. Sasuke szemei csillogtak a dühtől, mert még ilyen pillanataiban sem hagyják magára. Az idősebbik testvér elsétált az ágyig, leült annak a szélére és tenyerével simogatni kezdte öccse fejét. - Mi a baj?
-Semmi. - morgása majdnem sírásba csapott át.
-Hazudsz. Ez nyilvánvaló. És tudod, hogy nem szeretem ha hazudsz. Halljam. Ki bántott téged? - hangja most ellenkezést nem tűrően hatott.
-Tudni akarod? Az élet. Az bántott a legjobban.
-Miért?
-Mert olyannak teremtett, amilyen vagyok a hülye hajlamaimmal együtt.
-Ezt meg hogy érted?
-Buzi vagyok, a kúrva életbe! Belezúgtam egy srácba, baszd ki! - üvöltötte torka szakadtából.
-És ez miért baj? - Sasukét teljesen meglepte Itachi reakciója. A fiatalabbik azt hitte, hogy bátyja majd undorodva elhúzódik tőle és elkerült tíz lépésnyi távolságban, de ehelyett ezt kérdi.
-Miért? Nem érted? B-u-z-i vagyok!
-Ebben nem látok semmi rosszat. Ha te a fiúkat szereted, akkor ezen nincs mit változtatni. Úgy vagy jó, ahogy vagy, aki meg nem fogad el így, az mehet legelni. Na de most hogy mondtad, hogy belezúgtál valakibe, elmesélnéd nekem?
-Mégis mit?
-Hogy néz ki, hány éves, mi a neve, szeret ő is téged?
-Húha! Egy: rohadtul jól néz ki. Vízi mentő a parton. Kettő: 25-26 éves lehet, nem tudom pontosan. Három: Uzumaki Narutónak hívják. Négy: Sakurával akar összejönni, szóval a válaszom, nem.
-Sakurával? De hát ő a te barátnőd, nem? Legalábbis vele vagy kapcsolatban kb egy hónapja.
-Ő volt, csakhogy amikor lementünk a partra úszni, összevesztünk egy félreértés miatt és én úgy láttam jónak, ha vége lesz ennek a hazugságnak. Olyasmit vágott a fejemhez az a ringyó, amit soha az életben nem bocsájtok meg neki.
-Nem gondolod, hogy túlreagáltad? Csak azért kérdezem, mert nagyon gyorsan felfortyansz apróságokon. Lehet, hogy te hibáztál valahol, csak nem akarod belátni.
-Nem! Én sose hibázok! - Itachi a szemét forgatta.
-Benned erősebb az Uchiha büszkeség mint bennem, - tartott egy kis szünetet. - sajnos. Figyelj, ha már Sakurával nem jött össze, akkor próbáld meg azzal a Naruto gyerekkel. Lehet, hogy vele jobban kijönnél. Még nem jött össze Sakurával, ugye? Akkor meg ragadd meg az alkalmat és szerezd meg magadnak, mert ha csak itt siránkozol, az ex nőd szépen elrángatja a szerelmedet az orrod elől. Gondolom ezt nem akarod.
-Nem hát, de mégis hogyan csináljam, hisz ő a lányokat szereti. Nem hiszem hogy csak a nézésemmel megtudnám hódítani, mint az eddigi összes lányt.
-Ez igaz, de attól még meg kell próbálnod. Uchiha vér csörgedezik az ereidben, nem? Akkor meg úgyis kitalálsz valamit. - biztatta Itachi a letört öccsét. Sasuke szemmel láthatóan gondolkodott, majd mintha megvilágosodott volna, szemei megteltek önbizalommal és erővel.
-Megpróbálom. - mondta mosolyogva bátyja felé. - Köszönöm Aniki. Holnap indul az akcióm. Uzumaki Naruto, nem menekülsz előlem. - egy ördögi vigyor kíséretében bevette magát a fürdőszobába. Itachi kezdte sajnálni Narutót, mert ismerte annyira öccsét, hogy tudja, az a vigyor nem jelent semmi jót a másiknak. Az idősebbik Uchiha most felállt az ágyszéléről és lement a konyhába vacsorát készíteni maguknak.
Másnap reggel Sasuke hihetetlen önbizalommal kelt. Az izmaiban érezte azt a szétfeszítő erőt, amely a célja felé sodorta és amely segítségével megkapja amit akar. Itachi szokás szerint megcsinálta öccsének a reggelit, és miután mind a ketten falatoztak, elindultak munkahelyeikre. Sasuke tervezte, hogy még a nap folyamán elmegy a partra és leellenőrzi, hogy Narutóra még nem-e vetett valaki szemet; főleg Sakura. Munkájával nem szokott késlekedni, de ezen a napon még az elmaradt anyagot is megcsinálta, sőt még többet is. Ten-Ten és Ino a két munkatársnője csak hitetlenkedve nézték az Uchihát, ahogy már olyan tempóban ütögeti a számítógép billentyűzetét, hogy majdnem füstölni kezd. Nem tudták ennek a hirtelen változásnak az okát, de tudták, hogy valami nagy van készülődőben. Amikor az utolsó papír is a helyére került, mindenki hazamehetett, de Sasuke inkább a homokos part felé vette útját. Autójában ülve élvezte a szél érintését a bőrén és ahogy látta célja közeledtét, még jobban lenyomta a gázpedált. Beparkolt az az autó mellé, amelyről azt gondolta, hogy Narutóé. Kinyitotta az ajtót, majd kiszállt és a strand felé indult el. Előbb a vízi mentő ház felé nézett, de a szőke hajkorona nem volt ott, ezért a víz felé kezdte fordítani a fejét és ekkor jéggé dermedt. Naruko, Naruto és Sakura együtt szaladgáltak a csekély vízben, egymást lefröcskölve. A szőke srác odalépett Sakura mellé, átölelte karcsú derekát és megcsókolta. A lány először nem hitt saját magának, de amint ráébredt, hogy ez a valóság, akkor hevesen visszacsókolta a fiút. Így álltak egymást ölelve hosszú percekig, és Sasuke csak nézte őket közben rátörő dühkitörését próbálta lenyelni. Naruko nézte a párt, majd szeme rátévedt Sasukére aki a strand bejáratánál állt. A copfos lány azt hitte, hogy a fekete hajú Sakurát nézi, de teljesen lesokkolt amikor rájött, hogy bátyját fürkészi fekete szemeivel. "Talán beleszeretett a bátyámba? Nem hiszem... De ha mégis, akkor mit érezhet ebben a pillanatban?" - gondolatait lezárva visszanézett a bejárathoz, de Sasuke már nem állt ott. Naruko nem gondolkodva elindult a parkoló felé. Szerencséjére az ifjabbik Uchiha még az autó ajtajának a kinyitásával bajlódott, ezzel időd adva a lánynak, hogy utolérje. Naruko odalépett és a fiú vállát megragadva maga felé rántotta, közben nekivágta a kocsinak. Sasuke elkerekedett szemekkel nézte ahogy a lány egy rántással megfordítja és nekilöki az autójának.
-Mit akarsz tőlem? - üvöltötte Sasuke.
-Szerelmes vagy a bátyámba? - Narukonak már nem volt kedve a kerteléshez, így belekérdezett a közepébe. Az Uchiha fiú nem akart hinni a fülének. "Naruko rájött? Vajon Naruto is?" - gondolatait Naruko komoly tekintete szakította félbe.
-Semmi közöd hozzá! Plusz, a bátyád fiú! - próbálta menteni a menthetőt, de ez már elúszott. A szőke lány meleg mosolya mindent elárult a szerelmes srácnak.
-Szóval igen. Ne is tagadd, mert rád van írva. Hidd el nekem, a bátyámat szívesebben látnám veled, mint Sakurával. Jó az a nő, de nekem akkor is ellenszenves. Ha akarsz összejönni Narutóval, akkor segítek neked. Mi a válaszod? - Sasuke egy kicsit gondolkodott, majd kérdéssel válaszolt a kérdésre.
-Mi a terv?