.
.
.
VÉRVONAL
.
.
...Hatalmas robaj, sötétség, füst... Aztán néma csend. Eszmélése első pillanatában érezte, hogy valami eleven, puha dolgon fekszik. Próbálta kitapogatni és kézelőgombokat érzett az ujjai között. Lázasan kutatott agyában az információkért, amik megmagyarázzák: Mi ez...? Tony...?
.
.
Június 2., szombat
.
- TONY! - szakadt ki belőle a név és izzadtságban fürödve ült fel az ágyában. A rémálom, ami két hete szinte minden éjjel meglátogatta, újra megakadályozta pihenését.
- Tony...? - ismételte suttogva és reszkető kézzel húzta magára a takarót. Térdeit átkulcsolva ült az ágyában, hogy csillapíthassa teste remegését. Öt óra huszonnégy – látta meg az ébresztőrádión. A nyári nap első sugarai lassan elérték lakása ablakát, hogy aztán mint egy óriási vakító gömb, bearanyozzák D.C. felhőkarcolóinak oromzatát.
.
.
.
.
.
Nos, lehet belőle sejteni valamit? Ígérem, a többi fejezet hosszabb lesz, ez csupán egy kis ízelítő. Terveim szerint hetente töltök fel újakat, de az első fejezetet rögtön azután, hogy megkapom ehhez az első hozzászólást.
.