Jidanbo vigyorogva nézett le Ichigora, amikor hirtelen felkiáltott.

- Ah! Shiro-chan!

- He? – hökkent meg Ichigo.

- Ez meg kihez beszél? – nézett körbe Orihime és Ishida.

- Mondtam már, hogy ne merészelj Shiro-channek hívni – sziszegte egy fagyos hang valahonnan lentről.

Mind lenéztek és egy fehér hajú fiú állt mögöttük. Nem tűnt többnek tizenkettőnél, és türkizkék szemeivel fagyosan nézett rájuk. Ami rendkívül szokatlan volt egy gyerektől. A halálisten egyenruhája felet egy fehér haorit viselt és egy zöld kendővel a hátára volt kötve egy hatalmas katana, ami majdnem nagyobb volt nála.

- Remek – morogta Yoruichi. – Egyből belebotlottunk egy kapitányba.

- Ő? – bökött rá Ichigo, gyanúsan mosolygó arccal. – Ez kis kölyök?

A fiú rávicsorgott és a katanajá ért nyúlt.

- Mit mondtál?!

- Gratulálok Hergeld még csak, ha halálra akarsz fagyni – morgott tovább Yoruichi. – Mint már mondtam a lelkek világban lassabban öregszenek! Jóval öregebb nálad te kis hülye!

- Tényleg mondtad! – vakarta meg a tarkóját nevetve Ichigo.

- Ő Hitsugaya Toshiro a tízedik osztály kapitánya és legerősebb jég zanpaktou birtokosa – zengte büszkén Jidanbo. – És még most is rendszeresen meglátogatja a nagyanyját! – folytatta könnyek között.

Közben elkezdett lehűlni a levegő, ahogy a kicsi kapitány kezdett egyre ingerültebb lenni, attól, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják.

- Nem túl fiatal még? – kérdezte Chad.

- Milyen kedves – kulcsolta össze ujjait Orihime álmodozva.

Hitsugaya kapitány hófehér szemöldöke rángatózni kezdett, és halkan motyogott valamit arról, hogy: én ezeket levágom.

- Nem, nem túl fiatal! – csattant fel Yoruichi. – Hitsugaya kapitány! - nézett fel a fiúra. – Hallgass meg minket, mielőtt támadnál… - de nem tudta folytatni, mert Ichigo közbe szólt.

- Nagymamáját – nevetett. – Ez tényleg egy gyerek.

Hitsugaya kapitány komor arccal nézett fel Ichigora.

Halk kuncogás jött a többiektől, Yoruichi pedig a fejét döngette a falba.

- Ezek hülyék, gleccsert csinál belőlük.

- Rendszeresen meglátogatom, és? Ti mikor látogatták meg a nagyanyátokat?

A nevetés azonnal elhalt, és Ichigo ledermedten állt, majd zavartan elvörösödött.

- Öh… hát elég régen…

- Nekem nincs is! – zokogott föl Orihime.

Chad is szégyenlősen nézett félre.

- Hát én se… - motyogott idegesen Ishida. – Pedig megígértem neki, hogy neki, hogy megvarrom neki azokat a csipke függönyöket.

- Varrni? – nézett fel rá meglepetten a kapitány.

- Csipke? – kérdezte lesújtóan Ichigó.

- Nos, igen – pirult el fülig. – Abban nagyon jó vagyok, és Nagyi imádja a csipkéimet…

Nem vették észre, hogy Hitsugaya kapitány csatlakozott Yoruichihez a falnál, és most már együtt döngetik a fejüket a falba.

- Ez kész pszhikai terror – morogta két döngetés között.