Kategória: Gen Crossover flashfic (300 szó cím nélkül)
Szerzői jegyzet:
- Volt egy eszement próbálkozásom (100 db Alias
drabli/dupladrabli/flashic vázlata van pár mondatban kidolgozva -
papíron), ez az ötlet volt a 12-es sorszámú.
- A crossover másik felét nem szeretném itt és most elárulni, mert ezzel lelőném az amúgy is gyenge lábakon álló poént.
Szerzői jogok: Az "Alias" c. sorozatot JJ Abramsnek kell megköszönni, a crossover másik felét pedig Josh Whedonnak. Tehetséges emberek, akik szellemi termékeivel én csak rendetlenkedem, és természetesen mindebből semmilyen anyagi hasznom nem származik.
Intermezzo
A találkozót egy sötét és félreeső helyre beszélték meg... mint annyi más hasonló "randevúnál". Igazából a lepukkant sikátor volt az, ami a legkevésbé zavarta Sydneyt: az üzlet tárgyától és a másik féltől viszont kirázta a hideg.
Egyszerűen felzaklatta a tény, hogy egy újabb Rambaldi-műtárgy fog Sloane kezére jutni, és ezúttal nincs mód arra, hogy előtte tönkretegyék, vagy átjátsszák a CIA-nak. Már az is félelmetes volt, hogy amíg ő a világ legtávolabbi pontjain kockáztatta az életét egy-egy újabb "régiségért", a városban végig volt egy ugyanolyan fontos darab, talán csak pár saroknyira az SD-6 főhadiszállásától.
Csak a szerencsén múlott, hogy Sloane nem szerezte meg már rég. És az is puszta szerencse volt, hogy Sydneyt küldte erre a "küldetésre", hiszen így legalább arra találhatott módot, hogy vessen egy pillantást a szerkezetre. Többre nyilvánvalóan nem lehet ideje: a másik fél megérkezik, átadja az eszközt, Sydney a pénzt, és elsétálnak; Dixon a sarkon túl fogja felvenni… az is szerencse lesz, ha rá tud pillantani a műtárgyra, másra tényleg nem lenne alkalom.
Mégis ki az, aki elad egy Rambaldi-szerkezetet? Ez a tény szintén zavarta… vagy ha nem a tény, akkor a csuklójához láncolt bőrönd, ami gyanúsan könnyűnek tűnt. Valahol legbelül érezte, hogy nem pénz van benne. Egy Rambaldi-műtárgyat nem lehet megvenni… nem pénzért. Ugyanakkor elképzelni se tudta, hogy mit ajánlhatott fel Sloane a másik félnek. Vagy talán nem merte elképzelni.
Nyugalmat színlelt, amikor hirtelen neszt hallott a háta mögül: nem vette észre, hogy mikor érkezett meg… a nő. Magas volt, barna hajú, divatos kosztümben… Átnyújtotta a névjegyét és a táskát, Sydney kinyitotta a bilincset, és átadta a bőröndöt. Minden olajozottan ment: egyikük jobbra indult, másikuk balra.
A legközelebbi lámpa fénykörébe érve Sydney megállt, hogy belepillantson a táskába, de előbb futólag vetett egy pillantást a kezében szorongatott névjegyre is.
Csak két szó állt rajta: Wolfram & Hart.
Vége