Ez egy Hetalia fanfiction lesz, benne pár kedvenc karakteremmel akikkel megtudjuk hogy mi fog történni akkor ha eleve mások mint a többi Nemzet...
(Kicsit megváltoztattam Alfred F. Jones kinézetét de ugyan úgy képzeljétek el ahogy van az animébe némi extrákkal)
"Uh...a fejem...miért fájhat ennyire? Nem lehetett az olyan sok, amit tegnap a főnök mesélt az omladozó gazdaságommal kapcsolatban..."
Amerika égszínkék szemeivel végignézett kuplerájos szobáján, jobb kezével beletúrt állandóan kócos méz szőke hajába miközben botladozva kiment poszterekkel és fényképekkel teli falú hálóból. Balra található fürdőbe tettetett vidámsággal berontott, táncolva ment oda a mosdókagylóhoz nem törődve egyre fokozódó szédülésével. Mivel Alfred nem szerette túlzottan a hivatalosságot, a mosógépre dobott ruhái közül felvette farmerját, hozzá való fehér pólót amin hazája zászlója díszelgett. Fekete pulóvert húzott pólója fölé, férfi parfümöt fújt magára. "Jézusom hogy nézek ki, akkora bőröndök vannak a szemem alatt hogy szinte egy teljes reptér nem tudna elbánni vele." Arca jobb oldalán lévő ronda fél centiméter széles vörös sebhely szemöldöke fölül indulva szemén átment (a szemének csodával határos módon semmi baja nem volt) egészen az állkapcsa széléig tartott. (Polgárháborúban szerezte ezt Arthur kardjától mikor szabadságáért küzdött) Alfie jobbkezével felvette szemüvegét és ruganyos léptekkel kiment.
"Mit is mondok majd a többieknek, miért is késtem? Talán azt kéne hogy Mc Donald's-ban jártam és ott ettem, de ez nem kicsit átlátszó?"- tette fel magának a kérdést gondolatban. Hirtelen éles fájdalom hasított Amerika fejébe, Alfred hirtelen megtorpant miközben kezeivel fejéhez kapott. Becsukott szemekkel masszírozta sajgó buksiját, fájdalom szép lassan elpárolgott akár a köd. "Csak annyit tegyek kell tennem, hogy mosolyogjak...ezt a Hősök könnyen megtudják oldani, és akkor senkinek nem tűnik fel semmi azzal kapcsolatban hogy valami bajom lenne."
-Megjött a Hős!-kiáltotta, miközben berontott a tárgyaló terembe ahol az idei Világtalálkozót tartották. Jöttére felkapta feját Franciaország, Anglia, Kanada, Németország, Japán, Kína, Oroszország és Olaszország. Görögország szokásához híven az asztalon aludt, Olaszország Németországot kérlelte hogy egyenek tésztát (PASTAAAAAAAAAAA!) míg a többiek kisebb nagyobb csapatokban álldogálltak.
-Csak megérkeztél, és szokásodhoz híven el is késtél!-csóválta Anglia fejét egykori gyarmata felé.
-Nagy volt a sor Mc Donald's-ban miközben a hamburgeremre vártam.
-Szerintem meg simán elkezdhetnénk!-kiáltotta Németország aki kicsit türelmetlen volt, mindenki már halkan beszélgetve húzta ki székét és ült le a helyére. Amerika Matthew jobb oldalán foglalt helyet, a fiú ikertestvére különböző volt mint bátyja. Méz színű haja nem a füléig ért mint Alfrednek hanem a nyaka közepéig, lila szemei, orrán billegő szemüvege és világos kávébarna ruhája volt. (Eközben Alfie feltolta szemüvegét nehogy lecsússzon orráról, Németország meg a kis olaszt igyekezett helyére parancsolni)
Kanada orrán szintén szemüveg billegett, feje búbján egy keskeny kerettel megáldott bőrszíjas védő szemüveget viselt, ölében pihent jegesmedve bocsa Kimarioju pihent. Az állatka felnézett álmosan gazdájától megkérdezte
-Ki vagy te?
-Kanada-sóhajtotta a srác, kinek gondolatai messze jártak. "Szegény Alfred...az a sebhely nagyon ronda ott az arcán amit régen kapott egy kínzás során Angliától...de minden nemzet visel valami háborús heget magán amit országa elszenvedett..."