Az erdőt két ninja szelte át. Az egyiknek szürke volt a haja és a száját maszk takarta. A másiknak hollófekete haja és szeme volt. Csöndesen haladtak ugrálva ágról-ágra. Végül a beállt csöndet a szürkehajú törte meg.

– Furcsa lesz visszatérni a faluban, nem? – kérdezte.

– Nem tudom, még nem gondolkodtam rajta.

– Értem, azonban figyelmeztetlek a falu, az emberek, sőt Naruto és Sakura is megváltoztak – mondta a maszkos, de válasz nem érkezett csak hümmögés. Ezek után csöndesen ugráltak az ágakon, de a maszkos magában hozzá tette:

„Nem csak te változol Sasuke nem csak te..."

Konohában zajlott az élet. Pontosabban Konoha főterén egy színpad állt rajta pár emberrel. Egy együttes volt. A szőke hajú énekes bársonyos hangja betöltötte akár az egész falut. Nem csoda, hogy ennyi a rajongójuk volt. Az első pár sorban a fangirlök álltak. Utánuk pedig a konohai nép. Hátul három lány állt. Egy fekete, egy barna és egy rózsaszín hajú, majd a feketehajú szólalt meg.

– Még mindig nem szóltok egymáshoz? – kérdezte a rózsaszínhajútól.

– Nem, Ő híres lett és sznob. Nem tudok vele mit kezdeni.

– Már fél éve nem beszéltek amióta Ő... – kezdte volna a barnahajú, de félt befejezni a mondatot.

– Hé, nyugi Tenten már túltettem magam rajta ennyi – ekkor azonban egy szőke agyonmázolt cicababa állt eléjük.

– Hello, Sakura csak nem kijöttél Narutóhoz? Kibékültetek? – kérdezte egyszerre gúnyosan és kényesen. Ino volt Naruto legnagyobb rajongója. Minden koncerten ott volt, és szinte, mint anno Sasukéra, a szőke énekesre is ráakasztotta magát.

– Ino, te hogy-hogy nem az első sorban csápolsz? – kérdezte a rózsaszín. Nagyon elege lett a lányból. Nem elég, hogy itt idegesíti, még meg is említi a rossz kapcsolatukat. – Tudod, mit nem érdekelsz. Amúgy mióta foglalkozol az én gondjaimmal. Tudtommal te olyan tökéletes vagy, hogy még az sincs.

Azzal faképnél hagyták a szőke hajút. Hazafelé tartva Hinata és Tenten levált tőle. Sakura gondolataiba mélyedve battyogott tovább. Egy emlék jutott eszébe. Egy számára fájdalmas emlék.

/Visszaemlékezés/

Sakura boldogan sétálgatott a színpad mögött. Ma végre rászánta magát. Ma végre bevallja az érzéseit. Nem lesz olyan gyámoltalan, mint Sasukéval. Hallotta a közönség vastapsát, és várta, hogy Naruto kijöjjön a színpadról. A szíve a torkában dobogott. Végül meglátta a kékszeműt közeledni. Amint a szőke hajú meglátta a szemöldökét, felhúzta, és kérdőn tekintett a rózsaszínre, mire az belekezdett.

– Naruto, én nagyon kedvellek és nem, mint barátot ez több. Tudom, hogy régen szörnyen viselkedtem de, most már biztosra tudom, te, vagy akit szeretek – kimondta. Bár szíve még mindig torkában dobogott de túl esett rajta. Ám a szőke csak hallgatott. A lány ezt rossz néven vette, ezért megkérdezte. – Nem is mondasz semmi? – kérdezte félve. Igen félt a fiú válaszától. A visszautasítástól. Eleget szenvedett Sasuke miatt.

– Nincs mit mondanom – mondta ridegen és ezzel közelebb lépett a rózsaszínhez, de úgy, hogy orruk összeért, mire a lány elpirult. – Tényleg úgy érzed képes vagy szeretni? – kérdezte szinte már suttogva. A zöldszemű zavarában csak bólogatott. A kék szemű ajka vészesen közeledett. Na álljon meg a menet. Ő még soha életében nem csinált ilyesmit. Most meg nyilvánosan megcsókolná? Sakura megijedt. És a fiú ezt észre vette. – Azt hiszem, mi ketten nem járhatunk együtt, nem igaz? Még akkor se, ha te... a barátom vagy.

Sakura szemébe könnyek gyűltek és sírva elfutott.

/Visszaemlékezés vége/

Azóta a nap óta többet nem beszéltek. Nem szóltak egymáshoz. A fiúnak minden nap más barátnője volt. Végül is megteheti. Mikor ezt elmondta a barátnőinek ők, nagyon megutálták a kékszeműt. Hinata már akkor lemondott Narutóról amikor, híres lett, és máig boldog párkapcsolatban van Kibával. Tenten és Neji között már a Chuunin vizsgán volt valami, ez később kivirágzott. Temari akkor találkozgatott Shikamaruval amikor, itt volt a faluba. Ám mégis Naruto és Sakura közül az utóbbi szenvedett a legjobban. Eszmefutásából az ébresztette ki, hogy hazaért. Bement a nappaliba és levágódott a kanapéra, majd bekapcsolta a tv-t. Mivel nem sokára edzése lesz, ezért átöltözött ninja ruhájába. Bár már régen nem az, ami volt. Hosszú hajára tekintve már nem kiengedve, hanem két copfba fogta. Fejpántját sem a feje búbján hordta már, á-á nem, a homlokán. Magassarkú csizmáját megtartotta. A szoknyáját elhagyta. És térd alá érő török nadrágot vett fel. A fölsője mellkasi részénél kezdődött, és magas nyaka volt, valamint volt ujja. Kesztyűje nagyon hosszú ezért ráhúzta a pólója ujjára. Így úgy tűnt mintha egybe lenne. Valójában az öltözékén két szín dominált: piros - mert azt olyan alapszínnek gondolta -, és fekete. Mivel a találkozásig volt fél óra - plusz még Kakashi-sensei késése meg Narutóval sem akart találkozni a kelletten kívül -, sétált egyet a faluba. Mire a hídhoz ért Naruto már ott volt. Zavartan sütötte le pilláit, mikor megérezte a szőke tekintetét. Csöndben vártak senseiükre. Mikor Kakashi megérkezett SÉTÁLVA mindketten eltátották a szájukat.

– Elnézést a késésért de fontos megbeszélni valóm volt a Hokageval. Nos új csapattársat kaptok. Had mutassam be – bár szerintem nem is kell –, Sasuke Uchihát.

Na erre senki nem számított. A hirtelen jött sokkból Sakura tért ki előbb így üdvözölte az Uchihát.

– Szia Sasuke, újra a faluban? – kérdezte kedvesen. Örült, hogy végre tud valakihez hozzá szólni miközben Kakashira várnak. Végül Naruto is kilábalt így ős is köszöntötte Sasukét a maga stílusában. Odament kezét ökölbe szorította majd maga elé, tartotta. A másiknak se kellett több beleöklözött a másikéba.

– Csá haver, jó újra a faluba látni – mondta Naruto.

– Ja, már kezdtem unni a folytonos bujkálást.

Ezek után megkezdődött az edzés. Kakashi megint a csengős tesztet akarta alkalmazni.

– Ne már, sensei nem unja még? - nyafogta Sakura.

– Nem. Most, hogy újra teljes a csapat még inkább össze kell dolgoznotok – mondta bölcsen Kakashi. Erre már Sakura csak fújt egyet. Naruto rögtön bevetette a Rasengant. Pedig ha tudná, hogy itt nem az erő a lényeg. A rózsaszín hajú beleöklözött a földbe mire az szétnyílt Naruto előtt. A szőke meg beleesett volna, ha nem kapaszkodik meg, majd egy ugrással újra talajon volt.

– Mond csak, Sakura - kezdte el nyugodtan - TE NORMÁLIS VAGY? - üvöltötte.

– MÁR HOGYNE – válaszolta a kérdezett ugyanolyan hangnemmel. - TUDOD ITT SENKI SEM KÍVÁNCSI, HOGY TE MILYEN ERŐS VAGY! DE HA NAGYON AKAROD, MEGCSINÁLHATOD EGYEDÜL, VÉGÜL IS TE OLYAN NAGY VAGY - ironizált a zöld szemű. Naruto morgott egyet, hogy megértette. Ezek után szótlanul odament társaihoz, és várta van e valakinek ötlete.

– Rám ne néz Dobe, nem vagyok ötletláda – mondta Sasuke mikor a szőke ránézett. Mivel Sakura már nyilatkozta, hogy neki sincs, Naruto sóhajtott egyet, majd elgondolkodott. A rózsaszín elpirult, mert a kék szemű ilyenkor még helyesebb volt.

– Oké, nos akkor neke...

– Én várok – vágott közbe Kakashi aki jót szórakozott az egészen.

– Jó, én meg mondanám. Na szóval. Sakura fogalmam sincs, hogy de kerülj Kakashi-sensei mögé és állítsd le, azzal a nem tudom mivel, Sasuke, míg Kakashi-sensei mozdulatlan elvesszük tőle a csengőket. Világos?

– Mint a nap – mondta közönyösen Sakura, azzal felugrott egy fára a lomb takarásában. Majd hihetetlen sebességgel leugrott. Hangtalanul ért földre, mint egy macska, és kihasználva, hogy a szürkehajú nem látta, hallotta meg, a kezével nyulat mutatott majd szépen óvatosan, széthúzta kezét, és olyan mutatott, mint a filmrendezők. Pár pillanatot várt, míg a kapcsolat létrejön és a keze között egy kétoldalú tükör pihent, amibe nem, de kilátott. Ezek után beazonosította a jounin arcát ügyelve arra, hogy senki más ne kerüljön, majd kimondta a végszót.

– Ma Tomaru no Jutsu.

Kakashi épphogy megfordult volna mikor a jutsu „eltalálta", és mintha az ütő állt volna meg benne. Naruto és Sasuke, mikor látták mozdulatlanná válni sensejüket odafutottak és elvették a csengőket és passzoltak egyet Sakurának is. A jutsu kezdte erejét veszteni így Kakashi szabadon, járkálhatott ezért odament gratulálni tanítványaihoz.

Sakura amint hazaért elment aludni, ám álom nem jött szemére. Az agya egyfolytában járt. Azon gondolkozott, hogy tudna még közelebb lenni a szőkeséghez.

„De baka Sakura, azt mondta, nem járhattok együtt, akkor minek nyomulsz, tudtommal nem vagy Ino! – sikkantott a vállán egy Angyal-Sakura.

„És akkor mi van? Attól még mutathatja, hogy szereti nem?" – mondta a másik vállán Démon-Sakura.

„Hagyjátok abba!" – már ő is sikított. „Majd még meglátom" – mondta nyugodtabban. De ekkor valami eszébe jutott.

„Tudom már!"

Fogott egy lapot és minden félét ráfirkált, köztük szavakat, meg egy találó nevet és majdnem kész. A többit csak holnap. Ezek után elnyomta az álom.

Ma - idő

Tomaru - megáll