Mielőtt belekezdenél:

Eredeti cím: BLIND ENDEAVOURS: Part 1: A Concerto in D Minor

Író: Wiz-Chic

Bétáim: Katakatica, Malaszka (hatalmas köszönet nekik!)

Írói megjegyzések: Ez egy tíz részes Sherlock/OC történet kezdete. Minden rész különböző hosszúságú és korhatárú. A kezdete ennek a szériának végigmegy a Sherlock második évadán, majd a Reichenbach Vízesés után folytatódik, tehát: komoly spoiler-veszélynek teszek ki mindenkit, aki még nem látta. Az első rész a Botrány Belgráviában című rész legelejétől kezdődik.
Minden rész egy komolyzenei műről kapja a címét, melyek egyfajta hátteret szolgáltatnak az olvasáshoz. Madeline Smith karakterét kivéve semmit sem birtokolok a történetből. Minden jog Conan Doyle, Gaitis és Moffat Nagyurakat illet.

Fordítói megjegyzések: A fent említett zenék linkjei megtalálhatók Wiz-Chic, vagy az én profilomon; ha kíváncsiak vagytok rá, mit hallgatott az író munka közben. Az író profilján továbbá az első részhez készült poszter is megtekinthető. A történet teljes egészében Wiz-Chic tulajdonában áll. Ha hozzászólást küldötök, én lefordítom és továbbítom az írónak. Minden építőjellegű kritikát szívesen fogadok!

Elvakult erőfeszítések

I. rész: D-moll concerto

Sherlock Block

Sherlock Holmes kék selyem köntöse lobogott mögötte, ahogyan ő maga fel-alá járkált a Baker Street 221/B-ben, akár egy ketrecbe zárt oroszlán. John Watson mellékesen megköszörülte a torkát és lapozott egyet az újságban, míg legjobb barátja kiadta magából a már tőle megszokott frusztráltságát… Ugyanúgy, mint máskor.

- Egy viszony! Persze, hogy a férjének viszonya van! Csak az asszonyra kell nézni! – Mély baritonja remegett az elégedetlenségtől – Azok a kislányok pedig- az ember azt hinné, elfogadott tény, hogy halál után elhamvasztják a testet, erre tessék! Semmi ügy! Minden és mindenki annyira lapos-

- Sherlock-

- És az a hülye; számít egyáltalán, hogy milyen hamu van az urnában? Hm? Most mondd meg John, akár basmati rizst is tehetnék bele, akkor se lenne lényeges; mert a felesége ugyanúgy halott lenne!

- Rendben, fejezd be, Sherlock! – Csattant fel John, ahogy megelégelte barátja viselkedését – Biztos vagy benne, hogy nem a múlt heti megoldatlan eset borított így ki?

Sherlock megállt a járkálásban és teljes ártatlansággal nézett rá, kissé ellágyult arcvonásokkal és kiugró állal – Tessék?

- Ó, ugyan már Sherlock, azóta vagy ilyen feldúlt, mióta posztoltam a férfiről, akinek a testét nem találtuk a ko-

- Én nem vagyok feldúlt – morogta és fintorogva, duzzogva a kanapéra vetette magát.

- Azt látom…

Sherlock Holmes lehunyta a szemét és összegezte John tevékenységeit a többi érzékével.

Davidoff Coolwater kölni – ma este randevúja van.

Új borotvapengék – tehát valaki új.

Múlt héten, a bárban találkozott vele, reggel említette is a nevét – Jeanne? Jane? Megrázta a fejét. Nem számított.

A hangsúly, ahogy John beszélt róla – hétköznapi. Nem hosszú távú kilátások.

Elvárások? Stabilitás. Találni valaki állandót, miután elveszítette Saraht és a nagy játszmát. Sherlock horkantott. Állandó?!

Lapos.

A lány munkája; ha az állandóság elvárás – orvos? Nem. John nem kezdene két orvossal egymás után. Valószínűleg irodai alkalmazott, tanár, vagy könyvtáros.

A valószínűsége, hogy a kapcsolat kitart karácsonyig – igen csekély.

A valószínűsége, hogy Sherlock az említett lányt nem kedveli – nagyon magas.

- Mit terveztek Jeannevel? – Sherlock a kérdésére nem kapott választ. Megfordult, hogy szembenézzen az üres lakással.

Mégis milyen rég fekhetett ott? Megvonta a vállát, ahogy felállt a kanapéról. Lényegtelen.

John laptopjához lépett és örült, ahogy látta; ismét megváltoztatta a jelszavát. Kinyújtóztatta térdeit, míg elkezdte begépelni a számos variációt:

Sherlock

Sarah

Pulóverek

Eperlekvár

Miután egyik sem működött, tekintete megakadt az újságon a laptop alatt. Megforgatta a szemeit és magabiztosan begépelte:

Vadászsapka

Egyetlen pillanattal később már a honlapján volt: "A Következtetés Tudománya".

Nem. …Nem. ...Nem. …UNOM. …Nem.

Sherlock törölte minden üzenetét. Mindet a férjtől kezdve, aki úgy gondolta, hogy a felesége meg akarja mérgezni; a gyerekig, aki elveszítette a kedvenc pár fülbevalóját. És mégis, a lista végén, Sherlock azon kapta magát, hogy megáll. Ez nem egy ügy volt, ami megoldásra várt, magától értetődően, de az üzenet… valami megragadta a figyelmét benne.

Furcsa volt.

Nagyon furcsa.

Nagyon valószínűtlen. Egy merész feltételezés, mindenképpen…

Rendesen felült a székében, kezeit végigsimította járomcsontján és újraolvasta a néhány sort.

Tisztelt Mister Holmes!

Először is, ki kell mondanom; hatalmas rajongója vagyok. Ettől eltekintve, kisebb bajba keveredtem. Ez nem olyasmi, amivel általában foglalkozni szokott, de valóban szükségem lenne a segítségre. Úgy tűnik, elkevertem valahová egy kávéfőzőt. Tudja, a Coffee Stopban dolgozom, Coloradoban és egyszerűen sehol sem találom az említett eszközt. Úgy értem; mégis hogy veszít el az ember ilyesmit? Szóval a húgom, Madeline, aki velem dolgozik, javasolta, hogy írjak önnek. Az nem árthat, igaz?

Bármilyen segítséget hálásan fogadnék.

Michael Smith.

John egy kis fehér zacskóval a kezében tért vissza a lakásba. Mérgesen fújt egyet; természetesen kitalálta a jelszavát – megint.

Sherlock egy pillantást vetett Johnra. Egyszerű, új pulóver a mai randevúra. Barna. Mintás- valószínűleg, de ebből a távolságból nehéz megállapítani. Árkedvezménnyel vette a helyi bolhapiacon. Úgy tűnik, spórolt, hogy drágább vacsorára költhessen. Ó, szóval le akarja nyűgözni. Két hónap telt el, mióta utoljára volt kapcsolatban, így ez az új lány nem csupán stabilitást jelentene neki – de egy jó éjszakát is. …Ma este.

John kíváncsian nézett Sherlockra; épp most lépett be a lakásba, de máris hatalmába kerítette az érzés, hogy a másik „elemezte" őt… ismételten – Sherlock?

- Pakolj be – csapott hosszú ujjaival az asztalra – John, Amerikába megyünk – és mielőtt folytatta volna, egy féloldalas vigyort küldött felé – még ma este.