Hahó újra itt vagyok, remélem örültök!!;) Ha elolvastátok és tetszik, légyszi írjatok kommentet és akkor ígérem ultragyors leszek a következő részekkel.;)

Egy újabb szokásos nap a Princeton Plainsboroban: emberek tömege a klinikán, a nővérek pletykálkodásának hulláma, amely végigsöpör az egész kórházon, és persze House ténykedései. Mint mindig, ha nem volt esete, valami számára szórakoztató dologgal ütötte el az idejét. Például a gameboyával játszott, nyalókát szopogatott, kedvenc sorozatát nézte a szülészorvosoknak fenntartott pihenőben vagy egyszerűen csak cseszegette a kórház dolgozóit és a betegeket. De a legeslegkedveltebb időtöltése Cuddy felingerlése meg a vele való igencsak szikrázó flörtölés volt. S mivel nyalókájából már csak egy pálcika maradt és 60-szor kinyírta az összes űrlényt a videojátékban, elkezdett unatkozni. Egy pillanatra elmerengett, majd szemében veszélyes fény csillant. Felállt, hogy elinduljon a lift felé vezető úton.

Cuddy a szokásosnál is indulatosabb állapotban volt. Az imént vesztette el a kórháznak legtöbbet hozó adományt a fent említett gyerekes orvos miatt. Fogcsikorgatva rendezgette a fontos papírokat, újabb pénzlehetőség után kutatva.

- Csak nem zavartam meg az elfoglalt igazgatónőt? – lépett be derűsen House.

- Hogy gondolod? Valamikor is megzavartál engem? – ironizált.

- Ennek örülök – vigyorgott Greg.

- Most, hogy így felvidítottalak igazán magamra hagyhatnál.

- Ne csináld már Cuddy, úgy unatkozom! – siránkozott.

- Ne is álmodj róla, hogy én foglak szórakoztatni, mikor te akadályoztad meg annak a nagy adománynak az elnyerését!

House tett pár tétova lépést Cuddy felé, aki szemrehányóan folytatta:

- Nagyon is szükségem lett volna arra pénzre. És temiattad elveszettem.

- Ugyan Cuddy, ne siránkozz. Össze tudod azt szedni másféleképpen is. Fogadni mernék, ha átlátszó ruhát vennél fel, senki se tudna ellenállni neked – vigyorgott megsemmisítően. – Én így sem tudok – tette hozzá magában, de ki se kellett mondania, hiszen pillantása elárulta őt.

- House, hagyd abba! Ne nézz így rám!

- De, mégis, hogy? – vigyorgott tovább.

- Tudod te azt! Mintha meztelen lennék.

- Sajnos nem. Bár ezen igen könnyen segíthetünk – lépett előre határozottan. Cuddy elég kényelmetlenül kezdte érezni magát, House túlságosan közel volt, testük épphogy nem érintkezett. Felszegte a fejét, hogy szembenézzen a jéghideg, csontig átlátó szempárral. – A francba! – mérgelődött magában, ahogy érezte, egyre mélyebbre merül átható tekintetében. Gyorsan elhátrált a férfitól, de nem mehetett messze, mert dereka az íróasztalnak ütközött.

- Ennyire félelmetes vagyok? - kérdezte House látva a nő rémült arcát. Lisát a telefon hangos csörgése mentette meg a kínos helyzettől és a válaszadástól.

- Itt Dr. Cuddy! – vette fel nagy megkönnyebbüléssel a telefont.
Az anyja hívta, hogy itt van a városban és 3 körül eljön a kórházba meglátogatni őt. Miután lerakta, House már sehol sem volt, pedig meg akarta vele ígértetni, hogy legalább míg itt van az anyja addig viselkedjen normálisan. Ránézett az órára, az fél 1- et mutatott. – Szuper! Még van 2 és fél órám House megzabolázására. – sóhajtott keserűen. Visszatért a munkához, hogy legalább amiatt ne kelljen majd idegeskednie édesanyja ittlétekor. Mikor újra ellenőrizte az időt már háromnegyed 3 is elmúlt. Nem értette, hogy a fenébe tudott ennyire beletemetkezni a munkába. Sietve elindult House irodájához.
House már a lifttől halotta igazgatónője tűsarkainak ütemes kopogását. Cuddy be is lépett mindjárt, majd odament a férfihoz, aki számítógépje előtt ült.

- House! – szörnyülködött Cuddy, amint meglátta mivel foglalatoskodik a férfi. – Nem zavar, hogy még jócskán tart a munkaidőd, és én is itt vagyok?

- Hát az utóbbi meglehetősen, úgyhogy fogd rövidre a szónoklatod.

- Tudod, mit akarok mondani?

- Nem, nem tudok anyád látogatásáról és a prédikációról sem, amit evvel kapcsolatban akarsz előadni nekem.

- Honnan hallottad ezt?

- Az mindegy. Na, ne kímélj!

Cuddy csúnyán nézett a férfira, de az nem láthatta, mert eléggé bele volt merülve a videókba, amiket nézett.

- House! Mondtam már, hogy fejezd be! Vagy legalább a hangot vedd le!

- Hoppá! Most elárulta magát Dr. Cuddy – húzta fel még jobban, s feljebb tekerte a hangerőt.

Lisa ekkor már kiabált House- szal, de az úgy tett, mintha nem hallaná. Füléhez tette a kezét, közben mondta:

- Nem értem Cuddy! Még hangosabbra? Oké, ha ragaszkodsz hozzá.

Lisa véget vetve a nagy nyögéseknek, amiket a pornófilm hallatott kihúzta a dugót a konnektorból.

- Ünneprontó – mormogta megbántottan Greg, mire Lisa összehúzott szemekkel nézett rá. – Mért nem vallod be, hogy te is szívesen néznéd?

- Azért, mert ez nem igaz.

- Hazudsz. Ennyi idő után hiányoznia kell a szexnek az életedből – mondott ellent figyelve mit fog reagálni a nő.

- Ha a szex neked csak ebben telik ki, akkor nem, nincs igazad.

Menni készült, ám a férfi felemelkedett a székről és elállta az útját.

- Hova, hova? Még nem is papoltál nekem a helyes viselkedésről.

- Mért kell folyton ezt csinálnod? – kérdezte csüggedten. – Folyton kigúnyolsz és belém kötsz, amikor csak tudsz. – már megint túl kevés volt a távolság kettejük között. Hihetetlen milyen hamar változott a hangulat, amikor együtt voltak. Egyik pillanatban majdnem hogy megölik egymást, a másikban meg közel állnak egy kirobbanó csókhoz. Ez a szeretlek-utállak kapcsolat kezdett elviselhetetlenné válni Cuddy számára. S akkor - bár fogalma sem volt, hogy megmenekült-e egy kellemetlen helyzetből vagy épp kimaradt valami jóból - egy furcsán ismerős parfüm ütötte meg az orrát, amihez egy felkiáltás is társult:

- Lisa drágám!! – rohant oda az idősödő nő Cudyhoz – elsuhanva House mellett – és átölelte.

- Szia, anya! – köszönt vissza jóval kevesebb lelkesedéssel, mint édesanyja.

- Én meg már azt hittem, hogy ön a rejtegetett nővérek egyike. – szólalt meg House is.

Greg ezen megjegyzésére az asszony elengedte lányát, majd a férfihez fordult, s kissé pironkodott arccal fogadta a bókot.

- Ó ugyan! – Cuddy egyszerre tudta, hogy House evvel végleg levette a lábáról.

- Anya, ő itt… ööö… - Lisa nem találta a szavakat ugyanis őt is teljesen elbűvölte ez a fajta House. Amint az eleresztett egy elbűvölő nem rá jellemző mosolyt, Cuddy beszédképtelenné vált.

- Jahj Kislányom, ne szégyenlősködj! – kuncogott a nő. – Mutasd be nekem az udvarlódat!

House szeme igencsak kiterjedt a csodálkozástól, s elfelejtett tiltakozni. Cuddy volt soron, hogy kimentse magukat az igencsak kínos szituációból. Elég szorosan álltak egymás mellett, de mindketten kerülték a másik tekintetét.

- Nem anya, ő itt nem a… - fogott bele a tagadásba, ám akkor eszébe jutott az a rengeteg alkalom, mikor látta édesanyja csalódott arcát, amint felvilágosította, hogy még mindig nincs barátja. Felvette hamisítatlan mosolyát, majd mondta:

- Bemutatom Gregory Houset, az én… khm… barátomat.

- Mi?! – döbbent le Greg szörnyülködő szemekkel nézve a mellette álló nőre. S még mielőtt House meghiúsította volna tervét, feltűnés nélkül belerúgott a férfi bokájába, aki erre azonnal abbahagyta a kétkedést.

- Örvendek Mrs. Cuddy! – köszöntötte kedvesen.

- Miranda Woods. – nyújtotta Greg felé tökéletesen manikűrözött kezeit. - Szólítson Mirandának, kérem! Cuddy eltátotta a száját. Soha nem látta még ennyire előzékenynek édesanyját idegenekkel szemben. S mivel House csak tétlenül állt, míg Miranda felé nyújtotta a kezét, Cuddy oldalba bökte és olyan halkan beszélt, hogy csak a férfi hallja.

- Nyújtsd már oda a kezed, különben életed végéig rendelhetsz!

Ez el is érte a hatását. Miranda és House mosolyogva kezet ráztak.

– Most magatokra hagylak – közölte Miranda sokatmondó hangsúllyal. Elindult és az ajtóból visszafordulva mondta:

- Később gyere az ebédlőbe Lisa és hozd magaddal Gregoryt is. – House említésekor szégyenlős mosoly jelent meg az arcán. –Szeretném jobban megismerni.

- De House, akarom mondani Gregnek nagyon sok dolga van.

- Nincs apelláta – szólt rá lányára szigorúan, aztán Greghez fordulva újra lágy hangon mondta: - Biztosan tud rám egy kis időt szakítani, fiatalember.
House hezitálva bólintott, aztán nézte Miranda kecses járását a folyosón. Külsőre nem túlzottan hasonlítottak Lisával. A nőnek rövid, világosbarna haja volt, amibe belevegyült pár őszes hajszál. Más nem igazán árulkodott koráról. Szoknyás kosztümöt hordott, igaz nem olyan attraktívat, mint a lánya. Szemük viszont teljesen ugyanolyan volt. Mindig is érdekelte, vajon kitől örökölhette Cuddy azokat az elképesztően csillogó szemeit. Amikbe ha belenézett egyszerűen rabul ejtették, és nem akarták elengedni.

- Valamivel nagyon megfogtad – jegyezte meg mogorván Cuddy, kirántva Greget az álmodozásból.

- Nem is kérdés, hogy mivel. Csak rám kell nézni – felelte House, majd színpadiasan felszegte a fejét.

- Na igen. És akkor ne is beszéljünk hírhedt udvariasságodról.

Greg nem vette figyelembe a nő megjegyzését, helyette számon kérte őt:

- Mi a terved?

- Tervem? – tettetett ártatlanságot Cuddy.

- Tudom, hogy számodra is ellenállhatatlan vagyok,- erre Lisa méltatlankodva felhorkantott. - de mégis mért mondtad Sátánmaminak, hogy velem jársz?

- Sátánmami? Ne beszélj így az anyámról! – háborodott fel.

- Jól van, jól van. Nyugi már! – csitította, aztán belehuppant a székébe. Cuddy követve a példáját utána ment és nekitámaszkodott az íróasztal elejének, így pont vele szemben volt.

- Nekem nincs igazán időm randizgatni, amint azt te is tudod – fogott bele keserűen. – És hát anyám minden egyes alkalommal előhozakodik a témával, én meg úgy utálom, mikor mindig lelombozom őt avval, hogy nincs senkim. Aztán amint csillogó szemekkel rád nézett, a barátom lévén, nem akartam újabb csalódást okozni neki. – csodálkozott magán, hogy ennyire őszintén beszámolt Housenak az érzéseiről. – Nem is tudom, minek mondom ezt el neked! – gondolta bosszúsan, s úgy tűnt hangosan is kimondta, mert Greg minden él nélkül a hangjában ezt kérdezte:

- Nem bízol meg bennem? -Hupsz! – kiáltott fel magában, bár már fogalma sem volt mit mondott ki hangosan és mit nem.

- Mennünk kéne – tért ki a kérdés elől.

- Én nem megyek.

- Már megígérted neki, szóval nem úszod meg. Anyám igazi hárpia tud lenni, ha akar.

- Én ezt nem igazán vettem észre.

- Veled valamilyen képtelen ok miatt irtó kedves. Jahm és akkor segítesz nekem?

- Miben? Az álpasi projektben? Hát persze hisz nincs is jobb dolgom – jegyezte meg gúnyosan.

- Remek! Amúgy se lett volna más választásod. – vigyorgott önelégülten Cuddy.