FELEJTHETETLEN
Összefoglaló:
„Tudja-e, hogy miért kevés a szerotonin a szervezetében?" Az első Inception fanficem. A történetet egy jó barátom, Jatan álma inspirálta – ezúton is köszönöm neki, hogy a rendelkezésemre bocsátotta. A formátumot Samuel Beckett Godot-ra várva című színműve ihlette, bár nem tudom, miért pont ez jutott róla eszembe. Ja, és a cím névadója a Felejthetetlen című film, ami rámutatott arra, hogy az első gyilkosságot nem felejti el az ember.
Személyek:
Peter Hortai
Elmeszakértő
Szobatárs
Mr. Charles
Rendőr
Bányásztelep, Írország. Vendégmunkások szállása, éjjel 11 óra, helyi idő szerint.
Peter Hortai
(Nagydarab szőke férfi belép a közös konyhába.) Hi!
Szobatárs
Neked is! Mi járatban? (fel sem néz a pornóújságból, amiből az ír nyelvet tanulja.)
Peter Hortai
Keresem az utolsó sört... (a hűtőben matat)
Szobatárs
Adj nekem is! (türelmetlenül nyújtja a kezét, még mindig az újságot nézi.) Mennyit húztál le?
Peter Hortai
Tessék! 12 órát. (csendben ülnek, és isznak.)
Szobatárs
(kicsit később) Akkor dőlni fog a lé! Az asszony örülni fog! (emeli magasra a sört)
Peter Hortai
Nemigen fog örülni... mert nem létezik. (majdnem őszintén nevet fel) Szoktál álmodni? (másról akar beszélni, akármiről)
Szobatárs
Naná, fizetésemelésről és egy nyelvi diplomáról! (lapoz egyet a pornóújságban, hosszasan nézi az egyik képet)
Peter Hortai
Derék dolog... (elhallgatnak, isszák a sört)
Szobatárs
Az. De felesleges. (lemondóan legyint)
Peter Hortai
Már miért lenne az? (szeretné felvonni a szemöldökét, de aztán mégsem teszi)
Szobatárs
Mert mindez csak káprázat. Ámítás. Hogy vezet valahova... hogy lesz valami. De nem lesz. (elhallgat) Vagyis lesz, ugyanez. Mindig.
Peter Hortai
Hiszen mindjárt előléptetnek!
Szobatárs
Ja, és ha elcseszek valamit, levonják az fizetésemből! (csóválja a fejét)
Peter Hortai
Ja... Igyunk! (isznak)
Peter Hortai
(hosszú hallgatás után) Na, lépek aludni... (tápászkodik fel a székről)
Szobatárs
(felkapja a fejét) Vigyázz az álmaidra. Megmérgezik az ébrenlétet!
Peter Hortai
(értőn bólogat) Vigyázok! Takarékosan álmodok! (megkeresi a szobájukat, és a söre végeztével aludni tér)
Város Magyarországon. Rendőrök közlekedési balesetnél helyszínelnek.
Peter Hortai
(zaklatottan) Hirtelen lépett elém! Nem láttam, hogy jön! Az autók közül gurult ki elém a biciklivel...
Rendőr
(hivatalos hangon) Fogyasztott alkoholt?
Peter Hortai
(elgondolkodik) Egy sört, mielőtt lefeküdtem aludni... (tovább gondolkodik)
Rendőr
Ez mikor volt?
Peter Hortai
(még erősebben gondolkodik)
Tegnap este... de egy másik országban...
Rendőr
Hogy érti?
Peter Hortai
Vendégmunkás vagyok Írországban...
Rendőr
(határozottan) A papírjai szerint nem! (gyanakodva méregeti)
Peter Hortai
Mi lett a gyerekkel? Jól van?
Rendőr
(ír) Most velem kell jönnie!
Peter Hortai
Természetesen. (aggódva) A gyerek, hogy van? A mentők elvitték, de nem mondtak semmit!
Rendőr
Mindent meg tud időben (kitereli a színről)
Bíróság, Magyarország
Elmeszakértő
(monoton, hivatalos hangon) Ami a vádlott beszámíthatóságát illeti, véleményem szerint a baleset időpontjában...
Peter Hortai
(udvariasan) Kérem, mondják meg, hogy mi történt a gyerekkel. Senki nem mond nekem semmit! (már ingerülten)
Elmeszakértő
(Hortai Péterhez fordul) Tudja-e, hogy miért kevés a szerotonin a szervezetében?
Peter Hortai
Tessék?
Elmeszakértő
Ismétlem, tudja-e, hogy miért kevés a szerotonin a szervezetében? (kissé irritáltan)
Peter Hortai
Úgy érti, hogy miért stresszelem magam? Hát miért ne stresszelném magam, amikor gondatlanság miatti emberölésért lehet lecsuknak egy életre. Egyébként hogy van a gyerek? Életben van?
Elmeszakértő
Nem a mostani dolog miatti stresszre gondolok, hanem az azt megelőzőre. (hatásszünetet tart) Tudja-e, azaz el tudja-e képzelni azt, hogy az első halálos kimenetelű közúti balesete óta érzi magát ilyen rosszul a bőrében?
Peter Hortai
Az első? Miért, volt ezelőtt is?! És mijaz, hogy halálos? Meghalt?! (visszaemlékszik az életére, hogy volt-e ilyesmi, de nem rémlik)
Elmeszakértő
Az agy egy csodálatos gépezet, az embert megvédheti, de meg is tréfálhatja...halálosan... (újabb hatásszünet) Nem emlékszik az első balesetére, ugye?
Peter Hortai
Nem rémlik. (kissé bizonytalan)
Elmeszakértő
Az agya csodálatosan kisöpört mindent. (tárgyilagosan)
Peter Hortai
Mindent? (meglepetten és hitetlenkedve) A balesetet?
Elmeszakértő
Azt is...
Peter Hortai
Mit még?
Elmeszakértő
Hallott már a poszt-traumatikus sokkról? Az agy leblokkol...és cserébe ad valami mást...
Peter Hortai
Mit?
Elmeszakértő
Jelen pillanatban nehezen tudná elképzelni, hogy Brooklynban látott napvilágot szegény sorsú, metodista, fekete szülők gyermekeként? (felvonja a szemöldökét) Egyszerűbb volt kitalálnia egy nemlétező országot Európa eldugott részén és egy új személyiséget, és annak a kis bezárt világnak az állampolgárának képzelnie magát, mint szembesülnie a tragédiával amit okozott...
Peter Hortai
(értetlenkedve közbeszól) Hogy?
Elmeszakértő
… A trauma hatására kitalált egy álomvilágot, amiben ön a fantáziaországának egy kimondhatatlan nevű tagját, Hortai Pétert személyesíti meg. A második "balesetével" viszont előidézte a tudatalattija önmagát beteljesítő jóslatát. Ugyanis a tudatalattija harcol, hogy visszakapja a régi személyiségét, és most önön múlik, hogy felébred-e hosszúra nyúlt álmából, hogy megállapíthassuk, hogy kezelésre szorul-e vagy életfogytiglani börtönbüntetést érdemel. (hozzáteszi) Csak önön múlik.
Peter Hortai
(válaszolni akar)...
Bányásztelep, Írország. Vendégmunkások szállása, hajnali 5 óra, helyi idő szerint.
Peter Hortai
(forgolódik az ágyában, és motyog) Brooklyn... Brooklyn... hazugság...
(felriad) Hazugság! (ismétli meg erélyesebben)
(felkapcsolja a éjjeli lámpát az ágy fölött, megnézi a karját, aztán az arcát a telefonja sötét képernyőjében)
Huh... (felsóhajt) csak álom volt (megkönnyebbül, és a laptopja után nyúl)
Mr. Charles
(a sötétben megszólal) Egy kávét?
Peter Hortai
(visszakapja a kezét, és a sötétségre mered) Ki van ott?
Mr. Charles
A nevem Mr. Charles. Azért vagyok itt, hogy segítsek magának...
Peter Hortai
Hogy került ide? (valami fegyver után néz, de nem talál semmit)
Mr. Charles
Tudja, hogyan kezdődnek az álmok? (felkapcsolja az olvasólámpát)
Peter Hortai
(hunyorog) Mi?
Mr. Charles
Sehogy. Egyszer csak ott van a közepében. (már láthatóvá válik a jól öltözött férfi) Emlékszik, hogy hogyan került ide ebbe a szobába?
Peter Hortai
Tessék? Mit akar tőlem? (egyre ingerültebb)
Mr. Charles
(továbbra is nyugodt) Azért vagyok itt, hogy segítsek önnek. Valakik betörtek az álmaiba, hogy megszerezzenek egy nagyon fontos információt, amit a tudatalattija őriz.
Peter Hortai
De én nem tudok semmi ilyesmit! (kiált fel) Én csak vendégmunkás vagyok itt!
Mr. Charles
Biztos ön ebben? Emlékszik az első munkanapjára?
Peter Hortai
(meglepetten hallgat) Nem... de évekkel ezelőtt volt!
Mr. Charles
Vagy nem is történt meg. Csak a fedőtörténetül szolgál, és így próbálták meg magát elrejteni. (hatásszünet)
Peter Hortai
Mi elől? (egyre rezignáltabb)
Mr. Charles
Azt csak maga tudja, pontosabban a tudatalattija, amibe éppen most kíséreltek meg betörni. (Peter Hortai a fejét fogja) Ha segít nekem, akkor együtt kideríthetjük!
Peter Hortai
(halkan, határozottan) Nem.
Mr. Charles
Tessék?
Peter Hortai
Azt mondtam: nem.
Peter Hortai
Nem kíváncsi a válaszokra? Nagyon értékes lehet az információ, ha...
Peter Hortai
NEM! TŰNJÖN EL! (megragadja az öltönyös fickót, és kipenderíti az ajtón) Még hogy álom... (visszafekszik aludni)
VÉGE