Francis dühös volt. Szaggatott lélegzetvételei megszaporodtak, és feje fölött megbilincselt, és a falhoz szegezett kezei ökölbe szorultak. Francis elveszett volt, de dühös. Ki akart szabadulni a fogságból, és fel akarta gyújtani az egész hajót. Az egész Fortunát. Átkozott kalózok!
Összeszorította a fogát, ahogy elnézett jobbra. A két drága kisfia a cellájuk sarkában kuporogott. Kezük hátul megkötve, arcuk koszos, és könnyes. Félnek. Még Alfred is. A nagy hős, Alfred! Alfred mindig is jól viselte a veszélyt, és imádta a kalózokat. Most, a kalózok fogságában viszont a szeme könnyes volt és szorosan öccséhez bújt.
Matt reszketett, mint a nyárfalevél, és csendes volt, mint általában. Francis látta rajtuk, hogy félnek. Félnek, és valahol dühösek azokra a gazfickókra, akik elsüllyesztették a drága Jeanne –t. Ha egyszer kiszabadul innen, és visszajut Franciaországba, szerez egy új hajót, új legénységet, és elsöpri a kalózokat. Különösen ezt, a Fortuna kapitányát.
Francis dühösen kifújta a levegőt. Pont a Fortuna kapitánya kapta el! Már találkozott élete során kalózokkal, de akkor még egyszerű tengerész volt, vagy egyszerűen a felettesei mellett nézte a kalózok kivégzését a szárazföldön.
És pont most, amikor a Jeanne kapitánya lett, akkor kellett megtámadniuk a kalózoknak!
Csizmák koppantak a deszkákon, ahogy valaki közeledett. Francis lesütötte a szemét és csak akkor nézett fel, amikor a cellaajtó nyikorogva kinyílt és a léptek megálltak előtte.
Szőke férfi állt előtte, vele egykorú lehetett. Egyszerűen volt felöltözve, fekete csizma, sötétbarna vászonnadrág, fehér ing, és derékra kötött zöld kendő. Kezei a csípőjén voltak, és smaragdzöld szemei furcsán csillogtak, ahogy végignézett Francisen. Ó, és szokatlanul vastag szemöldöke volt.
Francis a szeme sarkából látta, hogy Matt hátrébb csúszik, Alfred pedig nagyra nyílt szemekkel nézi a különös férfit, de ő maga nem tudta levenni róla a szemét. Olyan… olyan elbűvölő volt. Ez volt a legjobb szó rá.
Francis szándékosan félbehagyta a gondolatmenetét, és a férfi háta mögé nézett. Még ketten álltak a rácsokon túl. Jelenleg esélytelen lenne megszökniük. Al és Matt még nem tudnak rendesen harcolni.
Egy kéz megragadta az állát, és Francis újra a férfi szemeibe nézett. Mit kéne tennie? Csak tűrje el a kalózt?
- Tengerkék szemed van. – mondta a férfi – Szeretem a tengert.
Francis összeszorította a fogát. A férfinek brit akcentusa volt. Utálta az angolokat.
- Ha nem tévedek te voltál a Jeanne kapitánya. – mosolyodott el a férfi – Mi a neved?
- Mi szükség rá, hogy tudd?
- Szeretem tudni, kivel beszélek. – mosolyodott el még szélesebben a férfi. Elengedte Francis állát, és a füle mögé tűrte a francia néhány hosszú, kóbor tincsét – Francia vagy, nem igaz?
Francis nem válaszolt. A férfi tekintete a két fiára tévedt. Közelebb lépett hozzájuk, és leguggolt előttük. Francis legszívesebben hátba rúgta volna, de pont nem ért el odáig a lába.
A férfi közelebb nyújtotta a tenyerét Alfredhoz.
- Hogy hívnak? – kérdezte kedves hangon.
- Al-Alfred.
- És ő a testvéred? – mutatott Mattre, mire Al bólintott – Ő pedig az apukád?
Alfred újra bólogatott.
- Az apád volt a Jeanne kapitánya?
- Ne merd bántani a papát! – mondta vékony hangon Matt, mire a férfi meglepetten nézett rá.
- Hagyd őket békén! – mondta dühösen Francis. Félt, hogy Matt ezzel most elvetette a sulykot a kalóznál.
- Akkor úgy veszem, hogy te voltál a kapitány. Akik életben maradtak, és nem dobtuk a tengerbe, elküldtük őket a legközelebbi kikötő felé, mint hírvivők. Hamarosan mindenki félni fogja a Fortuna kapitányát!
Francis csak sziszegett. Annyi matrózát megölte ez a gazember!
- Nem hiszem, hogy érnél annyit, még a kölykökkel is, hogy váltságdíjat kérjek érted.
A francia lesütötte a szemét. Ez igaz. Egyszerű kis kapitány volt ő, a felettesei inkább hagyják meghalni, minthogy szembeszálljanak a Fortunával.
A Fortuna nevét minden part menti városban, minden kikötőben ismerték, Nagy-Britanniától egész a Karib-tengerig, ahol most is hajóztak. A Fortuna mindig is magányos hajó volt, még soha nem volt rá példa, hogy szövetkezett volna. Erős csatahajó volt, hatalmas, de fürge. Minden szempontból tökéletes a kalózoknak.
- Akkor mégis mit tegyek veled? A fiúkat még be tudom fogni a legénységbe, de téged… ha csak megtartanálak magamnak, az olyan furcsán jönne ki… mitévő legyek? – a férfi szeme izgatottan felcsillant – Legyen… teszek egy próbát.
Francis összeráncolt szemöldökkel figyelte. Mit akar tenni vele ez a kalóz?
- Hajómon fogsz szolgálni, a fiaiddal együtt. Erősnek tűnsz, és a fiaidat is kikupálom. Olyan sok matrózt veszítettem a csatákban…
„Hajómon"? Francis még dühösebb lett. Ez a hajó kaptánya?! A híres Fortuna vezetője? Ez a vele egyidős kölyök?! Ez fosztott ki annyi hajót, ez ölt meg annyi ártatlan tengerészt?!
- Mi van akkor, ha nem akarok? – szólt közbe Francis.
- Ó, akarni fogod. A fiaid élete múlik rajta.
Francis agyát elöntötte a düh. Ennél mocskosabb kalózt, hogy képes megzsarolni a…
- Ha bármi bajuk esik, megöllek! – kiabálta Francis.
A férfi elvigyorodott.
- Miből gondolod, hogy sikerülne megölnöd?
Francis sziszegett.
- Ezt igennek veszem. Holnap elkezdtek dolgozni. Ha meg akarsz szökni, ugyanúgy megölöm őket, tartsd észben!
A férfi előhúzott az övéből egy kulcsot, és kiszabadította Francis kezét a bilincsekből. A francia abban a pillanatban meglendítette az öklét a férfi felé. A kalóz könnyedén elkapta, aztán elgáncsolta Francist.
- A fiaid életével játszol. – mondta komolyan.
Letérdelt a fiúk elé, és elvágta a csuklóikon a köteleket. Aztán magabiztosan kilépett a cellából, de mintha még eszébe jutott volna valami, visszafordult.
- Egyébként Arthur vagyok, a Fortuna kapitánya. – vigyorgott rájuk.
Francis csalódottan sóhajtott, miután a kapitány léptei eltávolodtak. Arthur túl erős, ő soha sem tudná legyőzni. Mit kéne tennie? Az a kalóz egy szempillantás alatt végez a fiaival, ha ellenáll. Majd kigondol valamit, addig is muszáj engedelmeskednie a férfinek. De miért akarta mindenképpen megtartani őt a kapitány? Egyszerűen megölhette volna, és le van a gond. Miért nem tette meg?
Matt a mellkasára mászott, amíg Alfred a vállára tette a fejét.
Meg kell védenie a két fiát, még ha kalózokkal is kell élnie, akiket mindenkinél jobban megvetett. Matt és Alfred élete fontosabb volt neki ennél.