Cím: Egy kicsi, fekete könyv
Fandom: Earl Cain ("Count Cain", "Hakushaku Cain", vagy ahogy tetszik) (manga) XO meglepi (legalábbis nekem)
Műfaj: genfic, crossover, drabble-szerű-izé!
Terjedelem: címmel együtt pont 300 szó
Megjegyzés:
- Egyszercsak fejbekólintott az ötlet. Büszke vagyok! Tetszik! (Most még.)
- Fene se gondolta volna, hogy egyszer mangához fogok ficet írni!
Kötelező tiszteletkör: Nem én találtam ki őket, és nem lesz ebből az égvilágon semmilyen anyagi hasznom.

Egy kicsi, fekete könyv

Esteledik. A kandallóban csalókán-idillien pattog a tűz, míg odakint szédülten tombol a szél: ágakat csapkod, és keresztülordít a kéményen. Cain gróf, a kastély fiatal ura, a kandalló melletti karosszékben ül egy kézírásos könyvecskét lapozgatva, elmerülve a titokzatos ábrákban, a furcsa, összefüggéstelen betű- és számhalmazokban. Akkor riad fel, amikor egy puha kéz érinti a vállát, és egy kislány öleli át.

Csak egy pillanatra mosolyodik el:

- Merryweather! – majd elkomorodva igyekszik gyorsan eltüntetni a könyvet köntöse zsebében, de a kislány gyorsabb, utcákon felszedett, szemmel szinte követhetetlen mozdulattal halássza el bátyja kezéből, és aranyfürtös kobakját szinte a lapok közé fúrja, úgy igyekszik kisilabizálni a rejtélyes oldalak titkait.

- Nem értem – jelenti ki gondterhelt képpel pár perc múltán.

- Én sem – feleli neki Cain – Múlt héten vettem egy antikváriumban, és van egy olyan érzésem, hogy fontos lehet… De én sem értem. Úgy gondolom…

- Fontos? – vág a szavába Merryweather – Hogyhogy fontos? - A gróf egy sóhajjal az ölébe ülteti, majd magyarázni kezd:

- Látod ezeket a színes ábrákat? Szerintem ezek képletek, és vegyi összetételek rajzos ábrázolásai. De ezek az elnevezések olyan furcsák és érthetetlenek, és a legtöbb alapanyag neve ismeretlen számomra. A könyv egy része mintha latinul lenne… De hogy a többi?

- Szerinted mérgek? – kérdez közbe újra a kislány.

- Talán – von vállat a bátyja – igazából orvosságok is lehetnek…

- De szerinted mérgek – szól közbe újra Merryweather; ez nem kérdés, Cain kénytelen beismerni:

- Igen – A kislány mintha most az egyszer túl fáradt lenne a veszekedéshez. Kicsusszan bátyja öléből:

- Szerintem már így is túl sok mérget ismersz. Nincs szükségünk újabbakra. Jóéjszakát! – majd elsiet a szobája felé. Cain pár pillanatig tűnődik még, majd egy nagy sóhajjal leteszi a könyvet, és elindul, hogy kibékítse.

A narancssárgás lámpafényben valahogy zöldesen derengve csillognak a gravírozott ezüstbetűk a félretett könyv fekete borítóján: Slytherin.

Vége