Helló, helló! Itt egy Fullmetal fic, remélem tetszeni fog :) Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Minden hazugság az igazságból ered. Az Igazság szokott hazudni, és a Hazugságban is ott az igazság. Igazság és Hazugság nem jönnek ki jól ellentéteik miatt, de mégis volt valaki, aki mindkettővel találkozott.

- Edward, nem játékból lettél állami alkimista! – Mustang ezredes szinte kiabált felemelkedve a székéről.

Az irodában csend lett. Minden szem óvatosan a Láng és az Acélalkimista felé pillantott, félve a folytatástól. Ed dacosan a felettesére nézett és felszegte az állát. Öccse némán, bűnbánóan állt az ajtóban.

- Ha még egyszer késel a jelentéseddel, büntetést kapsz! –fenyegetőzött.

Ed vállat vont és zsebre dugta a kezét.

- Mégis hogy tudnál te megbüntetni? – morogta.

- Acél, tanuld meg időben leadni a jelentéseket. A ti érdeketekben. Emlékezz mit beszéltünk meg. Jobb lenne, ha hirtelen kicsapnának a katonaságtól, az öcsédet pedig laborba dugnák?

Ha Ed továbbra is elhúzza a jelentések leadását, akkor feltűnhet a nagykutyáknak a seregnél, akkor pedig a nyomozások után Elricék titka többé nem lenne titok.

Az alacsony szőke beharapta a száját és hallgatott. Persze, hogy nem ezt akarta. Csak néhányszor – jó, szinte mindig késett a jelentésekkel, de ez nem ok arra, hogy az ezredes így felhúzza magát.

- Nem fordul elő több ilyen. – ígérte Al vékony hangon.

Az ezredes meglepve nézett a fiatalabb Elricre. Hiszen a bátyja volt leszidva, nem ő. Mégis úgy viselkedik, mintha nem Ed, hanem ő lenne a hibás.

Roy lassan visszaült a helyére és végigmérte Edet.

- Acél, kapsz két szabadnapot.

- Remek, gyerünk, Al. – intett Ed gyorsan a testvérének.

- Az alatt írd meg újra a jelentést. És talán addigra megnősz. – tette hozzá. Ideges volt, az igaz, de ezt nem hagyhatta ki.

A szőke nyugodtan továbbment, és csak pár pillanat múlva fogta fel, mit mondott az ezredes.

- KI OLYAN KICSI, HOGY MÉG A BOLHA IS NAGYÍTÓVAL NÉZI?!

Al lefogta a bátyját, hogy ne rontson neki a felettesének. Elköszönt, és lassan kihúzta Edet az irodából. Mustang szigorúan nézett utánuk.

- Biztos nem volt vele túl kemény, uram? – kérdezte Hawkeye, miközben lehajolt.

- Nem árt neki néha a fejmosás. Ideje lenne már betartania az időpontokat.

- Ahogy gondolja. – válaszolta a nő, de hallatszott a hangján, hogy más a véleménye.

A főhadnagy letett egy papírdarabot az ezredes asztalára, amit az előbb vett fel a földről. Aztán szúrós szemmel nézett a férfire. Roy szándékosan kerülte a tekintetét. Úgysem tudna szembeszállni a nővel. Inkább folytatta azt a rengeteg papírmunkát, ami az asztalán tornyosult.

Egészen estig görnyedt az asztala fölé. Lassan minden alárendeltje hazamehetett, csak neki kellett befejeznie a munkát. Végül éjfél felé letette a tollát és kimerülten hátradőlt a székén. Megdörzsölte a szemét, és erőt gyűjtött az utolsó papírlaphoz. Felvette és kibontotta az összehajtogatott lapot.

De hát ezt még Hawkeye rakta oda Acél távozása után! Akkor nem munka, szerencsére. Mégis mi állhat benne? Az ezredes óvatosan kihajtotta a papírt. Csak néhány soros, kézzel írt üzenet volt rajta. A kézírást nem tudta felismerni, kié lehet.

Hello Edward

Régóta figyellek. Látom a bátyámmal való találkozás mély nyomot hagyott rajtad és az öcséden is. Nemsokára találkozunk. Remélem felkészültél.

Ez a papír Edward zsebéből eshetett ki, amikor elkezdett tombolni. Kitől kaphatta ezt az Acél? Mély nyomot hagyott rajtad és az öcséden is… az egyetlen, ami eszébe jutott, Ed automailje volt. De ezzel nem sokra ment, így hagyta a témát.

Ed végigfeküdt a kanapén és elkezdett olvasni egy könyvet, hogy elterelje a gondolatait a hülye ezredesről. Miért kell mindig belé kötnie? Nem tud foglalkozni saját magával?

A fiú dühösen összecsapta a könyvet és letette maga mellé. Neki kéne állni kekec-ezredes jelentésének. Egyszer végre békén hagyhatná az állam. Meg az ismeretlen üzenetküldők is.

Megtapogatta a zsebét. Hol van a papírlap? Átnézte a kabátja zsebeit, de még ott sem találta.

- Keresel valamit, bátyó? – kérdezte Al felpillantva a könyvéből.

- Nem láttál egy lapot? Kézzel írt szöveg volt rajta és kábé ekkora volt – mutatta Ed.

- Nem, miért?

- Semmi…

Kapott egy üzenetet pár nappal ezelőtt. Kidobta, nem nagyon foglalkozott vele. Aztán ma megint eljött ugyanaz az üzenet. A végére akart járni, de úgy döntött, Alt nem terheli ilyen felesleges dolgokkal.

Ki küldhette az üzenetet? És mire kell felkészülnie? Már kívülről tudta a sorokat, annyiszor elolvasta.

- Bátyó, késő van.

Ed az öccse felé fordult.

- Igen, és? – könyökölt fel.

- Szükséged van a pihenésre.

- Még bírom, Al. – mosolyodott el Ed és újra a kezébe vette a könyvét. Nem nagyon figyelt arra, amit olvasott, csak a látszat kedvéért vette fel.

Al sóhajtásszerű hangot hallatott. Becsukta a könyvét és csörömpölve Edhez ment. Kivette a könyvet a kezéből és felhúzta a kanapéról a bátyját. Aztán karba vette és Ed nagy ellenkezése ellenére is lefektette az ágyba és betakarta.

- Komolyan, Al? – ült fel Ed – Olyan anyáskodó vagy.

- Mert magadtól elhanyagolnád a testedet. – oktatta ki a fiatalabb Elric.

- Jó, alszom, akkor megnyugszol? – fordult durcásan a fal felé.

- Jó éjt, bátyó! – mondta Al és lekapcsolta a villanyt.

Ed duzzogva a hátára fordult. Utált az oldalán feküdni, mert kényelmetlen volt a művégtagjai miatt. Ekkor érezte csak, milyen kimerült volt. Nem igazán aludt az elmúlt napokban. Annyira belemerült a kutatásba, hogy alig bírta abbahagyni. Mi is lenne vele Al nélkül?

A következő percben az Acélalkimista már békésen szuszogott.

A sötétben egy férfi karba font kézzel megállt nem messze Ed és Al szállásától. Ezüstösen csillogó haja volt, vakító kék szemmel. Fehér kabátot viselt, hozzá vörös sálat. Ahogy végigmérte Elricék szállását, elmosolyodott.

- Edward egész szép környéken lakik. – vigyorgott és elindult a ház felé.

Az ezüsthajú férfi macska ügyességével felkapaszkodott a ház falán és óvatosan kinyitotta Ed hálószobájának ablakát. Az egész helyiségben sötétség volt. A férfinak szerencséje volt. Edward aludt, és a jelek szerint Alphonse-nak is pihent a lelke. Az ablak, amit a férfi kinyitott, Ed ágya felett volt, így az ezüsthajú óvatosan lemászott és elővett a kabátjából egy injekciós tűt. Megfogta Ed bal kezét és óvatosan a vállába szúrta. Az Acél csak felmordult és az oldalára fordult. A férfi elmosolyodott és felvette a fiút a hátára, meg sem lepődve a gyerek nagy súlyán. Aztán kiugrott az ablakon és komótosan elsétált az utcán.