„Ajándék cica Grimmjownak!"
Szép verő fényes napsütés (vagyis holdfény) volt Huceo Mundoban. Zavartalan volt az élet, eltekintve néhány kisebb-nagyobb nézeteltéréstől, mondhatni inkább unalmas csend honolt. Kedvenc espadánk, Grimmjow, is az unalom, miatt döntött úgy, hogy kiruccan egy kicsikét az emberek világába, annak ellenére, hogy Aizen meghagyta minden espadanak, hogy el ne hagyják Las Noches-t. Hiába a szó fogadás nem tartozik Grimmjow erényei közé (de nem baj mi így szeretjük XD). Szóval Grimmjow az emberek világába ment egy kis szórakozást keresni, de csalódnia kellett. Egy erősebb lelket vagy shinigamit vagy bármi mást nem érzett sehol. Ráadásul az emberek még csak nem is látják... Így hát jobb program híján, sétált amerre a lába vitte. Útközben többször is megjegyezte néhány dologra, hogy milyen szánalmasak az emberek, például a kutya futatón teljesen kiakadt. Még hogy egy kis négylábú dögre fecsérelni az időt! – gondolta, mialatt lenéző grimaszt vágva tovább ment. Hosszú, unalmas órákat sétált, amikor egy játszótér mellett haladt el. Mondanom se kell, a gyerekzsivajt sem szívlelte annyira. Az egyik gyerek nyavalygása pedig kimondottan Luppi nyavalygására emlékeztette. Ettől kirázta a hideg, gyorsan el is kapta a tekintetét, de egy másik gyerek meg olyan arcot vágott aminél Wonderwice tekintete is értelmesebb. Már épp tovább akart menni, amikor érezte, hogy valami birizgálja a hakamájának szélét. Le is nézett, hogy megtudja ki a tettes.
- Mi a...? – lepődött meg, ugyan is egy kis fehér macska játszott a ruhájával. – Ez az izé lát engem? – tette fel a kérdés magának, majd megpróbálta lerázni a cicát, de a kis cseles erősen belekapaszkodott az anyagba. Így amikor Grimmjow felemelte a lábát, a macska ott lógott rajta. Még párszor megpróbálta, de mind hiába. A kiscica nem akarta elengedni újonnan szerzett játékát, míg végül Grimmjow megelégelte a dolgot. Két ujjal megfogta a macskát kék nyakörvénél, majd szemmagasságig felemelte.
- Héj, te kis dög, kezdesz nagyon, de nagyon idegesíteni! – mondta félelmetes arckifejezéssel, amire a cica csak kedves boci szemekkel nyávogott egyet és továbbra is Grimmjowot figyelte, aki egyre dühösebb lett. Pár percig még farkas szemet nézett a macskával, majd egy hümmögés kíséretében elengedte az állatot, aki hangtalanul ért földet. Azonban a cica még mindig bámulta Grimmjowot, néha megejtve egy barátságos nyávogást.
- Még egyet nyávogsz és elhajítalak a város másik felébe! – mondta dühösen a macskát figyelve, aki pár pillanatig csöndben maradt (pont annyi ideig, hogy Grimmjow azt higgye sikerült csendre bírnia), majd ismét nyávogott egy barátságosat. Grimmjow már tényleg ott tartott, hogy fogja a macskát és áthajítja a fél városon, azonban nem akarta, nagyon, felhúzni magát így inkább elfordult és tovább indult az utcán. Tett pár métert, de érzékei azt súgták, hogy valaki követi. Meg is állt és hátra nézett. Senki nem volt ott, így automatikusan lenézett a lábához, ahol a fehér kiscica ült és barátságosan nyávogott.
Kaját akarsz, mi?! – nézett le rá az espada, amire csak egy nyávogás volt a válasz. – Hát nem kapsz! – mondta, majd újra elindult. Pár méter után ismét érezte, hogy követik. Hátra fordult, de már rögtön a lábához nézett, ahol a kiscica ismét rátalált a hakamára és játékosan piszkálta azt. Grimmjow csak egy egyszerű láblendítéssel arrébb lökte a macskát, majd egy gyors mozdulattal eltűnt a helyszínről. Legközelebb 200 méterre onnan és 20 méterre a levegőben jelent meg. Egy kicsit még nézte a várost majd eltűnt.
Útja vissza vezetett Las Nochesbe. Miközben haladt az egyforma folyosókon újra hallotta a macska nyávogást. Már dühösen fordult hátra, ám nem látott semmit. Többször is meggyőződött arról, hogy csak képzelte és az az idegesítő, fehér bolhazsák (ahogy ő hívta magába) nincs itt. Kissé lenyugodva folytatta útját és örült, hogy senkivel sem találkozott út közben. Még csak az kéne most neki, hogy Ulquiorrát és az ő hülye szövegét hallgassa, hogy „Aizen-sama nem adott neked engedélyt arra, hogy elhagyd Las Noches-t." Már a gondolat is felidegesítette. Dühösen haladt végig a folyosókon, először majd halálra unja magát ezért az emberek világába megy. Ott az ég adta egy világon nincs semmi érdekes. Ráadásul az a kis fehér bolhazsák is felidegesítette, most meg magát idegesítette fel, ahogy Ulquiorra kioktató szövegére gondolt. Mi jöhet ma még? Bármi is legyen ha felidegesíti akkor meghal. Evvel a gondolattal lépett be egy szobába, ahol már Fracciónjai várták. Mindenki ott volt, valaki a szoba közepén lévő kanapén ült, mások meg vagy álltak valahol vagy épp a földön ültek. Mindenki felkapta a fejét amikor Grimmjow hirtelen kivágta az ajtót, majd belépett és bevágta a már említett tárgyat.
Amint látom, nem nagyon találtál semmi szórakozást. – mondta a kanapén ülő Shawlong, amire Grimmjow csak egyet mordult. D-Roy épp megakart szólalni, amikor Grimmjow közbe vágott
Aki felmer idegesíteni azt megölöm! – egy darabig csöndben maradtak, kíváncsian bámultak a dühös, még mindig az ajtónak támaszkodó főnöküket.
Valaki nagyon felidegesíthette.. – jött a nyilvánvaló megjegyzés D-Roytól. Ahogy kimondta, azonnal mindenki csendre intette. De késő volt Grimmjow dühösen ellökte a faltól magát és újra kivágta az ajtót.
Nincs nekem idegem titeket hallgatni! – mondta dühösen, majd megfordult és elindult kifelé, ám Fracciónjai értetlen hümmögése megállította. Visszafordult, hogy megnézze mi ütött beléjük, ám igen csak meglepődött amikor mindenki értetlenül bámult rá. Il Forte nevetéssel küzdve próbált valamit elmondani, miközben Grimmjow lábára mutatott.
Mi van!? – nézett rájuk ám választ nem kapott. – Mi a franc bajotok van?
- Se-semmi csak-csak a lá-lábad! Nézd meg... hátulról. – mondta a röhögést elfojtva Il Forte. Grimmjow erre érthetetlenül pislogott, majd a válla fölött a lábára nézett... Újra elfogta düh, ugyan is a kis fehér macska ott lógott kb. térd magasságba a hakamába kapaszkodva.
- Mi..a? TE KIS BOLHAFÉSZEK MÉG MINDIG ITT VAGY?! - mordult rá a macskára, majd megpróbálta lerázni magáról. Il Forténél itt elszakadt a cérna. Hangos röhögésbe tört ki, ami a többieket is nevetésre késztette. – ENGED EL A HAKAMÁMAT TE KIS SZŐRGOLYÓ! TI MEG NE RÖHGJETEK! – mordult rá az arracarokra. Itt elégelte meg, lehajolt és erővel lecibálta a kis macskát a nadrágjáról. Majd mikor sikerrel járt, ismét a nyakörvénél fogva emelte fel, aztán rámordult és elengedte. Miután a cica földet ért keservesen nyávogott egyet majd Grimmjowra nézett nagy boci szemekkel, aki dühös szemekkel meredt a kis állatra. Már majdnem ott tartott, hogy az első kezébe kerülő tárgyat (vagy épp személyt) rá vágja a macskára.
- Amint látom nem nagyon szívleled ezt a macskát... – jegyezte meg Il Forte
- Miből jöttél rá? Csak nem abból, hogy épp azon gondolkodom, hogy hogyan csináljak belőle prémet! – mondta gúnyosan Grimmjow, amire a kiscica nyávogott egy barátságosat.
- Úgy látom tetszel neki... – nevetett tovább Il Forte. – De nem hiszem, hogy egy kesztyűnél többet tudnál belőle csinálni. – ehhez Grimmjownak már nem volt hozzá fűzni valója. Csak dühösen méregette a cicát, miközben azon gondolkodott, hogy szabaduljon meg tőle... meg utána drága Fracciónjaitól, akik még mindig kellemesen kuncogtak Grimmjowon, amikor Il Forte hirtelen abbahagyta a nevetést. Felállt a kanapétól és a macskához sétált. Grimmjow ezt csak akkor vette észre amikor a férfi lehajolt és felvette a macskát.
- Helyes! Vidd is a közelemből ezt a kis szörnyeteget. Meg is tarthatod, amíg én nem látom! Az emberek világa óta követ! – mondta mialatt Il Fortét nézte aki a macska nyakörvével csinált épp valamit.
- Nem lehet, hogy üldözési mániád van? Kötve hiszem, hogy egy kiscica tudatosan követ. – mondta, amivel csak azt érte el, hogy minden bizonnyal felkerült Grimmjow „Megölendők" listájára. – Mellesleg eszem ágában sincs megtartani. Csak van valami a nyakörvére csatolva. Majd levett a macska nyakörvéről egy kis papírt és letette a macskát, majd elolvasta a papírt. Szája újra mosolyra húzódott (inkább vigyorra), ahogy odafordította a papírt Grimmjownak, hogy ő is elolvassa.
„Ajándék cica Grimmjownak!:)
UI.: A cica megérzi a szellemi energiádat,
így követni tud mindenhová
UI2.: A neve Grimmcica!
- MI A...!?
- Hát nem édes? Grimmcica... – tört ki röhögésbe Il Forte, majd a többiek is, kivéve Grimmjowot.
- Mond ki ezt a nevet még egyszer és lenyomom a torkodon ezt a kis szőrzsákot!! – mondta, már vészesen halkan az espada.
- Ugyan Grimmjow! Ne legyél már ilyen. Mit tud neked ártani egy macska? – kérdezte nevetés közbe Shawlong. – Biztos egy hódolod küldte...
- Inkább egy ellensége.. – mondta Il Forte miközben Grimmjow kitépte a kezéből a papírt és ezernyi darabra tépte, majd a nyakörvénél fogva felkapta a macskát.
- Szóval érzed a szellemi energiámat? – kérdezte a macskát, amire az csak nyávogott egyet.
- Mondcsak! Ki a franc küldött? – jött az újabb kérdés utána az újabb nyávogás
- Menj is vissza hozzá! – mondta majd oda adta a nyávogó macskát Il Forténak, majd elindult kifelé.
- Ki küldte? – kérdezte komoly arccal Il Forte.
- Idióta! Ha tudnám szerinted nem mentem volna már el, hogy megöljem!? – fordult vissza dühösen Grimmjow.
- De... csak az előbb annyira elbeszélgettél vele, hogy azt hittem, hogy érted amit nyávog? – vakarta a fejét Il Forte, miközben vigyorgott. Grimmjow itt már a kardja után nyúlt...
- Jó, jó bocsi! - védekezett Il Forte. Grimmjow nem szólt semmit csak sietős léptekkel elhagyta a szobát. Il Forte megkönnyebbülten sóhajtott egyet, hogy megúszta. Majd lenézett a kezében lévő doromboló macskára, aki nyávogott egy kedveset majd kiugrott a férfi kezéből és Grimmjow után szaladt.
- Hát ez elment.... – jegyezte meg Shawlong. – Amint utoléri Grimmjowot az élete véget ért szerencsétlen jószágnak.
- Nem nagyon hiszem. – válaszolt Il Forte, mire a többiek rácsodálkoztak. – Nagy szellemi energiája van a macskának, bárki küldte gondoskodott róla, hogy Grimmjowot csak az idegösszeroppanás mentse meg tőle. – fejtette ki vigyorogva.
- MI A..? TE MÁR MEGINT ITT VAGY? HÉ! HÉ! ENGEDD EL A HAKAMÁMAT! TE KIS DÖG! – hallották a folyosóról Grimmjow dühös hangját.
- Utolérte... – jegyezte meg Shawlong.
- Valószínű... – helyeselt Il Forte, majd újra visszatért a jó kedvük.