Álmok
Gyerekként egy másik világról álmodozott. Varázslatról és szárnyakról. Tudta, hogy létezik.
Fiatal felnőttként néha látott tündéreket. Egy-egy mozdulat, csillámpor a levegőben. Ha részeg volt, néha hívogatón vöröslött az ég alja. El akart indulni egy olyan hosszú-hosszú utazásra, mint azok, akik a gyűrűt kísérték.
A diplomamunkája varázslatokkal foglalkozott.
És aztán talált egy átjárót, egy új földre vitte. Egy országba, aminek neve Ingary volt. Újrakezdte az iskolát, varázslótanoncnak szegődött egy királyi fővarázsló mellé. Tehetsége volt, és kihasználta.
Egy augusztusi éjszakán hullócsillagokat nézett a mocsárban, az emberektől távol eső helyen, egyedül. A csillagok rémült kiáltással vetették magukat a vízbe és fénylettek el, sajnálta őket, mert nem akarta, hogy meghaljanak. Egyiküket sikerült megmentenie, de cserébe oda kellett adnia a szívét. Nem zavarta annyira. Úgyis fájt a magánytól.
Gyerekként egy másik világról álmodozott. Varázslatról és szárnyakról és egy barátról. Tudta, hogy létezik.
Calcifer lett a barátja, és a szíve őrzője. A társa.
Mindenki azt hitte, milyen naplopó, hogy soha nem csinál semmit. Senki nem tudta, hogy a másik világban, ahol sokkal jobb volt, mint a szürke és esős Walesben, két boltja is van. És a király varázslója. Ingary lett az igazi hazája, a Port heaveni házból varázsolt vándorló palota az otthona, Calcifer a legjobb barátja, és… igen, még családja és szerelme is lett odaát. Soha többé nem akart visszatérni a valóságba.
2013. március 9.