Cím: A levél
Fandom: Bleach
Műfaj: romantikus, dráma
Elbeszélésmód: E/3.
Szavak száma: 294
Állapot: befejezett
Szereplők: Ichigo
Párosítás: ByakuyaxIchigo
Korhatár: nincs
Ismertető: Ichigo levelet kap.
Figyelmeztetés: -
Spoiler: a manga legújabb fejezetei, mondhatni
Megjegyzés: -
Ichigo fáradtan feküdt le az ágyára, és sóhajtott egy nagyot. Közeledett a karácsony, ami Japánban sokkal inkább volt a szerelmesek, mint a keresztények ünnepe. Karakura város főterén karácsonyfa állt, és mindenfelé párocskák sétálgattak. Ichigónak, bár sohasem vallotta volna be senkinek, fájt a szíve. Ő is szeretett volna szerelme kezét fogva a hóesésben sétálgatni – ám ő már soha többé nem láthatta azt, akiért a szíve dobogott, hiszen már nem volt shinigami, míg párja Seireiteiben élt.
A póttest például megoldást jelenthetett volna, ám ő is tudta, hogy mennyi macerával jár az, ráadásul engedélyhez kötött, és Byakuya volt talán az utolsó ember, aki a soutaichou háta mögött látogatta volna meg Urahara furcsa kereskedését. Így aztán elmaradtak a találkák, és nem láthatta többé a komor Kuchikit.
A narancssárga hajú fiú sóhajtott egyet ismét, és az oldalára gördült, hátat fordítva az ablaknak. Ekkor megpillantott egy levelet az asztalán. Felvonta szemöldökét, felült, és kezébe vette a kis papírt. Feltépte, és olvasni kezdte a levelet.
Kedves Ichigo!
Seireiteiben minden a normális kerékvágásban meg. Rukiát kinevezték a tizenharmadik osztag hadnagyának. Nekem és Renjinek elég sok a munkánk, nemrég érkezett egy tucat újonc az osztaghoz, akiket elég sok problémát okoznak nekünk.
Tudom, az emberek világában már havazik – itt még nem köszöntött be a tél, rengeteget esik az eső és fúj a szél, igazi késő őszi idő van.
Hiányzol.
Byakuya
Ichigo elmosolyodott. Szinte látta maga előtt, hogyan írja a levelet Byakuya. A férfi valószínűleg órákon át gondolkodhatott, hogy megtalálja a megfelelő szavakat, azért sikeredett kissé sutára és nagyon rövidre a szöveg, és minden kétséget kizáróan, amint leírta a "hiányzol" szót a végére, meg is bánta.
- Te is hiányzol – suttogta maga elé. Hiszen tudta, hogy – bár ő nem láthatja -, Byakuya ott áll a szobájában, és őt nézi. - Nagyon.