Cím: Égből pottyant mese

Korhatár: NC (1 és ¾. rész miatt XD)

Páros: meglepetés :)

Figyelmeztetések: AU, erotikus tartalom, slash

Műfaj: humor (inkább helyzetkomikum és enyhe paródia jelleg), sci-fi, crossover (Harry Potter/Star Wars)

Szereplők: Star Wars: Obi-Wan Kenobi, Anakin Skywalker, Jar Jar Binks, R2D2, Harry Potter: Harry Potter, Hermione Granger, Ron Weasley, Parvati Patil, Albus Dumbledore, Perselus Piton

Leírás: Egy űrhajó landol a roxforti Fekete-tó szélén. Dumbledore meginvitálja a szerencsétlenül járt hajó utasait a karácsonyi vacsorára. Mégis mi lesz ebből?

Kikötés: Minden jog J. K. Rowlingot és George Lucast, valamint az általuk meghatalmazott társaságokat illeti. Nekem semmi hasznom nem származik a történet megírásából. Bétázásért köszönet Bf_momnak.

Megjegyzés: Nem tudom, mennyire lett humoros, mert nem igazán az én asztalom, de én magam jókat nevettem írás közben.

1. rész

Voldemort hívei előtt állt. Élete legnagyobb tettére készült, és ilyen alkalmakkor az ember általában izgatott lesz. Ez a Nagyúrral sem volt másként, már ha az enyhén kipirult (rózsaszínes) arcát ilyen jelnek értékeljük.

– Barátaim! – szólt. – Ma véget vetünk a szentimentális bolondok uralmának! Ma a Roxfort a miénk lesz! – kiáltotta.

Uruk vezetésével a halálfalók a Tiltott Rengetegbe hoppanáltak. Elindultak a kastély felé, de a Nagyúr a Fekete-tó partján megállt. Kezét az ég felé nyújtva kántálni kezdett. Hű kígyója, Nagini körülötte tekergett.

– Nagyuram? – kérdezte Lucius.

Voldemort szóra sem méltatta legjobb halálfalóját, folytatta tovább a bonyolult varázslatot, de hirtelen egy közeledő zúgás megzavarta. Csak egy hatalmas árnyékot látott, ami egy pillanattal később nagy csattanással maga alá temette…

~HP/SW~

Az űrhajó akadozva lépett ki a hipertérből.

– Fényes csillagok, Anakin! Elmondanád, hogy hol vagyunk? – kérte számon tanítványát Obi-Wan Kenobi mester.

– Ajaj, azt hiszem, nagyon félre ütöttem valamit – harapta be az alsó ajkát idegességében a tizennégy éves padawan.

– Azt észrevettem. Koordináták?

– Az adatbázis szerint a Tejútrendszerben vagyunk, az előttünk lévő bolygó pedig a Föld. A… - de a fiú további magyarázatát megszakította, hogy a hajó hirtelen megdőlt és hevesen rázkódni kezdett.

– Jaj, elvesztünk! Mind elvesztünk! – jajveszékelt Jar Jar Binks. R2D2 egy hosszút csippantott az egyetértése jeleként, miközben kerekein előre-hátra gurult.

– Nyugalom! – érintette meg a mellette lévő ülésben ülő jedi mester, amitől a gungan teljesen elernyedt.

– Mester, azt hiszem megint túlnyugtattad – mosolygott rá a kamasz, miközben próbálta a hajót egyenesben tartani.

– Te ne Jar Jarral törődj, hanem inkább csinálj valamit! – figyelmeztette tanítványát Kenobi. – Utálok repülni – motyogta még az orra alatt.

– Mester, a bal hajtómű felmondta a szolgálatot! Azt hiszem, le kell szállnunk a bolygón. R2! – A kis henger alakú droid előrelendült, és az irányító panel egyik csatlakozójába dugta a karját. Pár pillanat múlva a hajó valamelyest stabilabbá vált, de a rázkódása fikarcnyit sem csökkent.

– Micsi? Azt mondi leszállunk? - tért magához a gungan.

– Nem kell aggódnod, Jar Jar – jelentette ki határozottan az ifjú jedi. – A légkör belélegezhető, van szilárd talaj. Különben is, miattad vagyunk itt! – kapta rá szúrós tekintetét Anakin.

– Jar Jar nem akarni idejönni – tiltakozott heves gesztikulációval a kétéltű.

– Azt elhiszem, de Anakinnak igaza van abban, hogy közvetve miattad vagyunk itt. Mert ha te nem haragítod fel azokat a kereskedőket, s nem ezt a csotrogányt kellett volna sebtében elkötnünk, s gyorsan elmenekülnünk, akkor talán most Mon Calamari óceánjában lubickolhatnál.

– Bocsi – konyultak le a gungan fülei.

– Most már mindegy – szólt Obi-Wan. – Anakin?

– Hamarosan belépünk a bolygó légterébe, mester. Kissé rázós lesz… - mondta a fiú, nem kis nyugtalansággal a hangjában.

Kenobi nagyot sóhajtott. Szinte még a rázkódás ellenére is hallotta, ahogy a fiú a fogát csikorgatja.

– Minden rendben lesz, Anakin. Elvégre te vagy a legjobb pilóta, akit ismerek – próbálta kizökkenteni idegességéből a padawanját.

– Ez lehet, hogy most nem segít. Nem tudom meghatározni a landolás pontos helyét.

– Pontosan ezt akartam hallani – dőlt hátra a férfi egy lágy mosollyal az arcán.

Anakin erre röviden kuncogott egyet, miközben teljes figyelmét a műszerek kötötték le. Az Erő irányította a kezét lépésről lépésre, ahogy minél beljebb vezette a hajót a Föld légkörébe.

– Azt hiszem, egy tó mellett fogunk landolni – jelentette pár perc múlva. – Készüljetek! R2, te is kösd be magad! – utasította az asztromechanikai droidot.

A kis jószág egy rövid trillával nyugtázta, és tapadókorongjaival a hajó falához rögzítette magát. Még éppen időben, mert az űrjármű nagyot zökkent, ahogy félig a parton, félig pedig egy tóban landolt.

~HP/SW~

– Mi történt, Albus? – kérdezte McGalagony a hirtelen elhallgatott igazgatótól.

– Jeleztek a védővarázslatok, Minerva. Valaki behatolt a birtok területére – válaszolta Dumbledore

– Hogy történhetett ez, Albus?

– Azt még én sem tudom. Szóljon a többi tanárnak, a bejárati csarnokban találkozunk! – szólt az igazgató, majd eltűnt a szobából.

Nem egész tíz perc elteltével a tanárok a bejárati csarnokban gyülekeztek.

– Mi a helyzet, Albus? – kérdezte azonnal Piton.

– Nem érzékelhető semmi mozgás, ami nagyon különös. Úgy gondolom, óvatosnak kell lennünk.

Erre minden tanerő bólintott.

– Mire gyanakszik, igazgató úr? – jött a kérdés az idegességében a kezét tördelő Bimba professzortól.

– Csak sejtéseim vannak, ezért jobb, ha utánajárunk – válaszolta az idős mágus nyugodtan.

– A gyerekek mind a klubhelyiségeikben vannak, Albus. Filius és Hagrid pedig díszítik a Nagytermet – jelentette McGalagony.

– Köszönöm, Minerva. Induljunk! – adta ki az utasítást Dumbledore, majd meglökte a nehéz tölgyfa ajtót.

~HP/SW~

A szerencsétlenül járt űrhajó utasai közben igyekeztek elhagyni a hajót, ami Jar Jar jajveszékelésétől és R2 vészes csipogásaitól volt hangos. Szerencsére félig-meddig a parton landoltak, így nem volt nehéz a szárazföldre jutniuk. R2 bekapcsolta beépített hajtóműveit, és könnyedén haladt a havas talajon. Kisvártatva Anakin követte, aki az Erőt meglovagolva, egy hatalmas ugrással a parton termett. Obi-Wan is az ugrásra készült, de a gungan annyira szorította a kezét, hogy nem tudott lendületet venni.

– Nem akarni menni! Jar Jar félni! – nyögte, hosszú fülei csak úgy jártak jobbra-balra.

– Ha nem akarsz jeges vízbe süllyedni, akkor megengeded, hogy segítsek – mondta a mester kissé bosszúsan, miközben kiszabadította a karját a kétéltű szorításából.

– De, Obi… - kezdett volna tiltakozni Jar Jar, viszont a férfi nem várta meg. Nagy lendületet véve egy hatalmas ugrással partot ért, így a tiltakozás kiáltásba fulladt.

– Már azt hittem, meg akartok mártózni, mester – húzta féloldalas mosolyra a száját az ifjú jedi.

– Ez nem vicces, Anakin – feddte meg mestere.

– Bocsánat. Hú! – kiáltott a fiú hirtelen. – Azt nézd, mester! – mutatott az egyik irányba.

Obi-Wan követte tanítványa tekintetét, s egy ódon kastélyt pillantott meg, melynek fényei hívogatóan világítottak.

De nem gyönyörködhettek sokáig a látványban, mert egy cincogó hang megszólalt.

– T… ti meg… meg öltétek a Nagyurat! – sipákolta Féregfark.

– Hogy mi va…? – kérdezte volna Obi-Wan a vinnyogó férfi felé fordulva, de akkor Jar Jar felkapta a menekülő Naginit és felfalta.

A jól megérdemelt vacsora után a gungan jóízűen dörzsölgette a hasát.

– Nem igaz, Jar Jar, te minden koszt felszedsz? – fintorgott Anakin.

– Aha! Egy ganga gyomra bírni sokat!

– Ezek szörnyetegek! – kiáltotta Pettigrew, és elrohant az erdő felé.

A többi halálfaló is fülét-farkát behúzva követte.

– Azt hiszem, hamar el kell mennünk innen. Nem hinném, hogy örülnének nekünk – jegyezte meg a jedi mester.

– Igazad lehet, mester – helyeselt Anakin, kissé dideregve –, bár a hajó nincs túl jó állapotban.

Ennek alátámasztásaként az űrjármű bugyborékolva tűnt el a Fekete-tóban. Obi-Wan erre csak egy lemondó sóhajt hallatott, miközben kinyújtotta egyik kezét, s koncentrálni kezdett, de padawanja megzavarta.

– Mester, csinálhatom én? – lépett mellé Anakin.

– Rendben.

A fiú lehunyta a szemét, s mesteréhez hasonlóan, kezét kinyújtva koncentrálni kezdett. A hajó hamarosan emelkedni kezdett, majd a fiú precíz pontossággal irányította a tó melletti tisztásra.

– És most, mester? – kérdezte a fiú, miközben elnyomott egy apró ásítást.

– Azt hiszem, mégis meglátogatjuk azt a kastélyt. Kell egy szállás éjszakára – mondta Obi-Wan a szakállát simogatva, miközben szemei elgondolkodva tekintettek a hatalmas épület felé.

– De mester, pont te mondtad az előbb, hogy el kell mennünk. Inkább álljunk neki a hajó javításának – ellenkezett a fiú a hátizsákjában babrálva közben.

– Anakin! Ne butáskodj! – tette a gyerek vállára a kezét Obi-Wan, hogy az ráfigyeljen. – Mindketten fáradtak vagyunk, és nagyon hideg van.

– De…

– Anakin, a hajóval nem tudsz kezdeni semmit, amíg ki nem szárad, és… – de a mester mondatát R2D2 izgatott füttyögése zavarta meg.

– Mi az R2? – kérdezte a fiú, de nem kellett sokáig kutatnia a válasz után, mert megérezte, hogy többen közelednek.

– Mester…

– Tudom, Anakin, én is érzem.

– Ajaj… – adott hangot a gungan is aggodalmának, mikor észrevette a jövevényeket.

– Csak nyugalom, semmi rosszat nem érzek – mondta nyugodt hangon a jedi mester.

– Mester, lehet, hogy magunkkal kellett volna hoznunk C-3PO, ahogy Padmé javasolta, mert…

De a fiú gondolatmenetét egy kedves férfihang szakította félbe.

– Jó estét! Albus Dumbledore vagyok – mutatkozott be az igazgató.

Szavait mindannyian értették, mert megegyezett a világuk alapnyelvével.

– Jó estét! – viszonozta az üdvözlést Obi-Wan mester egy mély meghajlással. – Az én nevem Obi-Wan Kenobi, ő itt mellettem a tanítványom, Anakin Skywalker, és a társaink, Jar Jar és R2D2 – mutatta be magukat.

– Örvendek. Megtudhatnánk, hogy mi az oka a kései látogatásuknak? – tért a tárgyra mosolyogva az idős mágus, szemei barátságosan csillogtak a pálcák fényében.

– Lenni az én hibám – kezdte a gungan. – Jar Jar nagyon-nagyon rossz lenni…

– Majd én – utasította csendre a jedi mester. – Az űrhajónk meghibásodott, s le kellett szállnunk a bolygón, hogy megjavítsuk – intézte szavait az őt figyelő varázslóknak.

– Úgy érti, hogy maguk egy másik bolygóról jöttek? – kérdezte McGalagony döbbenten.

– Pontosabban egy másik galaxisból – felelte Anakin.

A tisztásra néma csend telepedett. A két jedi döbbenet, félelem és gyanakvás keverékét érezte feléjük áramolni, meg egy csipetnyi izgatottságot, mely egyértelműen a Dumbledore nevű férfi felől érkezett.

– Mi lenne, ha ezt a beszélgetést a kastélyban folytatnánk? Biztos vagyok benne, hogy fáradtak és éhesek – törte meg a csendet az idős férfi.

– Nem szeretnénk alkalmatlankodni – szólt Obi-Wan.

– Nem hiszem, hogy zavarnának. Most egyébként is szinte üres az iskola – legyintett az igazgató.

– Iskola? – kérdezte most Anakin.

– Igen, fiatalember. A Roxfort Boszorkány – és Varázslóképző Szakiskola, ahol ifjú varázslókat és boszorkányokat tanítunk – válaszolt az igazgató.

– És ön az iskola vezetője, ugye? – tette fel következő kérdését Anakin, aki egyre kíváncsibb lett.

– Anakin, nem illik kérdezősködni – feddte meg ismét mestere.

– Hagyja csak, Mr. Kenobi, a fiatalok kíváncsisága mindig öröm – biccentett Dumbledore Anakin felé. – A válaszom, Mr. Skywalker kérdésére: igen – mosolygott a fiúra.

Ezután bemutatta kollégáit, majd elindultak a kastély felé.

– Igazgató úr, azt hiszem, a landoláskor rázuhantunk valakire. A fekete csuklyás alakok „Nagyúrnak" nevezték – nézett a jedi mester aggódva Dumbledore-ra.

Piton felhajtotta a ruháját a balruhaujját. A Jegy élettelenül nyugodott a karján.

– Albus, azt hiszem, a vendégeink megszabadítottak minket tőle – utalt Perselus a Sötét Nagyúrra.

– Akkor ezt igazán meg kell köszönnünk nekik – mosolygott az idős mágus.

Miközben beértek a kastélyba vidáman mesélni kezdett a döbbent utazóknak.

~HP/SW~

A karácsonyi szünetre Roxfortban maradt diákok a klubhelyiségeikben beszélgettek, kivéve hármat. A trió most is a folyosókat rótta, pontosabban, a két fiú elhatározta, hogy még a vacsora előtt felkeresik a konyhát. Hermione rosszalló fejcsóválással tartott velük, hogy meglátogassa Winkyt és Dobbyt.

– Aú! – dörzsölte meg hirtelen a sebhelyét Harry. – Itt van a közelben!

– Mi? Ez biztos? – kapta a szája elé a kezét Hermione.

– Eltűnt! – mutatott Harry homlokára Ron.

– Mi?

– A sebhelyed, Harry! Eltűnt!

– De ez mit jelent? – kérdezte a fekete hajú fiú.

– Nem tudom – húzta össze a szemét Hermione.

Értetlenül mentek tovább a folyosón, mikor hirtelen Harry és Hermione megállt.

– Miért álltatok meg ilyen hirtelen? – méltatlankodott Ron, aki beleütközött Harrybe. Aztán egy ismeretlen füttyögő hangot hallott, s meglátta a feléjük tartó henger alakú gépezetet. – Ez meg mi a csuda? – kérdezte Ron.

– Ez… Ez R2D2! – sikkantott Hermione, miközben megbabonázva nézte a kis asztromechet, aki két rövidet csippantva állt meg előtte.

– Ez a lány tényleg egy élő lexikon! – jegyezte meg gúnyosan Ron.

– De ez tényleg R2D2 – igazolta Harry is a bozontos hajú lányt –, legalábbis kísérteties a hasonlóság.

– Mi, csak én nem tudom, hogy mi ez? – méltatlankodott a vörös hajú fiú.

– Ez egy amolyan mugli dolog, egy filmben szerepel, tudod… amiket moziban meg tévében adnak.

– Tudom, mi az a film! – háborodott fel Ron. – Ne, kezelj úgy, mint aki semmit sem tud!

Hermione közben babusgatni kezdte a kis droidot, és ügyet sem vetett a két fiúra.

– Biztosan eltévedtél. Én Hermione Granger vagyok – mutatkozott be, s a droid viszonzásképp két hosszút füttyentett. – Látom, olyan intelligens vagy, mint ahogyan emlékszem – mosolygott a lány.

– Úgy viselkedik, mint aki már megkapta az ajándékait – fintorgott a Weasley fiú.

– Valahogy úgy, tudod, a Star Wars a kedvenc filmsorozata, és R2D2 az egyik kedvenc szereplője – magyarázta Harry.

– Ezt meg honnan tudod? – kérdezte Ron.

– Mikor macskává változott másodévben, én vittem el neki a mozis magazinját, s akkor mesélte el – válaszolta Harry.

– Én miért nem voltam ott?

– Ha jól emlékszem, a hasadat tömted. – Azzal Harry otthagyta a duzzogó fiút, s csatlakozott Hermionéhoz.

~HP/SW~

Közben Dumbledore körbevezette vendégeit a kastélyban. Annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy észre sem vették, hogy a kis droid elkóborolt. Végül Anakin szakította félbe a társalgást.

– Mester, Artoo eltűnt – szólt. – Megyek, megkeresem! – indult el.

– Anakin! – kiabált utána, de a fiú eltűnt a szeme elől. – Bocsásson meg, de jobb lesz, ha utánamegyek – hajtotta meg magát a férfi, és a tanítványa után sietett. Jar Jar lobogó fülekkel loholt utána.

– Mit gondol, Minerva? – kérdezte az egyik oldalfolyosóról előbukkanó macskát, aki eddig figyelte őket.

Az igazgatóhelyettes visszavette emberi alakját, s így szólt:

– Nem tűnnek ártalmasnak – mondta a nő. – De biztosan jó ötlet, hogy részt vegyenek a vacsorán?

– Miért ne? Elvégre ők szabadítottak meg a Nagyúrtól, másrészt mágikus népek, másképp a kastélyt sem láthatnák. És ha megjegyezhetem, néhány diákunknak felejthetetlen élményben lesz része – mosolygott McGalagonyra, aki hitetlenkedve nézett rá.

– Hogy érti ezt, Albus?

– Majd meglátja, Minerva – mosolygott rá huncutul az igazgató. – De most menjünk, s keressük meg a vendégeinket.

Az igazgató elindult a jedi mester után, Minerva pedig a fejét rázva követte.

~HP/SW~

Anakin az egyik sarkon befordulva füttyögő hangokra lett figyelmes. Közel járt. Magában szitkozódott, miközben arra készült, hogy letolja a kis droidot, de aztán megérezte három élőlény jelenlétét. Erős csodálatot és duzzogást érzett felőlük. Nem volt erőssége az ismerkedés, ezért nagyot nyelve lépett ki a fal takarásából.

– Hát, itt vagy R2, már mindenütt kerestelek! – kezdte a kis asztromech letolásával, mert ez némileg oldotta benne a feszültséget.

Artoo erre csak panaszosan csippantott egyet.

– Nem okozott semmi gondot – mosolygott rá egy körülbelül vele egykorú lány, aki felől a legnagyobb csodálatot érzékelte. – Hermione Granger vagyok – mutatkozott be. – Te egy jedi padawan vagy, ugye?

– Igen, az vagyok. A nevem Anakin Skywalker – mondta kissé zavarban a lány fürkésző tekintetének kereszttüzében.

De a következő reakcióra végképp nem számított. A lány szemei elkerekedtek, és úgy nézett rá, mintha szellemet látott volna, aki a pokolból kísérti.

– Hermione, jól vagy? – kérdezte a mellette álló fekete hajú fiú.

– A…ha – lehelte megbabonázottan, legalább olyan hangon, mint Luna Lovegood, amikor a narglikról, vagy a furmászokról beszél.

– Mi olyan különleges ebben a fiúban? – kérdezte Ron, aki felől Anakin, nagy meglepetésére, erős féltékenységet érzett.

– Hát – kezdte Harry –, ez a fiú a film egyik főszereplője, persze kissé idősebb benne, s máshogy néz ki, de…

– Biztosan nem szerepelek semmilyen filmben, vagy micsodában. A barátod biztosan összetéveszt valakivel, ö… – szakította félbe Anakin.

– Harry vagyok. Harry Potter – segítette ki a fekete hajú fiú.

– Üdv – mondta Anakin egy kissé meghajolva.

– Ne haragudj Hermionéra, tudod, tényleg így hívják a kedvenc filmjének főhősét. Tényleg, miért vagy itt? Ühm… Ez a droid igazi? – kérdezte Harry, akin felülemelkedett a kíváncsiság.

– Igen, igazi. Azért vagyunk itt, mert az űrhajónk lezuhant, pont itt az iskola területén – húzta el a száját Anakin.

– És… Szóval a mestered, Obi-Wan is veled va… - de még mielőtt Hermione, aki éppen magához tért az első sokkból, befejezhette volna a kérdést, egy szakállas férfi jelent meg, egy hosszú, lobogó fülű idegen társaságában.

– Hát, itt vagytok! Hála az égnek! – kezdte a jedi mester a feddést. – Á, üdv nektek! – köszöntötte a három ifjút. – Obi-Wan Kenobi vagyok.

– Jó estét, Harry Potter vagyok, ők itt – mutatott Hermionéra, akinek ha lehet még tágabbra nyíltak a szemei és a szája is tátva maradt – Hermione Ganger és Ron Weasley.

– Hé, magam is be tudok mutatkozni! – méltatlankodott Ron.

– Örvendek – mosolygott rájuk szelíden a mester, aki felhúzott szemöldökkel méregette Hermionét. – Annak a lánynak meg mi baja? – súgta Anakinnak.

– Nem tudom, szerintem kicsit dilis – válaszolta a fiú.

A mester megértően bólintott, mire a bozontos hajú lány egy számukra érthetetlen szót kiáltott, miközben egy botot használt, mire hamarosan egy mozimagazin és egy öntöltő penna jelent meg a kezében.

– Aláírnák ezt nekem? – nyitotta ki Hermine az egyik oldalon az újságot, ahol egy fekete maszkos alak, s egy idős szakállas férfi volt látható, amint fénykard csatát vívnak.

A lány könyörgő kiskutya szemekkel nézett rájuk. Kenobi értetlenül meredt tanítványára, mire az megvonta a vállát, és elvette Hermionétól az újságot és az íróeszközt, majd odabiggyesztette a nevét. A mestere ugyanígy tett. Az ifjú boszorkány erre magához ölelte a magazint, és pirulva elrohant.

– Hát, bocsássanak meg neki, tudják, általában nem ilyen, de most kissé… meglepődött… azt hiszem – szólt Harry, aki érzékelhetően jót szórakozott a helyzeten.

– Olyan, mint amikor Lockhart itt tanított, tisztára bezsongott – fűzte hozzá duzzogva Ron.

– Jaj, ne csináld már! – feddte meg barátja. – Elvégre karácsony van!

– Jó, jó… - zárta le a beszélgetést a vörös hajú fiú.

– Ó, hát te ki, vagyis mi vagy? – kérdezte Harry az Obi-Wan mellett, kivételesen, csendben figyelő ismeretlen lénytől.

– Ó, nevezni engem Jar Jar Binks! Lenni gungan! – sipákolta a kétéltű.

– Örvendek.

– Hát, itt vannak! Látom, megismerkedtek az ifjú Harryvel és Ronalddal – jött Obi-Wan mögül Dumbledore mosolygós hangja, miközben Minerva csak a szemét forgatta. – Azt hiszem, ideje elkezdeni a Szenteste szokásos lakomát. Örülnénk, ha velünk tartanának – intézte a szavait Obi-Wanhoz. – Ó, majd el felejtettem! Harry, látom, eltűnt a sebhelye!

– Igen, uram. De miért?

– Voldemort minden jel szerint… meghalt…

– De hogyan?

– Az nem érdekes – legyintett a férfi, miközben sejtelmesen Obi-Wanra kacsintott. – Gyerünk, ezt a jó hírt meg kell ünnepelnünk!

Azzal elindultak a Nagyterembe, ahol már a diákok kisebb csoportja ülte körül a tanári asztalt, s már csak az igazgatóra vártak. Úgy látszott, hamar híre ment a vendégek ittlétének, valamint Voldemort halálának, mert néhány diák izgatottan sugdolózott. De a legszembetűnőbb a nevetgélő Granger-Patil páros volt, akik félreérthetetlen pillantásokat vetettek a zavartan falatozgató jedi mesterre. Ron egész végig bosszankodott, míg Harry a nevetésével és a pulykasülttel küzdött, mert nem egyszer a fulladás közelében járt. A vacsora végeztével Anakin, Jar Jar és R2D2 csatlakozott Harryhez, s aludni tért a Griffendél toronyban, míg Obi-Wan, aki élénk beszélgetésbe kezdett Piton professzorral, a pincében tért nyugovóra. Hamarosan az egész kastély elcsendesedett, és mindenki az igazak álmát aludta.