Édesem
- Már rég felülmúltál …
Gaara.
„suttogom miközben szép lassan elsötétül a világ körülöttem. Az Edo tenseinek vége. Ismét halott vagyok, de most mégis változást érzek. Megkönnyebbülést és fájdalmat is egyben. Sötétség vesz még mindig körbe. Most valószínűleg a pokolra jutok. Hisz olyan hibákat vétkeztem, amit egy szülőnek sosem szabadna. Elvettem a fiam boldogságát."
- Édesem ideje lenne végre indulnunk hisz még sok mindent át kell beszélnünk bár az is igaz időnk végtelen akár a tenger.
Ez a hang. Ez a selymes kéz mely az arcomat simítja. Ez megkönnyebbülés. Félve nyitom ki a szemeimet. Annyi éve nem láttam és ő tetteim ellenére is így köszönt.
- Karura. „könnybe lábad a szemem, ahogy meglátom azt a boldog, lágy mosolyát. A világot jelenti számomra.
- Nincs miért sírnod. Láthattad Gaara jól van és boldog. Kankuro és Temarira se lehet panaszunk. Bár, ha igazak az anyai ösztöneim Temari nak már egy hódolója is akadt." nevet rám kislányosan"
- Bocsáss meg." ölelem át gyermekeim anyját, egyetlen szerelmemet"
- Megbocsátok. Mind megbocsátunk. Gyere, fogd meg a kezem!
- Gaara teljes mértékben rád ütött. Büszke vagyok rá, hogy ilyen nagyszer gyerekkel ajándékoztál meg." ölelem át a derekát"
- Igen? „néz rám mosolyogva"
- Szerintem több mindent tőled örökölt, de mindenesetre örülök, hogy lezajlott köztetek az a beszélgetés még, ha egy kis harccal is párosult. Igaz is szégyelld magad a saját gyerekedre támadsz?" néz rám hirtelen morcosan"
- Ne haragudj, nem tehetem mást kényszerítettek rá,de én is örülök , hogy tudtam vele beszélni, hogy elmondhattam neki az igazat.
- Ha már itt tartunk, milyen apa beszéli tele a fia fejét ilyen szörnyűségekkel?
- Egy elbukott apa. „nem én nem vagyok az apja. Egy apa nem teszi ki ekkora fájdalomnak a fiát."
- Édesem elég legyen.
- De Karura…
- Csitt!
- Szerinted Gaara akkor kiért sírt.
- Természetesen az anyjáért.
- Részben, de részben érted. Ne feled egy részem benne él. Érzem, ha fél, ha dühös, ha boldog, ha szomorú mindent. Mindent érzek. És érzem, ha hálás. És most az volt. Hálás volt neked, hogy mindazt elmondtad neki és tudod mit láttam még? „néz rám vidáman"
Megráztam a fejem, de a könnyeim ismét elő törtek. Érzékenyen érint a családom fájdalma ezek szerint hisz sose sírtam még ennyit.
- Láttam a fiúnk álmát. Együtt voltunk mind a négyen. Kankuro szokásosan csak bábozott, Temari kislányosan faggatott minket az első csókunkról. Gaara. Nos Gaara előtted állt és csillogó szemekkel hallgatta, hogy milyen küldetéseken vettél részt. Ez egy olyan álom melyre a gyermekeink mindig is vágytak. Amit valószínűleg már csak itt adhatunk meg nekik a túlvilágon. Azért remélem, majd csak öreg korukban csatlakoznak hozzánk. „nevet ismét fel vidáman."
- Sajnálom.
Ő csak szorosan átölel, majd megcsókol.
- Gyere! Megmutatom, hogy honnan figyeltem eddig a mi kis hercegnőnket és hercegeinket.
Majd magával húz a túlvilág ismeretlen mélyébe.
Szótlanul engedelmeskedek és boldogan hallgatom, ahogy a végtelenségbe sétálunk, hogy Karura milyen boldogan csacsog, a három kis kincsünkről melyekre a legbüszkébbek vagyunk.