Miután a királyságok határait kijelölték, hatalmas volt az elégedetlenség. Mindenki többre vágyott, arra, hogy oly gyűlölt ellenfeleit térden csúszva lássa az életükért könyörögni. Ez volt tíz éve. Akkor megindult a fegyverkezési verseny. Rohamosan képezték ki a fiatalabbakat és idősebbeket egyaránt, hogy amikor eljön az idő, megfelelően fel legyenek készülve az ellenséges támadásokra.

~Kingdom of Spades~

Alfred idegesen ült dolgozószobájában. Diamonds Királya kérte, hogy fogadja. Idegességében kezeit tördelte, ez amúgy egyáltalán nem volt jellemző rá. Amióta az eszét tudta a négy királyság még csak szóba sem állt egymással, még csak kereskedelmet is nagyon ritkán, végszükség esetén folytattak a többi országgal. Arthur szerint ez a Felosztás óta így volt. Most mégis itt vannak a diamondsiak, és ahelyett, hogy lerohannák országát, kérik, hogy fogadja őket. Végül elhatározásra jutott, ő nem fog meghátrálni, ha itt van Diamonds Királya, hát legyen, fogadni fogja.

Intett hát hűséges Bubijának, hogy szóljon nem várt vendégeinek, jöhetnek. Yao kiment, majd Alfred leült, igyekezett rendezni aggodalmas arckifejezésbe torzult vonásait, nyugalmat erőltetni magára. Mire az idegen és néhány katonája (nem volt köztük a Dáma vagy a Bubi, ezt rögtön észrevette) beléptek, már ugyanolyan magabiztosan festett, mint általában.

A király, egy hosszú, szőke, selymes hajú férfi óceánkék szemekkel, narancsszín ruhában, illően meghajolt, és helyet foglalt Alfreddal szemben.

- Üdvözletem Spades Királya. Nos, ha nem bánja, rögtön a lényegre térek, mivel sürget az idő. Az a helyzet, hogy szövetséget ajánlok.

Alfred örült, hogy az idegen nem kezdett bele az udvariasnak titulált bájcsevegésbe, mivel ez a spadesinek sosem ment igazán. Kijelentése viszont kissé nagyon megdöbbentette.

- Miért? - szakadt ki belőle akaratkanul is a kérdés.

- Már egy ideje tisztában vagyunk vele, hogy háború közeleg. Úgy hiszem kölcsönösen előnyös lenne számunkra a szövetkezés. Spadesben a Dáma jóvoltából, kiváló a mágiai kiképzés, Diamondsban pedig a gazdaság és az élelmiszer-ellátás jobb sokkalta, mint bárhol máshol.

- Miért pont velünk?

- Nos, hát igen... a fent említett okon kívül Clovers és Hearts királyával is meggyűlt a bajunk az utóbbi években. Mindkettőjük módszereit elvből ellenezzük.- pillanatnyi csend után folytatta- Ezzel a szövetséggel győzelemre vezethetjük népeinket.- Lehet, hogy ez csapda- ez volt Alfred első gondolata. Ám kutyaszorítóba került. Ha szövetkezik vele elárulhatja. Ha pedig nem... hallott szóbeszédeket arról, hogy Clovers és Hearts szövetkezni akar. Akkor pedig, ha ők közös erővel megtámadnák Spades-t, akkor ott még egy hős is maximum annyit tehetne, hogy dicső halált hal, amit szíve szerint kihagyott volna. Végül azt a lehetőséget választotta, amelyet kedvezőbbnek ítélt.

- Megegyeztünk Spades királya? A diamondsi jobb kezét nyújtotta felé.

- Természetesen. Egyébként nyugodtan hívhat Alfrednek.- a férfi kézfogása erős volt, ám nem túl erőszakos.

- Engem pedig hívhat Francisnak. Szerintem tegeződjünk.

Alfred nem is tudta, mit fog szólni mindehhez Arthur.

~Kingdom of Clovers~

Ivan kisétált a hatalmas erkélyre, mely palotájának felső szintjén húzódott. Éppen az előbb távozott Hearts Királya, Dámája, és Bubija, akik a szövetségkötés végett jöttek.

Hearts Dámája elképesztően csendes volt, ám látszott, hogy van esze. A Bubira inkább nem is akart gondolni. Szerencséje volt annak a fiúnak, hogy Erzsébet ismerte régebbről, és a szövetséges Királynak észrevehetően fontos volt. Máskülönben meg akart volna szabadulni tőle, azonnali hatállyal.

Hát igen, Ludwignak nem értette, mi okokból jelentett ennyit a túlzottan aktív, össze-vissza fecsegő Feliciano. Mindegy is.

Az igazi ok, amiért éppen velük akart szövetkezni, Ludwig személye volt. A heartsi fiú kiváló katona volt, és fogékonynak bizonyult Ivan eszméire, ami Clovers királyának nagyon fontos szempont volt. És hajlandó volt tárgyalni vele.

Újdonsült szövetségére gondolt. Velük térdre kényszerítheti Spadest és Diamondsot, ha elég jól szervezkedik és még a háború végén marad elég ereje, akár még Heartsot is megkaparinthatja.

Ahogy nézte az alább elterülő, virágzó, varázsos tájat, miközben arra gondolt, hamarosan ő lesz az egyetlen, kinek fejet hajtanak, rettegik nevét, a leghatalmasabb, ki valaha élt, a kinti esti hűvös ellenére furcsa melegség töltötte el, mosolyogni kezdett. Egyedül a szemében égő őrült fény zavart bele a naplemente idilli látványába.

*Angolul Queen-nek mondják, de nem akartam magyarul is Királynőnek írni, mert ha Arthurt így hívom, valahogy egy rózsaszín 19. századi női ruhás Anglia ugrik be, és megfulladok a röhögéstől, szóval maradok a Dámánál.

Remélem tetszett! :)