Változások
Márciusi eső zuhogott Chicago utcáin keresztül az egész városban. Az utcák kihaltak s az este is felfedte magát, csak egy ember volt aki mereven bámúlt a sötétségbe. Ruhája bőrig ázott, de nem érdekelte, csak merengett a sötétben, az esőbe. Szomorú volt. Kisfiús arca mely mindíg huncut mosolyt tükrözött most eső és könycseppek keverékével volt tele. Sokkot kapott és elveszett volt, elhagyatott.
'Elment'. Ő, aki törődött vele, akivel hónapokig együtt élt, akivel megosztotta mindenét.
Milyen szép is volt, és olyan természetes, minden működött egészen tegnapig. Valami megváltozott és ő tudta miaz az ok.
'Bárcsak beszélhettem volna vele, de ő elrohant, elment szinte egy szó nélkül, búcsú nélkül.
Még a polót sem fogadta el. Ezt érdemlem én? Annyi együtt töltött nap után?
De nem hibáztathatom őt. Férjnél van és ez elöbb utóbb úgyis bekövetkezett, volna. Igaza volt.
Nem akarom beismerni, de igen jól döntött, még akkor is, ha fáj a döntése. Viszont a férje most nincs itt, egyedűl hagyta őt árván. Iraqban gyógyítja amerikai katonáinkat. Harcol az életükért, és a becsületünkért. Példát mutat mindenkinek.
Én meg mit csinálok ? Az arájáról álmodozom, aki a munkatársam és a legjobb barátom. Hiányzik.
Nehéz lesz nélküle folytatni, egy meghatározó pont volt az életembe, ami nem éppen volt valami
Kiegyensúlyozott. Ott volt, ha szükségem volt rá. Segítettük egymást, barátok lettünk nagy nehezen,
Ám az idáíg vezető út sem volt éppen sima. Sokat vitatkoztunk. A legelső volt az egyik legmeghatározóbb és csúnyább. Nem törődtem a páciensemmel, fontosabb volt a koncert akkor még.
Igaza volt, cserbenhagytam nem csak őt és a betegemet, hanem ezzel a hivatásomat is. Egy szemét állat voltam, mostmár beismerem. Lehordott a sárgaföldig és igaza volt. Talán épp ezért, mikor Abby bejelentette egy ideig egyedűl szeretne élni, Neelának muszály volt lakást keresnie. Én épp akkor vettem fájdalmas búcsút a voltlalótársamtól, így szabad volt a terep és felajánlottam.
Nagy nehezen, de elfogadta így beköltözött hozzám. Voltak vitáink, de mindig el tudtuk simítani a dolgokat. Toleránsak voltunk egymással, jól kijöttünk. Nem hittem volna, hogy ennyire nehéz elveszíteni őt. Annyi emlék, ami itt kavarog bennem. Legszívesebben utána mennék, és tisztáznám vele a dolgokat.
Mit kell ezen tisztázni, egyszerű az egész de mégis bonyolult. Neela fél és én is félek, hogy elveszítem őt örökre. Nem akarom, hogy csak egy kolléga legyek az életében, akivel néha napján egy szót váltok. Túl sok minden történt, túl sok emlék köt egymáshoz minket, hogy ezt így lezárjuk, mintha misem történt volna. De nem tehetem tönkre az életét. És épp ezért, mert tisztelem és szeretem, talán olyan szerelemmel, amit még senki iránt nem éreztem, békén hagyom. Békén kell hagynom. Ő már nem szabad, feleség és a férjét tiszta szívvel szereti. Mikor férjhez ment örűltem a boldogságának, de közben az irigység mardosott belül. Boldog volt, mert azzal kötött örök hűséget, akit szeret.
Irigyeletem Gallantet, de akkor még nem is gondoltam a lehetettlenre. Elfogadtam a helyzetet, és nem reménykedtem. De tegnap elszólta magát. Zavart volt és ideges. Reszketett mikor a kezemmel letöröltem a gallérját, amit összefoltozott a reggeli kávéjával. Ideges volt a prezentációja miatt, de főleg miattam. A nyakán éreztem a pulzusát úgy vert, mint egy kismadárnak, aki csapdában van, szinte kétségbe esve nézett rám, majd elrohant. Később este találkoztunk, fáradt volt és kimerült. Én indiai kajával vártam. Ilyen se volt még, én főzzek ráadásúl egy nőnek?
Valamikor el kell kezdeni. És akkor bejelentette, hogy elmegy. Ledöbbentem, persze a reggeli incidens miatt számítottam rá. Mikor megkérdeztem miért. Csak annyit mondott, hogy mindketten tudjuk. Átlátott rajtam, pedig én tényleg próbáltam kontrolálni az érzéseimet, de rájött hogy nem közömbös számomra. Sose volt az. Reggel egy utolsó kisérletet tettem, de ő hajthatattlan volt. Így jutottunk el idáig. Visszaadta a pólómat, vagy két hónapja a szinét se láttam, hisz benne aludt. Akkor ott meg kellett volna tennem, megcsókólnom, mert éreztem, hogy szeret de, ő elment és én nem mondhatok neki semmit. Ő a legjobb barátom a szobatársam, és mostmár az a nő is, akit szeretek.'
Ezek a gondolatok kavarogtak Rayben, esőcsepként csorogtak le izmos testén…