Helló! Ezúttal egy Attack on Titan fanficet írok :D. Nem vagyok profi, és a történet is néhol értelmetlennek tűnhet, de ezen próbálok javítani. Lehet egy enyhe shounen-ai beütése.
Eren mindig is csodásnak tartotta a manőver felszerelést. Imádott a fák között suhanni és semmi mással nem törődni. A nyugalmát csak néhány titán tudta háborgatni. De szerencsére még egyel sem találkoztak, amióta elhagyták a Rosa Falat. A falon kívül voltak, mégis biztonságban érezte magát, mert vele volt az a katona, akire a legjobban felnézett. Csak ketten voltak ezen a küldetésen. Egy járvány tört ki az egyik városban, és csak a Shina fal területén volt olyan növény, ami elvileg az orvosság lenne rá. Levi csapata volt a legközelebb a városhoz, ezért őket küldték a küldetésre. A hadnagy pedig nem akart sok embert magával vinni, és csak Erent választotta. A fiú hálás is volt érte, így legalább nem volt akkora bezártság érzete. Azt viszont nem tudta, miért jöttek lovak nélkül. A hadnagy azt mondta, csak szednek pár növényt, aztán már vissza is mennek. Igaz, ez nem jelentette azt, hogy veszélytelen volt.
- Hadnagy, meddig megyünk még? – kérdezte Eren.
- Majd szólni fogok, ha megállunk, Jaeger. – mondta nyersen Levi.
Eren morcosan előre fordult. A hadnagya soha nem közölt vele semmit és ezt utálta. Akármennyire is tisztelte Levit, legalább annyira utálta a személyiségét is. Levi makacs, és eltökélt volt, nulla humorérzékkel… és Eren még sorolhatta volna a rossz tulajdonságait.
Az egyik hatalmas fa mögül egy titán bukkant ki és elkapta Erent. A fiú kétségbeesetten kirántotta a kardját, hogy kiszabaduljon, de alig tudta megmozdítani a karját. A titán a szájához kezdte emelni.
Levi rezzenéstelen arccal a segítségére sietett. Amikor egy másik, sokkal kisebb titán ugrott fel alatta, és félig bekapta. Nem nyelte le rögtön, csámcsogott rajta. Levi felkiáltott fájdalmában és kirántotta a pengéit. Eren eközben kivágta magát a titán kezéből és lecsapott a nyakszirtjére. A titán összeesett és a halott teste szinte rögtön párologni kezdett. Eren a másik titán mögé került és azt is megölte. Levi kiesett a szájából és csurom véresen a földre zuhant.
Eren a földre szállt és az ölébe vette Levi fejét.
- Jaeger… - nyögött fel a hadnagy.
- Levi, tarts ki, mindjárt segítek…
Eren szétgombolta a fekete hajú ingjét és elborzadva nézett végig a hadnagy testén. A gyomránál mélyen látszódtak a titán harapásai. Ha Levi nem lenne ilyen makacs, már biztos belehalt volna.
Eren körbenézett a hatalmas fák között. Olyan helyet keresett, ahol viszonylag biztonságban lehetnek egy titántámadáskor. Az egyik fa tövében meg is látott egy üreget. Valamilyen állat áshatta ki, elég nagy volt, hogy ketten bemenjenek, de egy titán keze nem férhetett be. Eren belekarolt Levibe és behúzta az üregbe. Bent félhomály volt, bár Eren mindent tisztán látott. Hiába, az alakváltó képességei…
- Jaeger… csak ott fogsz ülni?- nyögött fel Levi.
- Máris, hadnagy! – mondta rögtön Eren és tüstént tépett az ingjéből néhány csíkot kötszerként.
Ahogy a fiú a felettese sebeit próbálta minél biztosabban bekötözni, Levi küzdött az ébren maradásért. Eren, a mikor végzett, végignézett a munkáján.
- Jaeger, a lábam…
Eren tekintete Levi lábára tévedt. Csak most vette észre, hogy a nadrágja több helyen is szakadt volt, és onnét is szivárgott a vér. Biztos az eséstől, amikor kiesett a titán szájából. Járni biztos nem tud majd egy darabig. Tépett az ingéből még néhány csíkot, aztán a hadnagy lábát is legjobb tudása szerint ellátta.
- Jaeger… az egyik fa mellett voltak a növények…
- Amiket kerestünk?
- Ja.
- Akkor szerzek néhányat. – indult a kijárat felé Eren –Addig ne mozdulj.
- Hülyéskedsz? – horkant fel a hadnagy.
- B- Bocsánat. – motyogta Eren és kilépett az erdőbe.
Miközben az övébe tűzködte a leszedett növényeket, azon gondolkodott, hogy mi a fenéért nem lóval jöttek. Egyáltalán mit kéne most tennie? Visszatérni a fal mögé és segítséget hívni? Erwin biztos megmentené a legerősebb katonát… vagy Levivel együtt kéne visszamennie? Ez ugyan kockázatosabb.
Nemsokára visszatért Levihez. A felettese időközben nyugtalan álomba merült. Eren úgy döntött egyelőre nem háborgatja. A hátára feküdt és kinyújtózkodott.
- Áh, a harc fárasztó!
Eren gondolatai messze jártak. A falon belül, és Shiganshinában, a rejtélyes pincéjüknél. Addig bambult, amíg arra nem lett figyelmes, hogy Levi egészen hozzábújt. Megijedt, aztán lassan nyugtatta magát. A hadnagy nincs magánál. Lehet, hogy lázálma van, fázik, vagy ilyesmi…
Egy ideig figyelte Levi fel- és lesüllyedő mellkasát, aztán ő maga is elaludt.