A fiatalember lassan közeledett, egyik kezében fegyverét, a másikban zseblámpáját tartotta. Sötét és nedves hely volt, a teljesen üres alagsorban léptei visszhangzottak. Zaj ugrasztotta meg, hirtelen megfordult, lövésre készen. Semmi. Újra elindult, zseblámpája fényével pásztázta a talajt. Újra lépések zaja hallatszott, alig volt ideje hátrafordulni, amikor…
Brrrrrrrrrrrrrrr, brrrrrrrrrrrrrrrr
Bones szíve majd kiugrott a helyéről, fölkapta a távirányítót és lepauzálta a filmet.
Brrrrrrrrrrrrrrr, brrrrrrrrrrrrrrrr
- Jövök…
Bones fölkelt a kanapéról, keresztül ment a nappalin, hogy ajtót nyisson. „Ki a szösz lehet?" – gondolta, miközben félrehúzta a zárat. Társa állt előtte.
- Booth! – kiáltott föl – Mit keresel itt?
Nem „FBI-osan" volt öltözve, hanem farmert és inget húzott nyakkendő nélkül.
- Szia Bones, azért jöttem, hogy eszel-e velem ma este?
- Sajnálom Booth, de már ettem – felelt a fiatal nő.
Árnyék suhant át a volt mesterlövész tekintetén, majd a földre nézett.
- Aha, értem, semmi gond, akkor hát hagylak...
Indult is volna, de Bones végül marasztalta.
- Várj, tulajdonképpen épp csak nekiláttam, és szerintem elég lesz kettőnknek is, föltéve, ha szereted a lasagne-t.
Booth szélesen mosolygott.
- Imádom a lasagne-t.
Bones is elmosolyodott: Booth és a kaja, ez már valami!
Bementek a lakásba, de a nappali közepén Boothnak földbe gyökerezett a lába, amikor meglátta, hogy mi trónol az egyik bútoron.
- Vettél tévét? – kiáltott föl Booth.
- Angela és Jack adták nekem – jelentette ki, miközben eltűnt a konyhában.
Booth odament a tévéhez és leguggolt: lapos képernyős, házi mozival összekötött készülék volt, melyhez tartozott egy dvd lejátszó is.
- Na, tetszik? – kérdezte Bones, miközben visszaért a konyhából.
- És neked?
- Hogyhogy nekem?
Booth mosolyodott, majd otthagyta a tévét:
- Nem is tudom. Találtál egy antropológiai csatornát?
Most meg Bones-on volt a sor, ő mosolygott:
- Nagyon vicces. Tudok ám mást is értéket találni, nemcsak a tudományban!
- Persze – válaszol ironikusan Booth.
- Nem hiszel nekem? – kérdezte megbántódva Bones.
- Bevallom, elég nehezen.
Bones mellkasán összefonta karokkal, majd kijelentette:
- Soha nem fogod kitalálni, hogy mit néztem, mielőtt megérkeztél.
Booth a képernyőre nézett, ahol csak egy barna hajú ember hátát látta, majd találomra így szólt:
- James Bond?
Bones fölbenevetett:
- Nem. Vesztettél.
Booth fölsóhajtott. Fogalma sem volt arról, hogy mit is nézhetett a fiatal nő, amikor hirtelen észrevette egy dvd tokot a kisasztalon, fölkapta és elolvasta a címét:
- Igazad van. Soha nem jöttem volna rá, hogy az olyan racionális és tudományos gondolkodású dr.
Temperance Brennan ilyesmit néz!
Bones elvörösödött.
- Hodgins adta nekem.
Booth Bones-ra nézett.
- Hát, ez nem lep meg. És tetszik? – kérdezte miközben a kanapéra huppant.
- Még csak egy-két részt néztem meg.
- Ühüm. Értem. – bólintott Booth, majd a tokot megfordítva hozzátette – Pedig ez már a második évad.
Bones fölsóhajtott.
- Rendben. Beismerem, hogy érdekel; de kizárólag antropológiai szempontból.
- És ez miben antropológiai?
- Tényleg tudni akarod? – kérdezte kétkedve Bones.
- Persze.
A nő leült a férfi mellé.
- Úgy gondolom, hogy itt kiváló példáját láthatjuk azon bizonyos hiszékeny embereknek, akik akkora mértékben vannak meggyőződve valamiről, hogy többé nem tudnak különbséget tenni a valóság és kitaláció között olyan témában, ami sokakat rendkívül izgat.
Booth elégedett mosollyal nyugtázta, hogy újra Bones-szal beszélget, majd komoly arckifejezéssel így szólt:
- Én hiszek.
- Tényleg?
- Persze, a munkámban fontos, hogy higgyünk az ilyesfajta dolgokban.
Ez Bones elgondolkodott egy pillanatig.
- Ez igaz.
Pár másodpercig még csöndben voltak, majd Booth-ból kitört a nevetés.
- Most mi van?
- Arra gondoltam, hogy csak is egy olyan valaki, adhatta neked az X-akták dvd-ét, aki hisz az összeesküvés elméletekben, mint Hodgins.
Most már mindketten nevettek. Az este további részét pedig azzal múlatták, hogy együtt nézték, hogyan nyomoz Mulder és Scully.