Shadow avagy az utolsó ajándék
A történet eredeti címe: Shadow
Az angol fordítás címe: The Last Gift (Az utolsó ajándék)
A történet írója: Keina Snape, akinek ezúton is köszönöm, hogy lefordíthatom ezt a csodálatos történetet.
Az eredeti, francia nyelvű írás és az angol fordítás is megtalálható itt: Http: // www. fanfiction .net/u/1369131 /Keina_Snape
Fordította: Herika
Béta: Xwoman – akinek munkáját ezúton is nagyon-nagyon köszönöm
Összegzés: Harry Potter különleges ajándékot kap 16. születésnapjára, ami nagyon gyorsan kapóra jön, mikor a dolgok a Privet Drive 4. szám alatti házban meglehetősen rosszra fordulnak. Ám amikor Pitonnál menedékre talál, a dolgok kezdenek bonyolulttá válni.
1. fejezet
Lily altatódala
- Sirius…
Egy kócos hajú fiú mély, nyugtalan álomban vadul küzdött a takarójával.
- Gyere vissza… Sirius… Ne! A függöny… várj… Sajnálom!
A kamasz elnyomva egy kiáltást, riadtan ébredt fel. A távolba bámult, eltartott egy percig hogy összeszedje magát. Nyár volt, és ő ismét a Privet Drive 4. szám alatt, a nagybátyja és a nagynénje házában lakott… és Sirius halott volt. Halott. Keresztülesett a függönyön. Harry miatt.
Bellatrix, a tükör… halottak.
Harry körbetapogatózott a szemüvege után, de nem volt szerencséje. Felsóhajtott. 'Nem fontos'. Éjszaka volt és sötét, ő pedig nem kiabált hangosan. Vernon nem fogja kivágni az ajtót és ráüvölteni, hogy hagyja őket békében aludni.
Amiben Sirius is nyugodott.
Sirius, békében? Hogy lehetne azok után, hogy olyan ostoba módon meggyilkolták a minisztériumban? Nem volt rá semmi oka, nem tisztázták a gyilkosság vádja alól, és nem élvezte szabadon az életét. És a keresztfia, Harry… már egyedül a halálát láthatta.
Harry visszatartotta zokogását. Sirius éjszakáról éjszakára visszatért, hogy álmaiban ismét meghaljon. Persze kérhetett volna a Rendtől Álomtalan Álom bájitalt, de nem érdemelte meg. Sirius képes volt visszajönni minden egyes éjjel, és az, hogy beveszi a bájitalt, még nem teszi jóvá Harry hibáit. Az egyetlen személy, aki szülei halála óta akarta őt, halott volt, és ez Harry hibája volt… pont úgy, ahogy a szüleié, ugye?
Képtelen volt visszaaludni, így az ablakhoz sétált. A rácsok mögött ragyogott a telihold.
Remus most biztos rossz formában van – gondolta. Homlokát egy ideig a rácsoknak döntötte, és arra vágyott, hogy bárcsak átbújhatna rajtuk, leugorhatna az utcára, és messzire futhatna. Valahova, ahol senkit nem ismerné, valahova, ahol senki nem halna meg. Csak egy ideig, felejteni… Hát miért is lenne baj ez?
Jobb, ha visszamegy aludni. Holnap lesz egy csomó elvégzendő házimunka. Vagy dementorokkal való küzdelem. Holnap lesz a születésnapja, és ezért már megérte.
Harry visszabújt az ágyába, és álomtalan, sötét álomba merült. Nem hallotta, hogy az óra elütötte az éjfélt. Nem látta, hogy három sápadt árnyék, mint egy gyenge ködfolt, megjelenik a szobájában, és az ágya köré gyűlik.
– Harry… Bocsáss meg nekem…
Harry megborzongott álmában.
- Ne ébreszd fel őt, Sirius. Nem láthat meg minket, az csak még bonyolultabbá tenné a dolgokat.
- Tudom – sóhajtott a hosszú, fekete hajú alak. Tekintetében mély megbánás látszott. - És mégis, bárcsak megmondhatnám neki, mennyire sajnálom…
- Sirius, Jamesnek igaza van – felelte a mellette álló női alak lágy hangon. – Meg fogja érteni. Egy nap, tudni fogja. De nekünk csak a ma van, és választanunk kellett.
- Tudom – mondta Sirius erősebb hangon. – Ezt már megbeszéltük. Csak nehéz látni, hogy saját vétkeink súlya pont arra nehezedik, akit meg akartunk védeni.
Lily és James árnyéka közelebb lépett hozzá addig, míg hármuk teste eggyé vált egyetlen védelmező alakká. Egy ideig csendben maradtak, figyelték az alvó fiút, akinek tudomása sem volt a jelenlétükről.
- Sajnálom, Harry – mondta Lily halkan.
- Minden hibánkért, a félelmedért, hogy egyedül hagytunk… Csak ma éjjel vagy nekünk, kicsim. És te talán sosem fogsz erről tudni… Sirius halála a végén nem lesz hiábavaló. Ma éjjel, gyermekem, megkapod az ajándékunk, az egyetlent, amit még adni tudunk neked és vedd jó hasznát. Sose felejtsd el, hogy szeretünk, és hogy önként adtuk életünket a tiédért, és hogy büszkék vagyunk rád. Boldog születésnapot… én kis oroszlánom. – A fiatal nő a társai felé fordult, akik válaszul bólintottak neki.
A két férfi kinyújtott kézzel az alvó fiú felé lépett.
- Neked fiam; Légy bátor! Nőj nagyra! Bízom benned, megtalálod az utat. Szeretlek Harry…
- Harry, bocsáss meg nekem, hogy nem voltam az a keresztapa, aki lenni akartam … A halálomnak nem a te vállad kéne nyomnia. Már így is kölcsönvett időből éltem, és az, hogy megismertelek, óriási kiváltság volt. Újra egymásra találunk majd… Amikor minden békében lesz.
Holdfény szivárgott át a rácsokon, megvilágítva az ágy fölé hajoló három szellemszerű árnyékot.
Egy halk hang zendült fel, régi altatót dúdolva, és ezek eljutottak és mélyen belevesztek a eszméletlen fiúba. Úgy tűnt, mélységes békesség járja át a szobát. A két férfi kinyújtott kezéből aranyszínű köd terült széjjel az ágyon fekvő test fölött. Ahogy az ének betöltötte a levegőt, az idő megállni látszott, és a köd megpihent a fiú felett, miközben lassan táncolt és sütkérezett a holdfényben.
Az altató elhalkult, lelassult mielőtt fuvallatszerűen elhalt.
Mintha érzékeny lenne a zenére, a köd szintén befejezte a táncot és megállt, majd gyorsan beleolvadt a fiúba és eltűnt. Harry megremegett álmában.
- Szeretlek, Harry – suttogta Lily még egyszer, utoljára, mielőtt elhalványult. Az ágynál levő két másik alak hang nélkül elenyészett.
Odakint egy kutya ugatta nyomorúságát a teliholdba.
A Privet Drive 4. szám alatt a most már tizenhat éves fiú úgy tűnt, hogy egy ideig különös fénnyel izzik.