A találkozó...
- Szóval, Harry, azt szeretnéd, hogy segítsek? - sziszegő hang, fájó és kegyetlen, nem kevés gúnnyal. Hiszen Voldemort csak ezeket az érzéseket ismerte.
- Igen. - Dacos, eltökélt szempár, felszegett áll. Belül mégis nagyon félt, hiszen a Nagyúr döntésén múlik, hogy ki tudja-e engesztelni szerelmét.
A kígyóképű hátradőlt trónusán, ujjbegyeit összeérintette. Tény és való, hogy érdekes ajánlattal kereste meg a sors által kijelölt ellensége, de egyszerűen nem tudja visszautasítani. Ha szemei a vad dühön kívül mást is ki tudtak volna fejezni, akkor most az örömtől csillognának. Ez a kölyök felajánlotta neki az életét, cserébe némi segítségért, bár nem érti, miért.
- És miért szeretnéd, hogy én segítsek? Talán Dumbledore nem engedi? - gúnyolódik, és kiélvezi a helyzetet.
Potter összepréselte ajkait, és csöndben maradt. Az eddig is feszült légkör még nagyobb súllyal nehezedett rá, de sehogy sem akaródzott válaszolni. Nem akarta, ez nem tartozik Voldemortra, de ha segítséget vár, akkor bizony ki kell nyitnia a száját.
- Mert sehol sem találok információt, és maga biztosan ismeri a teljes halottélesztést.
- Természetesen. De ahhoz, hogy szerelmed visszahozd, nem elég a tudás és az eltökéltség, kell hozzá a megfelelő varázserő is, ugye tudod?
- Teljesen tisztában vagyok vele, és tudom, hogy képes leszek rá. A szeretet elég erőt ad.
- Ccc... milyen balga vagy, Harry. Hiszen a szeretet sodort hozzám, ha nem tévedek. A szeretet esztelenség.
- Nem igaz - köpte oda konokul, bár az elmúlt pár hét kikezdte ezt a bizonyosságot.
- Figyelj. Csak akkor vagyok hajlandó segíteni, ha elmondod, mi történt. Vagy, ha gondolod, meg is nézhetem. - Torz vigyor, a fiút szinte kirázta a hideg. Nem csak a mimikától, hanem annak lehetőségétől, hogy a Nagyúr a fejében turkál, nem kívánt emlékek között. Lehajtotta fejét, és válla is leereszkedett.
- Rendben, hajlandó vagyok mesélni. De csak mesélek, a fejembe nem engedem be. Megegyeztünk?
- Nos, akkor helyezd magad kényelembe, Harry, szerintem hosszú lesz a mondandód. - Azzal Voldemort egy karosszéket varázsolt a fiú mögé, aki elhelyezkedve azt latolgatta, mit hagyhatna ki, és mit nem. Egy pillanatra felötlött benne, hogy az egészet kitálalja, és ez a gondolat meg is fogant. Talán ő képes lesz megérteni.
Két hónappal a találkozó előtt...
- Hé, Potter!
- Mi van, Malfoy? - fordult Harry a láthatóan dühös mardekáros felé.
- Ez! - Draco szavát egy jobbhorog követte, amitől a másik elterült a földön. - Hogy merted lenyúlni a nőmet?!
- Nem nyúltam le, ő jött hozzám vigasztalódni. Meg ha már ott volt, miért ne? Mert te úgyis Zambinivel kefélgetsz félre... - Tápászkodott fel Harry, de kénytelen volt lent maradni, mert utóbbi kijelentésére a szöszi még egy alaposat rúgott az oldalába. - Nyughass már, Malfoy, nem vagyok én Mrs. Norris, amit csak úgy oldalba lehet kapni. Meg a saját hülyeségedért miért engem basztatsz?
- Attól még nem volt jogod megdugni - tajtékzott a mardekáros, és közben igyekezett elnyomni egy igen aprócska hangot, mely azt súgta: azért van igazság abban, amit mond...
- Ez nem jog kérdése, szöszi - Potter igyekezett felkelni -, hanem lehetőség. Meg ő is akarta, nem erőszakoltam meg. - Pillanatnyi szünet után még hozzátette: - Megnyugodhatsz, nem tartok rá igényt hosszútávra.
- Még szép! - húzta fel sértődötten orrát a másik.
- De jó, hogy engem tárgyaltok a Nagyterem előtt, mintha valami tulajdon lennék! - bukkant fel a szóban forgó lány. - Kösz, Draco. Végeztem veled. - Azzal Pansy Parkinson egy jobbegyenessel kirúgottnak tekintette a szöszit, és elviharzott a pince irányába.
- Ha utána mész, kiröhögteted magad, hogy milyen papucs vagy. De legalább van rá esély, hogy visszakapd - vigyorgott Harry.
- Kussolj be, Potter, a te hibád! - Draco kimért léptekkel és arisztokratikus testtartásával a pince felé sétált, mintha csak egyszerűen arrafelé lenne dolga.
Harry nagyot nevetve indult el az ellentétes irányba, nagyon jól szórakozott. A klubhelyiségbe felérve elismerte, hogy ismételten sikerült keresztbe tennie a szőkének, bár ez valahol kellemetlenül érintette. Két helyen is, az egyik a saját lelkiismerete, a másik Hermione volt.
- Harry, már megint mi a fenét műveltél? - kiáltott rá a lány, csípőre tett kézzel.
Félelmetesen hasonlít Mrs. Weasleyre, nem kéne többet a közelébe mennie. Potter nagyot nyelt, mert tudta, hogy ezt nem ússza meg fejmosás nélkül. Pedig eddig annyira jól érezte magát. Talán nem kellett volna Ginnyt anno ejtenie, mert akkor a híres trió még mindig együtt lenne, és akkor Hermione most Ront szapulná állandóan, nem őt.
- Jaj, Hermione, ne kapd fel a vizet...
- De igenis, hogy felkapom, Harry, mert nem hiszem el, hogy nem bírsz a farkaddal!
- Hűtsd már le magad, nem csak én akartam.
- Harry, akkor sem szép dolog más barátnőjét megdugni.
- Jó gyorsan terjednek a pletykák Roxfortban, ez már tényleg rekordsebesség.
- Nem onnan tudom, hanem innen. - Hermione felmutatott egy vörös csipkemelltartót.
- És miből gondolod, hogy az övé?
- Van rajta monogram, és nincs sok kétségem, hogy a P.P. mit jelent.
- Ööö... talán Perselus Piton? - Harry próbálta poénnal elütni, de Hermione még vörösebb arcát látva rájött, hogy ideje lenne eliszkolni. A lány orrvérzés-átka sokkal hatásosabb, mint Ginny Weasley denevér-rontása.
- Harry James Potter... - kezdett bele vészjóslón a lány, de a mondatot nem fejezhette be, mert a fiú kirontott a helyiségből, és leloholt a lépcsőn.
Nos, egy fejmosás sikeresen megúszva, de akkor is, miért érzem magam kicsit rosszul attól, amit Dr... Malfoyjal tettem? Morfondírozott Harry, de nem jutott előrébb, mert egy magas mardekáros megállította.
- Üdv, Potter, nincs kedved egy kicsit szórakozni?
- Milyen értelemben, Zambini? - A griffendéles körbepillantott, és örömmel konstatálta, hogy a folyosó üres.
- Ilyen értelemben... - Azzal végigsimított Harry mellkasán.
- Malfoy nem lesz féltékeny? - duruzsolta.
- Amiről nem tud, az nem fáj - suttogta Harry fülébe, és kézen fogva vezette.
- Várj, van egy jobb ötletem - vette át az irányítást, és egy másik irányba indult el, a Szükség Szobája felé.
Harry háromszor oda-vissza elsétált az üres fal előtt, Zambini már hülyének nézte, de a végén megjelent egy ajtó. Mikor mindketten beléptek, egy pillanatra megcsodálták a berendezést, gyönyörű keleti stílus, a török szultánnak sem lehetett szebb hálószobája. Aztán már csak az ágyra koncentráltak, és egymás levetkőztetésére.
Harry elégedetten nyújtózkodott egyet, majd felült.
- Zambini, ugye tudod, hogy pár percen belül takarodó? Úgyhogy emeld meg a feszes hátsód, és irány a hálókörlet! - Potter kapkodva húzta fel a nadrágot, ugrált egy kicsit, majd elesett. A mardekáros jót nevetett.
- Ejnye, Potter, ennyire nem kell sietni, tudtommal ma Piton van járőrben...
- Pont azért igyekezz! Mert ugyan téged békén hagy, de engem folyton basztat. Szóval, öltözz, vagy darabokra átkozlak. Illetve mégsem, mert nincs rá idő - hagyta annyiban, és az ingét kezdte keresgélni. Ott volt, ahol a talárja is, nagyjából félúton az ajtó és az ágy között.
Már csak a cipő, illetve a zokni, de az ráér később is. Már nyitotta az ajtót, hogy a klubhelyiségig loholjon, de beleütközött valamibe. Pontosabban, valakibe, aki szintén hanyatt vágódott.
- Malfoy?! - pislogott Harry meglepetten.
- H... Potter?! - reagált hasonlóképpen Draco.
- Dracica, leszállnál rólam? - nyafogott egy feketehajú mardekáros csaj. Pansy valószínűleg nem bocsátott meg neki, és Zambini helyett ezt a lányt találta búfelejtőnek.
- Dracica? - hűlt el Harry, hogy aztán éktelen röhögésben törjön ki.
- Potter, olyan közönséges vagy - húzta fel orrát a szőke, majd tényleg leszállt a lányról. Ekkor látta meg a meztelen Zambinit, amint az ágyban nyújtózkodik. - Blaise?! - képedt el egy pillanat alatt.
- Nyugi, Draco, nem vagyok a nőd, úgyhogy ne akadj ki. - A mardekáros nagyon lazára vette a dolgokat.
- Nem, nem nyugszom le.
- Malfoy - Harry az ajtófélfának dőlt, onnan élvezte az előadást, ahogy a szőke bemegy a szobába. - Nem tudom, mit vagy úgy oda, hiszen Zambinivel csaltad Parkinsont, szóval, tényleg ne akadj ki. - Kicsit megmozgatta a vállát, viszketett a háta. - Na jó, én megyek, mert ha a házvezetőtök elkap, nekem annyi. További jó mulatást! - nevetett, és integetve elszaladt a klubhelyisége felé.
Draco egy pillanatig álmodozva meredt a griffendéles felé, majd észbe kapva, hogy éppen mekkora ökörséget tesz, háztársai felé fordult.
- Dracica, akkor most mi lesz? - nyafogott ismét a lány.
- Az, hogy te most lekopsz, nincs hozzád hangulatom - mordult rá Malfoy.
- De...
- Semmi de. Szépen fogod a kis hátsód, és eltakarodsz innen.
- Nem vagy valami nagy úriember - húzta a száját a csaj, majd vállát megvonva elsétált a pince irányába.
- Igaza van - nyújtózott egyet Zambini. Még mindig az ágyban ült. - Nem jössz? - csapkodta meg maga mellett az ágyneműt.
- Potter után? Te teljesen hülye vagy, Blaise - sértődött meg a szőke.
Harry a klubhelyiségben elégedetten gondolt vissza a délutánra, miközben az egyik fotelben olvasgatott. Malfoyt porig alázta, kétszer is, egyszer a Nagyterem előtt, és egyszer a Szükség Szobájánál. Kicsit meglepődött, hogy a szöszi honnan tud a szobáról, aztán visszagondolt az ötödév közepére. Akkor volt az is, hogy Cho Changot elengedte, de még zöldfülűnek számított, fogalma sem volt róla, hogyan lehet egy lányt megtartani. Nem elég megszerezni, a későbbiekre is gondolni kell. A hatodév, mondjuk úgy, gyakorlással telt, és év végére felvehette a versenyt Malfoyjal is. Most, a hetedév első harmadára teljesen egyenrangúként kezelik egymást, és állandóan azon vannak, hogyan tegyenek keresztbe a másiknak. Harry mosolyogva gondolt vissza arra az időre, amikor még ő volt a jókisfiú, aki a sarokban meghúzódik. Nem hiányzott neki az az idő, mert az unalmas volt.
Nagyot nyújtózott, és felsétált a hálószobák felé, majd levetette magát az ágyra. Fél perc múlva fölkelt, hogy a fürdéshez szükséges kellékeit összeszedje, esze ágában sem volt túl sokáig magán hagyni Zambini szagát. Vállára vetette a zacskót, amiben a holmik voltak, és elslisszolt a prefektusi fürdő irányába. A jelszót még év elején "szedte ki" az egyik hollóhátas prefektusból. Somolyogva gondolt vissza arra az esetre. Még a tanítási idő első két napján meg kellett győznie a lányt, hogy árulja el neki a jelszót, nem akart a közösben zuhanyozni, és a későbbi időkre is gondolt. Kisé borzongva idézte fel az együtt töltött órákat, mert a hollóhátas, jobb szó híján, perverz volt. A lány palettáján minden szerepelt, amit Harry csak el tudott képzelni, még az is, amiről sosem gondolta volna, hogy lehet, többek között párszaszóul suttogni valakinek a fülébe, és ez bárkinek is jó.
Az ajtóhoz érve kimondta a jelszót, és alaposabb körülnézés nélkül a padra tette a holmijait, vetkőzni kezdett, és mikor már csak a boxer volt rajta, a csapokhoz ment vizet engedni. Bosszankodva tapasztalta, hogy valaki már engedett, és ekkor esett le neki: más is van itt. Tekintetével egy kiguvadt szemű Draco Malfoyt látott, amint a medence legtávolabbi végében mered rá.
- Malfoy, mit keresel itt?
- Nekem ezt több jogom van kérdezni, Potter. Én prefektus vagyok, tehát nálam nem kérdés. De te... - csóválta meg fejét a szőke. Alaposan szemügyre vette a fiút, mikor az levetkőzött. Kviddicstől szálkás izomzatú test, néhány heggel tarkított fehér bőr, kellemes mennyiségű anyajeggyel meghintve.
Harry megállt a medence szélén, és amennyit bírt alaposan megnézett a mardekárosból. Ez gyakorlatilag csak a mellkastól fölfelé volt lehetséges, a többit hab takarta. A griffendéles figyelmen kívül hagyta a másik kérdését, és utolsó ruhadarabjától megszabadulva bemászott a vízbe.
- Mi-mit csinálsz, Potter? - rökönyödött meg egy pillanatra.
- Semmit. Fürdök. - Majd mintegy mellékesen, hozzátette - Azt ne mondd, hogy szégyenlős vagy. Kicsit nehezen hinném el, hogy a Mardekár legnagyobb kígyója fülig pirul, mint egy szende szűz, ha meztelen férfit lát.
- Potter, hol állsz te a férfitől... - hatásszünetet tartott. - Megmondom neked: sehol.
- Bagoly mondja verébnek... - felelte rezignáltan Harry.
- He? - Draco nem értette.
- Mugli szólás. Teljes hosszában így hangzik: bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Ugye, nem kell magyaráznom?
- Nem vagyok hülye, egyesekkel ellentétben - vetett jelentőségteljes pillantást a másikra, majd a plafont kezdte bámulni.
Harry vágott egy fintort, de annyiban hagyta. Néhányszor teljesen elmerült, Dracóra a frászt hozva, hogy az mit csinálhat, de szinte azonnal mindig feljött. A szöszinek eszébe ötlött valami. Ideje visszavágni Potternek. Körülbelül tíz perc után a mardekáros elindult a medence másik vége felé, és Harry mellett kiszállt. Kissé féltette a bőrét, hogy majd napokig fog látszódni a zúzódás, ha a másik nem kapja el, de úgy volt vele, ideje kockáztatni. Rossz irányba fordította a bokáját, és igyekezett nem megtartani az egyensúlyát. Halkan kiáltott, csak annyira, amennyire illik tőle. Ahogy számította is, a griffendéles azonnal utána kapott, és fogóreflexeinek hála, időben elérte a zuhanó testet. Ennek következtében ő is megcsúszott, és a lendülettöbblet elérte, hogy mindketten a medencébe essenek. Teljesen elmerültek, majd zihálva buktak a felszínre. Harry észre sem vette, hogy még mindig félig átkarolta Dracót. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy a szöszi combjával érezte a másik lebegő férfiasságát. Ennek mered?! Pislogott lefele megkövülten, de a hab mindent eltakart, csak azt nem, hogy a halvány arcbőrön pír jelenik meg. Malfoy, hogy a griffendéles rá ne jöjjön, hogy belepirult a helyzetbe, egyik karjával hirtelen elkapta Potter tarkóját, és megcsókolta. Követelőzve kért bebocsátást, és számára meglepő módon kapott is. Eddig jó. Gondolta Draco, és nem is sejtette, hogy Harry is ilyesmin töri a koponyáját. Kezeikkel ösztönösen indultak felfedezni a másik testét, igyekezve bejárni minden lehetséges és izgató pontot.
Valamivel több, mint fél óra után kimerülten ejtőztek a medencében.
- Szerintem ezt sűrűbben is megejthetnénk.
- Hmm... Nem is hangzik rosszul. - Harry nyújtózkodott, majd kimászott a medencéből. Törülközőjéért ment. Még hallotta, hogy Draco is kiszáll a vízből, és néhány pillanat múlva két kar ölelte át. A szőke belecsókolt a griffendéles tarkójába.
- Oké, mikor repetázunk? - dorombolta.
- Majd holnap. Ma már fáradt vagyok. - Egy pillanatra átfutott benne, hogy hozzátegye, hogy Zambini is eléggé lefárasztotta, de inkább elnapolta. Ha már végre megvan, el ne ereszd! Szólt rá egy kis hang.
A Roxfort már másnap délután teljesen tisztában volt vele: az iskola két legsármosabb fiúja egymáséi lett. Hogyan terjedtek ilyen gyorsan a hírek? Ki tudja? De leginkább: kit érdekel? A lényeg: a diákok egyik fele örült, a másik viszont szívből sajnálta az esetet. Természetesen lehet tippelni, de fölösleges.