Prológus
Kézbe vettem a pisztolyom és egy falhoz simultam. Itt lesz. Intettem a társamnak. Most nem szalasztom el. Bebizonyítom, hogy érek annyit mint a többi rendőr…
Behatoltam a sötét sikátorba. Nem láttam a bűnözőt. Egyelőre vártam. A szemeim fedezék után kutattak, majd végül egy megfelelőre bukkantak is. Célba vettem és elfoglaltam a helyemet. Minél halkabban próbáltam közeledni. Kezdett egy ember alakja kirajzolódni a távolban. A földön ült. A sikátor zsákutcában ért véget. Nesztelenül közelítettem felé. Kezdett sötétedni. Elkapom. El fogom kapni. De nem jöhetett össze minden. Elszúrtam… A fenébe is. Még most is fáj az a hiba. Ráléptem egy üres sörösüvegre. A hangra az idegen felállt majd futni kezdett. Egyenesen a rejtekem felé. Hirtelen felhatározásból kiálltam elé.
– Állj meg! – kiabáltam félhangosan de késő volt. Teljes erőből nekem zuhant. Ch… Pokolba… A fegyverem a földön landolt jó pár méterre tőlem. A férfi rám zuhant és rövid dulakodás után elkapta a csuklóm és hátraszorította.
– Hah! – kiáltott fel. Jöjjenek már a többiek. Meghagytam nekik, hogy csendben kövessenek… Hol a fészkes fenében járnak?!.. Próbáltam kiszabadulni. Lassan kihúzni a kezem a markából. Jutalmam érte csak az lett, hogy jobban hátraszorította a kezem. Lehajolt majd a fülembe suttogott:
– Ne mocorogj annyit vagy eltöröm a kezedet.. De lehet mást is csinálok… – végignyalta a szája szélét. Csak jöjjön már meg az erősítés… Nem akarok erőszakot elszenvedni egy bűnözőtől ebben a sikátorban… Amikor már tényleg aggódni kezdtem volna lövést hallottam és a férfi lerepült a hátamról. Csak a kezét találta el a golyó. Végre közelebbről is megnézhettem az arcát. Szőke haj, kék szem, viszonylag helyes arcszerkezet. Ch… Már épp elindultam volna mikor a századosba botlottam.
– Nocsak Arthur… maga igen kívánatos fiatalember lehet, ha minden bűnözőt magán találunk meg. – vigyorgott nekem pedig ökölbe szorult a kezem. Kis híja volt, hogy nem vágtam képen.
– Ne mondjon inkább semmit.. - az arcomba húztam a sapkám és elindultam a kocsim felé. Már épp beszálltam volna, mikor kiáltást hallottam.
– Ha ennyire besértődött akkor ön fog rá vigyázni! Legalább elmélyíthetitek a kapcsolatotokat. Ch.. Nyugodtan becsuktam a kocsiajtót, de mikor elhajtottam rácsaptam a kormányra. „Pics ba… megint én kapom az alja munkát." - gondoltam magamban és hazafelé vettem az irányt. Szó nélkül bezártam a kocsit és benyitottam a házba.
– Te még mindig itt fekszel? Nem lenne egyszerűbb elköltöznöd innét Scott? – mondtam lenézően a félmeztelünk fekvő bátyámnak.