Esküvőm napja, életem legboldogabb pillanata. Menyasszonyom ártatlanul lépked töretlen hittel, ajkán boldog mosollyal. Pár méter az, ami elválaszt minket egymástól, de nekem maga az örökkévalóság, ahogy közelít felém. Végre bevégeztetik a leghőbb vágyam. Az enyém lesz az egyetlen dolog, amire örökké vártam. Emlékeimbe merülök, miközben türelmet erőltetve magamra számolom lépteit.
Első lépés
Mikor először találkoztunk, még csak egy gőgős kölyök voltam, aki mindent megkapott addig, amit csak akart. Te voltál az első, aki visszautasított. Soha nem fogod megtudni, ezzel mekkora fájdalmat okoztál nekem. Felajánlottam a barátságomat és mindent, amit ez jelentett. Téged azonban sem én, sem a nevem nem nyűgözött le. Kegyetlen voltál, nem is tudod, mennyire. Utána csak az tartotta bennem az erőt, hogy ezért még megfizetsz... megbánod a napot is, amikor visszautasítottál.
Második lépés
A gyűlöletem irántad napról napra növekedett, amikor barátaid társaságában láttalak. Nekem soha nem voltak... te lehettél volna az egyetlen, aki elmondhatja magáról, hogy Draco Malfoy barátja. Körülöttem voltak háztársaim, mégis nem volt nálam magányosabb diák azokban az években. Alattvalók, nem barátok voltak ők, akikben soha sem bízhattam meg teljes mértékig. Élveztem, hogy bánthatlak. Kezdeti zavarodottságodat hamar felváltotta a gyűlölet. Elkezdtél küzdeni ellenem, már nem tűrted némán, ha bántottalak. Örömmel fogadtam ezt a változást.
Harmadik lépés
Az évek múltak, és mi – igen, mi továbbra is folytattuk a csatározásainkat. Tagadhatod, de ott volt közöttünk a kötelék eltéphetetlenül. Kezdtem felfedezni a testiséget... élveztem, amit egy női test adni tudott nekem. Azonban ilyenkor se tudtam megfeledkezni rólad. Gyűlöletem olyan heves volt, hogy mikor mással voltam, akkor is csak te jártál a fejemben. Nem tudhatod, de rengeteget gondolkodtam rajta, legközelebb miképp érhetném el, hogy még jobban gyűlölj. Ha a barátságod már sose lehet az enyém, akkor azt gondoltam a gyűlöleted engem illet. Aztán jött az újabb változás...
Negyedik lépés
Szerelmes lettél Chóba, és többé már nem érdekelt semmi, még az én gyerekes bosszantásaimmal se törődtél. Ezt nem bírtam elviselni... a közömbösségednél bármi jobb lett volna. Zöld szemeid nem láttak, hiába mentem neked vagy gáncsoltalak el... többé nem érdekeltelek, mint ellenfél. Az a lány volt minden gondolatod. Én pedig kezdtem rádöbbenni, hogy a gyűlöletem más lett vagy soha nem is az volt, aminek gondoltam. Nem tudom, mikor történt meg, de beléd szerettem. Valószínűleg már az első nap, amikor felajánlottam barátságomat, akkor ott eldőlt minden. Még gyerek voltam, aki nem tudott semmit a szerelemről, csak az ösztön élt bennem, hogy a közeledben akarok lenni. Tehetetlenül tűrtem, hogy egyre távolabb kerülsz tőlem, ezáltal a gyenge kapocs még lazább lett. Végül pár hónap múlva Chóval szakítottatok. Azonban a változás elindult. Kezdtél felnőni, és sértegetéseimet továbbra is közömbösen tűrted. Tudtam, tennem kell valamit, ha nem akarlak elveszíteni véglegesen.
Ötödik lépés
A közös időnk lassan a végéhez közeledett, ráadásul te találtál egy újabb szerelmet magadnak, aki megbízhatóbb volt, mint az első. Ginny. Próbáltam másoknál enyhülést keresni, esküszöm, igyekeztem jobb lenni, megszabadulni ettől az egész őrülettől. Végül feladtam a menekülést. Életemben egyvalamit akartam csak, és az te voltál. Bármit megtettem volna, hogy melletted maradjak. Ezért Roxfort után, ugyanoda jelentkeztem, ahova te, pedig az auror szakma soha nem vonzott. Viszont már konkrét elhatározásom volt, mivel fogom elnyerni az egyetlen érzelmet tőled, amire számíthatok. A gyűlöletedet akartam.
Hatodik lépés
Vártam türelmesen azt a pillanatot, amikor lecsaphatok. Ismertem a gyenge pontjaidat, hiszen egész életemben mindig csak téged figyeltelek. Mikor Ginny elmondta, hogy engem szeret, én pontosan tudtam, hogy azon a napon akartad megkérni a kezét. Hónapokig túlóráztál, hogy megtudd venni azt a gyűrűt, amit méltónak gondoltál neki. Én pedig közben kihasználtam ezt a távolságot, hogy édes semmiségeket sugdossak a fülébe. Nem volt nehéz dolgom, hamar megnyertem magamnak. Látni akartam a kínt a szemedben, ezért együtt álltunk eléd a hírrel. Ginnynek azt mondtam, ez így tisztességes veled szemben, ezen persze könnyekig meghatódott. Nem értem, mit látsz benne, olyan egyszerű néha... de te mégis őt akartad, ezért én is akartam.
Hetedik lépés
A fájdalmat, amit okoztam, legnagyobb örömömre, gyorsan felváltotta ismét a gyűlölet. Amit oly' sokáig megtagadtál tőlem. Ha találkoztunk, ott égett a szemedben ez az érzés. Sikerült még tovább fokoznom. Mikor egy nap kettesben voltunk, közöltem, hogy Ginny terhes, így esküvőt tartunk, amire reméljük, el tudsz jönni. Azt hittem, meg fogsz ütni, de kezedet csak ökölbe szorítottad, majd kipréselted a választ magadból, hogy örömmel megjelensz. Csendesen gyönyörködtem benned, soha nem láttalak még olyan szépnek, mint akkor...
Ginny mosolyogva megáll előttem, de mielőtt a pap felé fordulnánk, végignézünk a vendégeken. Én csak téged látlak, senki más nem érdekel. Az első sorban foglalsz helyet, hiszen a család régi barátjaként máshol nem is lehetnél, ráadásul senki se takarja a kilátást, így mindent láthatsz. Akarom is, hogy lásd. Tekintetünk találkozik, szemedben ott lobog a gyűlölet tüze. Elégedetten sóhajtok, majd leendő feleségemmel a pap felé fordulunk, hogy örök hűséget esküdjünk. Elértem most, hogy a gyűlöleted az enyém legyen... örökké.