Ébredő sötétség

Aprócska bolygóján Kaitó mester az ebédjét fogyasztotta, amikor az antennái idegesen megrándultak. Percegik feszülten figyelt, mi zavarhatta meg.

- Oh… ne… - nyöszörögte rémülten. Kék bőre sápadttá vált és kiverte a hideg verejték. – Goku! Azonnal ide kell jönnöd! Hozd magaddal Vegitát is! – nyekeregte rémülten. Remélte, hogy a két harcos nagyon siet.

OOOOO

Chi-Chi boldogan csacsogott a vásárlásról, és hogy végre Goku segít neki. Így a fiai nyugodtan tanulhatnak.

Goku elrévedve nézet ki az ablakon. Most, hogy Buunak végleg vége volt, nem volt mit tennie. Nem mintha hiányolta volna azt a szörnyet, de minden olyan unalmas volt nélküle. Csak a ritka bokszolások Vegitával jelentettek némi izgalmat. És ne feledkezzünk meg az öccséről. Aki révén sikerült egy kis mókához jutniuk. De akkor is a gyerekek gyakoroltak igazán Abo Cadoval.

- Goku! Azonnal ide kell jönnöd! Hozd magaddal Vegitát is! - hallotta a fejében Kaitó mester rémült hangját.

- Persze, de miért? – vakarta meg a tarkóját.

- Csak siess!

- Rendben - vont vállat. – Chi-Chi! – fordult a feleségéhez.

A nő idegesen összerándult. Ismerte már ezt a Chi-Chi-zést. Goku mindig ilyenkor megy el.

- Ne merészelj! – sikította hátra fordulva. Kezében egy nagyon is veszélyesnek látszó serpenyőt tartott. – Ne merészelj megint elmenni!

Goku védekezően felemelte a kezeit, és egy ideges vigyorral az arcán hátrálni kezdett.

- Még nem is mondtam semmit…

- Már ismerlek téged te semmire kellő! – sikított tovább Chi-Chi. – Nem fogsz megint itt hagyni!

- Sajnálom drágám, de mennem kell – Goku két ujját a homlokához emelte, mintha tisztelegne és a következő pillanatban eltűnt.

- Te semmire kellő! – sikította Chi-Chi és ahhoz a ponthoz vágta a serpenyőjét, ahol az előbb a férje állt. Zokogva rogyott térdere, és az ég felé emelte a tekintetét. – Vigyáz magadra kérlek…

OOOOO

Goku Kaitó kérésére megkereste Vegitát, hogy őt is magával vigye. A Herceg éppen a konyhában volt és egy pohár vizet ivott. Kivételesen nem a szokásos egyenruháját viselte, hanem egy egyszerű fehér melegítő nadrágot, egy fekete sportcipőt, és egy sötétkék pulóvert.

- Hello Vegi! – kiáltott rá.

Vegita rémülten megugrott, és a vizet a falra köpte.

- Te idióta! – kiabált Goku arcába.

- Meg ijesztettelek? – kérdezte ártatlanul Goku. – Bocsáss meg, nem akartam.

A Herceg hirtelen elpirult.

- Nem ijedtem meg! Én csak…! – hirtelen nem tudta mit mondhatta, amivel kivághatná magát. – Hmpf! – karba tette a kezét és oldalra fordítva a fejét olyan magasra tartotta az orrát amennyire csak tudta. A teljes tagadás talán segít. – Nem érdekelsz – jelentette ki kimérten.

- Kaitó küldött – kezdte mesélni vidoran Goku. Jól láthatóan nem érdekelte Vegita kijelentése. – Azt mondta, hogy azonnal menjek oda és vigyelek magammal téged is.

- És engem miért kéne érdekeljen? – kérdezet vissza Vegita. Nagyon igyekezet érdektelennek mutatkozni.

- Lehet megint, akad valami harc – hajolt közelebb Goku.

- Veled akkor sem harcolok – fordult el Vegita. – Csalsz.

Goku elszontyolodva nézte barátja hátát.

- Sajnálom, csak unatkoztam. És már bocsánatot kértem.

- De én nem fogadtam el.

- Vegita lécci! – nyafogta Goku. – Megígérem, hogy viselkedem. De különben is. Te vagy az, aki folyton minden ellenfelet magának akar – duzzogott Goku.

- De mindig te ölöd meg őket! – fordult hátra dühösen Vegita.

- Akkor itt az alkalom! Még egyszer utoljára! Kérlek! – Goku könyörgően összetette a kezét.

Vegita önelégülten elmosolyodott.

- Rendben most már megyek.

OOOOOO

A két harcos éppen megjelent Kaitó bolygóján, a kicsi mester rögtön elébük ugrott.

- Csak, hogy itt vagytok! – háborgott kicsi ökleit összeszorítva. – Nagy baj van!

- Újabb démon? – vigyorgott Vegita.

- Nem ez sokkal rosszabb! – rázta meg a fejét Kaitó. – És első sorban téged érint Vegita!

- Engem? – kérdezetett vissza döbbenten.

- Hallottál már a Jehennáról? – lehelte Kaitó, mintha a szót is félne kimondani.

Vegita sápadt arccal bólintott.

- Sokat hallottam róla, gyerekkoromban. A szüleim és Nappa is mesélt róla. Jehenna egy kopár bolygó, ahova egy sai-jin sem tehette be a lábát. A legenda úgy szól, hogy a Jehenna lakói magukra haragították az istenüket, és ő tűzbe borította az egészbolygót. A lakóit pedig arra ítélte, hogy minden tízezredik évben, amikor a bolygó holdja fekete fényt áraszt magából, a közeli csillagköd miatt, visszatérnek egy teljes hold ciklusra, vérszomjas démonokként…

- Most jött el a tízezredik év – jelentette ki Kaitó.

- Ugyan! Ez csak buta dajkamese! – tiltakozott Vegita sápadt arccal.

- A Legendás Super Sai-jinről is ezt hittük – kotyogott közbe Goku.

- Kakarott! – csattant fel figyelmeztetőleg Vegita.

- Oh, ha végig hallgatnátok! – kiabált Kaitó. Megvárta, míg mindkét harcos ráfigyel. – Most van valaki élő azon a bolygón!

- Egy Jehennai? – kérdezte Goku enyhe ijedtséggel a hangjában.

- Nem, ez a nő egy sai-jin!

- Mi? – lepődött meg Vegita. – Ki az?

- Nem tudom, de valami történik azon a bolygóm. Valami nagyon gonosz – motyogta Kaitó elhaló hangon. – Gyerünk! Fogjátok meg a vállamat, hogy ti is lássátok mi történik.

Goku és Vegita egymásra néztek, aztán kérdés nélkül Kaitó vállaira tették a kezeiket.

Mindkettőjük elméjét megrohanta egy furcsa kopár bolygó képei. A bolygó javarészt sziklás volt, tele homokkal és vulkánokkal. És a legtöbb helyen az űrből aláhullott szeméttel.

Egy hosszú sötét hajú alak ült az egyik szikla tömbön a pusztaság közepén. Fehér csízmái és kesztyűi egyaránt koszosak és szakadtak voltak. Fekete spandex ruhája is hasonló állapotban volt. Fehér, vörösesbarna páncélja érzékien domborodott a mellkasán. Hátán a köpenye szakadt és piszkos volt.

Az ég hirtelen elsötétült, és az alak felemelte a fejét, ahogy látta a holdat feltűnni. Felemelkedett és a köpenye alól egy bolyhos farkinca kandikált ki, ami lustán lenget a levegőben. Azt arcán egy önelégült mosolyjelent meg.

A hold fénye sötétedni kezdet, és egy hátborzongató szürke-fekete fényt kezdet árasztani magából. A bolygó besötétedett, egy fajta természetellenes átláthatatlan sötétség telepedett rá.

A sai-jin arcán aggodalom tükröződött. Feszülten figyelt, ahogy a várt átváltozás elmaradt.

Lábainál a földből egy roncsolt, rothadó húsú kéz emelkedett ki és ragadta meg a bokáját.

A sai-jin megpróbált kilőni, és ezzel egy időben egy KI labdát vágott a kézhez.

A kéz lángba borult, de makacsul tartotta a fogva tartott bokát, sőt még erősebben szorultak össze rajta az ujjak.

A sai-jin dühösen felkiáltott, amikor a kézhez tartozó démoni alak is kiemelkedett a földből.

A szörny nem viselt semmilyen ruhaneműt. Fejéről a bőr félig már lerohadt, megmutatva mocskos koponyáját. Töredezett agyaraival a sai-jin fogva tartott lábbá próbált harapni. Egy másik csizmásláb erőteljes rúgása azonban megfékezte ebben. A humanoid alak hátratántorodott és elengedte a bokát.

A sai-jin felemelkedett, és nyitott tenyerét a feltápászkodó szörny felé emelte.

- Big Bang Attack! – a kezéből kicsapó energia hullám beburkolta ellen felét, és egy borzalmas sivítás kíséretében elhamvasztotta.

De nem élvezette ki a győzelmét. A sziklás földből ezernyi ehhez a döghöz hasonló lény mászott elő.

- Anyátokat! – sikított a sai-jin nő felháborodottan. – Belőlem nem esztek! Egy hülye mese nem fog kinyírni engem! Ezt nektek! – kezeiből számtalan KI labda lövellt ki, és csapódott a szörnyek közé. Hamarosan borzalmas sivítások töltötték be a síkságot. A sai-jin nő azonban nem vette észre az ellen felét, ami hátulról közelítette meg. A szárnyas démon hátulról rávette magát a kapálódzó nőre és magával rántotta a sötétségbe.

- Ennyi – zihálta Kaitó. – Megszakadt a kapcsolat.

- Szegény nő – nézett maga elé Goku szomorúan és egyszerre dühösen. Nagy kezét ökölbe szorította. – Miért történhetnek ilyenek?

- Nem tudom fiam, igazán nem tudom – rázta meg a fejét Kaitó. Fehér zsebkendőjével törölgette az izzadtságot a homlokáról.

- Én ismerem őt – mondta halk remegő hangon Vegita.

Kaitó és Goku egyaránt Vegitára meredtek. Soha nem hallották így beszélni. Talán akkor, amikor Brollyval harcoltak.

- Ki ő? – kérdezte Kaitó aggodalmasan, előre félve Vegita válaszától.

- Ő Jiduru, minden Sai-jin Králynője, az anyám…